Nem tipikus apa『befejezett』

harmadik rész.

Már alig vártam, hogy elérkezzen a délután, és végre találkozhassak Felixel. Bár...valahol féltem, hogy elvesztem az eszem és olyant teszek ami miatt elijesztem őt magamtól. Ilyen téren kiszámíthatatlan vagyok. Lehet, hogy csak úgy megfogom a kezét, vagy túl sokáig nézem őt... Bele sem merek ebbe gondolni. Nem bírnám ki, ha már most elrontanám.
Tudom ez óriási őrültség...de azt hiszem tényleg tetszik nekem, annak ellenére is, hogy Ő egy családapa.

-- Föld hívja Jint. Minden okés? - Jeongin hangja ébresztett fel mély gondolataimból. Megráztam fejemet.
-- Minden rendben - motyogtam össze súrolva két tenyerem. Már csak egy óra van hátra...
-- Nézd csak, ott van Felix - mutatott barátom egy random irányba, mire én rögtön arra fordítottam fejemet, s még hírtelen a szemeim is felcsillantak. Viszont Felix nem volt sehol.. Csúnyán néztem Jeonginre. Utálom mikor szivat. - Hyunjin figyelj, lehet, hogy tetszik neked, de van egy...felesége. És egy gyereke is. Nem akarom elrontani a kedved, de ennek az egésznek kb semmi értelme... - halkan mondta, óvatosan ejtve ki minden szót.
Igen, igaza van. Ennek semmi értelme. Viszont én akkor is a közelében akarok lenni. Úgy érzem, túlságosan törékeny ahhoz, hogy egyedül legyen. Jó, értem, hogy van neki egy felesége...de nem tudom őket elképzelni együtt. Ha az a nő nem szereti Bobbyt, miért van még Felixel? Miért szülte meg a gyereket ha ilyen mostohán bánik vele?

-- H'unjin bácsi, vissa jöttem - kuncogott Bobby ott hagyva pár kislányt - a jégi ovimban is jányokkal játszottam - mondta mosolyogva ahogy ölembe vettem őt. Magamhoz öleltem és nyakába furtam fejemet, míg ő átölelt engem.
-- Nem baj kicsi - suttogtam - ők is ugyanúgy kicsik, és ők is ugyanúgy működnek, ahogy te - megsimogattam hátát. Bólogatott és átölelte nyakamat apró kezeivel
-- Seretném, ha te is az apuszim lennél- szólalt meg egy kis csönd után - ajuci ugysincs vejem otthon soja. Mingyik apuszi vigyáz jám. Najon jó apuszi - itt rám nézett - najon szejetem apuszit

Már szinte minden gyerek után megjöttek, kivéve Bobby és még két kislány után. Kezdtem félni, hogy baja esett Felixnek. A vészjósló gondolatok egyre jobban felhangosodtak, így úgy elbambultam, hogy észre sem vettem az előttem álló szépséget ahogy épp engem vizslat ijedten

-- Hyunjin, itt vagy? - arcomra simított, így feleszmélve magamhoz húztam egy szoros ölelésre. Úgy érzem többé nem élhetek az ölelése nélkül. Megsimogatta hátam majd elválva kissé zavartan, rám pillantott. Olyan édes volt istenem..csak mosolyogni tudtam.
-- Hihii - vigyorgott Bobby mellettünk, mire rá pillantottam, s fel vettem őt az ölembe. - sia apuszi - integetett Felixnek, aki elmosolyodva csikizte meg a baba pojicát
-- Hogy leváltottál Hyunjin bácsira, ez nem volt szép tőled - tettetett szomorúságot Lix, és csúnyán nézett a kicsire.
-- Nyajj ne jégy szomojú - nyújtózkodott a kicsi feléje, hogy megölelje, így közelebb léptem hozzá. A baba megölelte Felixet aki elmosolyodott aranyosan, és viszonozta az ölelést, így szinte vállamhoz bújva, mint a múlt este. Szívem hevesebben kezdett dobogni ahogy figyeltem őt. Úgy éreztem nem bírom, meg kell ölelnem vagy akármi, így egyik kezemmel hajába simítottam óvatosan. Rám pillantott elmosolyodva halványan és kezemhez bújt, mint egy kiscica
-- Olyan puha a hajad - suttogtam szemeit nézve. Felkuncogott majd megrázta fejét eltávolodva tőlem és a kicsitől is.
-- Úgy tudom programotok van, szóval én addig vigyázok Bobbyra - jött mellénk Jeongin és átvette a babát
-- Jandira mennek. Tuttam én - vigyorgott Bobby, kezeit össze csapva. Felix-el össze néztünk majd elmosolyodtunk.
Akkor most randizunk...?- tettem fel magamban a kérdést ajkamba harapva egy pillanatra.
Nem, biztosan nem. Felix számára nem. De számomra lehet, vagy mégsem?

