Stylist Styles

45.rész

Halálsápadtan néz rám és nem mozdul. Szemeimben gyűlnek a könnyek, de már nem akarok sírni.

-T-tessék?- kérdi nyugodt hangon és leteszi a tálcát az éjjeliszekrényre. 

-Én nem akartam Lou.- sírom.- De nem volt más lehetőségem.- nyökögöm.

Louis hosszasan néz rám értetlen kifejezéssel. Már várom hogy mikor fog kiborulni, de ehelyett csak elül az ágyra velem szemben és mélyen a szemembe néz. 

-Meséld el részletesen ezt Harry.- mondja félelmetesen nyugodt hangon. Hangjából egyelőre nem tudom megítélni, hogy hogyan fog reagálni. 

-Én..-kezdek nyökögni, majd megköszörülöm a torkom.-A múltnap amikor az egyetemen voltam..-mély levegő.- Ott volt Hard.- nézek rá és látom, hogy ideges.

-Igen?- mondja még mindig vészjóslóan. 

-Megint elmondta, hogy nem elég jók a terveim..és..és hogy..- hal el a hangom.- Én nem akartam Lou, de csak ennyi esélyem volt, megfenyegetett.- sírom el magamat.- Igent mondtam mert nem láttam más esélyt, de borzalmas volt Lou..én..én.. sajnálom. 

-Megerőszakolt?-  kérdi már lágyabban.

-Beleegyeztem.- suttogom lehajtott fejjel. Könnyeimtől a szemeim már akkorára dagadtak, hogy amúgy sem nagyon látok semmit. 

Hallom hogy mozgolódik körülöttem és egy nagy sóhajt is elereszt. Már azt hittem hogy kimegy, amikor megérzem közvetlen mellettem az ágy süppedését és az erős karjait körülöttem. Pár pillanatig nem mozdulok, majd amikor elkezdi simogatni a hátamat akkor esek szét teljesen. 

Egy újabb zokogóroham közepette bújok a karjai közé és minden bennem maradt könnyet és fájdalmat kiadok magamból. Amikor már nem sírok hangosan meghallom Louis hangját.

-Butaságot csináltál Harry.-kezd bele lágy hangon.-El kellett volna küldened a faszba és szólni nekem. Tudom, hogy még nem beszéltünk ilyenekről, de fontos vagy nekem. Szeretlek Harry Styles.- mondja halkan a hajamba, mert még mindig köré vagyok tekeredve. 

Amikor elér hozzám az utolsó mondata, teljesen elképedve válok el tőle.

-T-te..én..- kezdek megint dadogni. A faszomba már, hogy nem tudok normálisan beszélni.- Én is szeretlek Louis.- csókolom meg lágyan. Ő is lágyan fedezi fel a számat és véletlenül sem akar letámadni. Kezeimmel veszedelmesen erősen kapaszkodok a vállába és Louis is erősen tartja a derekamat. 

Lassan válik el tőlem és lágyan simít végig az arcomon.Picit fátyolos tekintettel néz rám.

-Egyél és feküdj le, nekem most el kell mennem.- simít végig az arcomon.

-Sajnálom Lou, kérlek ne hagyj el.- mondom kétségbeesetten.

-Visszajövök baby.- mosolyodik el.- El kell valamit intéznem, de hazajövök hozzád. Pihenj kicsit, szeretlek.- mondja újra én pedig újra ellágyulok és újra megcsókolom.

Amint elhagyja a szobát, gyorsan eszek pár falatot és el is nyom az álom. 

Szeret engem.

Louis Tomlinson engem szeret.