Stylist Styles

40.rész

Amikor Zayn megérkezik a szalonba én el is indulok az egyetem felé. Az egyik szabad studióba telepszek le és neki is állok a fürdőruha terveknek. Stílusát tekintve picit hajaz arra amivel a bemutatón indultunk, de mégis más. Mivel úgy tervezem hogy Louis mutatja majd be a ruháimat, mindenképpen egy topp lesz a felső része, mert abban baromi szexi volt. Színeit tekintve zöld és kék lesz, ilyen elmosódott foltokban. 

Nagyjából másfél órás tervezgetés után kezdtem el összepakolászni a cuccomat, amikor motoszkálást hallottam mögülem. Megpördülve koránt sem az a személy állt akinek örültem volna. Mr.Hard mosollyal az arcán közelített felém, bennem pedig megfagyott a vér.

-Szervusz Harry.- simít végig a kezemen, amiben a tervem pihent.- Oh ezek az új tervek?- veszi ki egyből a kezemből. 

-Jó estét.- köszönök neki és picit hátrébb is lépek tőle.

-Szép tervek, de nem elég jók Harry.- mondja nagyon lágyan.- Sajnos erre nem tudok majd diplomát adni neked.

-D-de de..- kezdek megint dadogni.- Én mindenemet beleadtam ebbe.- mondom halkan. 

-Nem drága, még nem mindenedet.- mondja és végig simít az oldalamon, engem pedig kiráz  a hideg.

-Nekem mennem kell.- mondom gyorsan és kikapom a kezéből a terveimet.

-Többször nem ajánlom fel Harry.- mondja komoly hangon.- Egyetlen egy alkalom velem, akár most, itt.- mutat körbe.- Ha nem akkor soha nem lesz diplomád, sem itt, sem máshol.

Tudom hogy képes rá. 

Döbbenten állok meg a pakolás közben, mire eljut az agyamig a mondat lényege. Ha nem teszem meg akkor ellehetetlenít örökre. Könny gyűlik a szemembe és lesütve azt mondom ki a válaszom.

-Oké.- válaszolom és a szemébe nézek.- Itt és most, de utána nincs fenyegetés és diplomát kapok.- veszem fel a határozott hangnememet. 

-Okosan döntöttél Harry.- jön közelebb és meg akar csókolni, de eltolom őt.

-Nincs csók.- mondom határozottan, mire bólint. Szám helyett a nyakamra tapad én pedig csak tűröm. Nem ellenkezek, nem mozdulok csak a távolba bámulok. Louis arca jelenik meg előttem és még jobban elerednek a könnyeim, de ez az egyetlen ami még ezen a világon tart.

Ő csak csókol mindenhol. Érzem a kezeit mindenemen. A derekamon, a combomon, a fenekemen, a hasamon és a farkamon is. 

Már nincs rajtam ruha sem és ő mögöttem van. Hasam a hideg asztalra szorult, ahogyan kezével letaszított oda. A feszítő fájdalmas érzés folyamatos a fenekemben, ugyanis nem készített elő. Nem időzött azzal hogy ne fájjon. 

Hallom a hangos nyögéseit én pedig csak a fülem zúgására akarok koncentrálni. Nem akarom felfogni, hogy mi történik.

Csendben tűröm amíg végez, miközben nekem még csak fel sem állt a farkam. A fenekem sajog és a szégyenérzetem a plafonon van. Mr.Hard szó nélkül hagy ott és pedig a könnyeimbe fulladva fekszem mozdulatlanul.