-- Hogy telt a napod? - néztem a fiúra ahogy elindultunk egy kávézó felé. Rám pillantott majd mosolyogva megingatta buksiját
-- Nem volt semmi érdekes. Otthon sütkölőztem, főztem Bobbynak, meg rendet csináltam - mesélte - a tied jó volt?
-- Igen, egész jó volt. Szeretek gyerekek között lenni - elmosolyodtam és elgondolkodtam kicsit. Főz, süt, takarít...akkor mégis mit csinál a felesége? - Bobby édesanyja mit dolgozik? Bobby elmondása szerint nem foglalkozik vele semennyire - őt figyeltem, s mintha kis zavartságot vettem volna észre rajta
-- Sz-szólítsuk csak Monának. Ő tényleg nem szereti a picit túlzottan..- halkan mondta majd szótlanság következett. Látszott, hogy nem szereti ezt a témát.
A kávézóhoz érve kinyitottam neki az ajtót, mit megköszönve bebattyogott és megvárva engem, ment bennebb csak.
-- Ezt a helyet nagyon szeretem - mondtam mosolyogva és kihúztam egy széket a kedvenc, már-már nekem fenn tartott asztalnál. Igen, annyit járok ide, hogy törzsvendég vagyok. Hehe.... Leült én pedig vele szembe ültem le.
-- Én csak régebb jártam ide, még a szüleimmel - mondta eléggé halkan, felkönyökölve az asztalra. Halványan mosolyogva néztem rá.
Olyan, mintha bántaná valami. Valahogy...nem tűnik boldognak. Lehet nem akar velem lenni? Megrémültem kissé és nagy levegőt vettem
-- Valami baj van Felix? Ha ez a hely nem tetszik mehetünk máshová is..- kezdtem motyogni, közben szívem beszúrt kicsit, mint mindig mikor úgy érzem, nem vagyok elég jó
-- Nincs semmi - megrázta fejét gyorsan - minden rendben van, itt tökéletes.
-- Akkor...nem szeretnél velem lenni? - tettem fel végül a kérdést, lélekben fel is készülve a válaszra. Nagyra nyitotta szemeit, s hevesebben rázta fejét
-- Ne gondolj ilyesmire kérlek- nézett szemeimbe félénken
-- Akkor...aval van baj, hogy Bobby randinak nevezte..ezt? Ez a baj? Mert ha ez, akkor ez nem egy randi-- kezdtem makogni mire elmosolyodott fejét eldöntve oldalra.
-- Nyugodj már meg, nincs baj semmivel. Ilyen vagyok..szinte mindig - szusszant egy aprót, megvonva vállát. Nyajj...- de tudod mit? Inkább tényleg menjünk innen - mondta körbe pillantva. Bólintottam és felkelve a székemből, megvártam őt is. Közben észre vettem, hogy az egyik pultos srác túlságosan bámulja, így óvatosan átkaroltam derekát. Lepődötten észleltem mennyire vékony dereka van, s azt fogva közelebb húztam magamhoz. Más férfiak ne merjék rajta legeltetni a szemüket!
Elpirulva nézett fel rám, majd pedig kiindult velem. Kint elengedtem derekát, mosolyomat próbálva elfolytani
-- Bocsánat, csak nincsenek jó emlékeim itt...- húzta el száját. Olyan gyermekies, olyan szép arca volt, mégis volt valami ami zavart. Viszont nem tudtam, hogy micsoda.
-- Semmi baj - vállára simítottam, és számat szóra nyitottam de közbe vágott
-- Menjünk hozzám

Tádá!!!!
· Hogy tetszik az új borító?
· és az új rész? Oké tudom nem nagy szám de próbálkozni szabad;))