Nem tipikus apa『befejezett』

hetedik rész.

Felix szemszög.
                           (Felix's story)

Mindig csúfoltak, belém kötöttek. Vagy a ruháim miatt, vagy a hajam miatt, mik amúgy teljesen átlagosak voltak. Hát persze! Ez csak egy ürügy volt arra, hogy beszólogathassanak. Erre akkor jöttem rá, mikor kilencbe felérve ugyanúgy folytatódott a szekálásom, de már néven nevezték a dolgot.
Milyen egy buzi vagy!-  Cseng még mindig fülemben az akkori egyetlen haverom szava. Én nem tehettem arról, hogy nem érdekeltek a lányok.. Mindig csak tanultam..ilyenen időm sem volt gondolkozni. Osztályelső szerettem volna lenni, hogy bár kicsit is, de felnézzenek rám. Hát...ez nem sikerült. A jegyeim bár nagyon jól voltak, mégsem a legjobbak.
Ezen kívül akaratom ellenére bámultam meg fiúkat... Sőt, egyszer megakadt a szemem az új torna tanáron. Fiatal volt a tanárokhoz képest. Jóképű, magas, izmos...
Minden lány utána sóvárgott. Persze páran meg is kapták mire vágytak, a kapcsolaton kívül persze. Senkivel sem jött össze.
Kilencedik közepe táján kezdődött minden. Fej és hasfájásom volt, mi hónaponként felbukkant, és iszonyú volt. Egyre és egyre rosszabb.
Közben egyre erősebbek lettek az érzéseim a tanár iránt, ki nem is egyszer vezetgette rajtam szemeit, néha direkt feltűnően. Muszáj volt keménynek lennem, így látszólag rezdülésmentesen álltam előtte mindig.
Észre véve, hogy bizony nálam nincs minden rendben, Jeongin, ki az előttem ülő padban ült, próbált segíteni nekem, egy rendes barát módjára. Jószívű, kedves és aranyos fiú volt..
Eljött a tizenegyedik osztály. Alig vártam a végét, de leginkább az azt követő év végét, mi nem úgy telt, mint ahogyan terveztem.
Egy nap, mikor éppen haza fele sétáltam, szokásosan egyedül, és bambán, valaki a csuklómra fogva magához rántott. Erős volt, magas, nagyon emlékeztetett valakire. A torna tanárra. Félénken vezettem tekintetem arcára, min félmosoly ült, szemeivel pedig folyamatosan engem vizslatott.

-- Mi az Felix? - arcomra simitott. Hallottam, hogy hangja megremeg egy pillanatra, keze pedig testemen tovább vándorolt. Derekamra, csipőmre, majd fenekemre csúszott. Bele markolt. Bár minden érintésébe bele remegtem, nem akartam, hogy hozzám nyúljon, mit tudtára is adtam, kezeit próbálva leszedni magamról. Nem sikerült. Hírtelen lökött be az üres, kihalt utca részbe, hol még a kóbor macskák sem keresik az egerüket. Magához rántott, erősen tépte meg ajkaim, kezeimet szorosan tartva övéivel. - az enyém leszel Felix - hajolt fülemhez majd egyszerre csapott a falhoz. Megnyekkentem, s a fájdalomtól, mi éppen ért, könny szökött szemeimbe. - tudom mennyire vágysz rám és arra, hogy megérintselek - suttogta vadul, közben motoszkálni kezdett öve csatjánál.
-- Engedjen el kérem..- suttogtam és  lassan sírni kezdtem. Forró könnyeim egész arcomat átitatták, de ez nem hatotta meg a férfit, sőt!
Hírtelen fosztott meg ruháimtól, mit én próbáltam megakadályozni, de hozzá képest én semmi voltam. Kezeimet fejem fölé szorította, s gatyáját letolva rögtön belém vágta magát.
Úgy fél óra múlva húzódott ki teljesen kiengesztelődve. Elengedte fáradt karjaimat, evek együtt én is azt a kis reményt, hogy annak adom majd magam, akiben megbízom és szeretek, és ő ezt viszonozza is. Kisírt szemeimet megtöröltem, és fel véve már szinte hordhatatlan ruháimat, elkezdtem bicegni haza.
Fájt a hátsóm, mint még soha semmim.
A fürdőbe mentem. Leakartam mosni magamról a koszt, mit tanárom rám kent. Bele ülve a forró vízbe, végig futott minden az agyamon. Már nem érek semmit. - hajtogatta a tudatalattim.
Nem mentem be a suliba hetekig. Nem akartam látni senkit. Nem is ettem kb semmit, erre fogtam hát azt is, hogy egyre többször fáj a hasam, és egyre többször vagyok rosszul.
Pár nap múlva viszont helyre állt az étvágyam. Sőt! Annyit zabáltam mint talán még soha. De legtöbbször vissza is jött az, ami lement. Ezért végleg ott hagytam a sulit. Nem akartam még több ellenséget a miatt aki vagyok.
Hónapok teltek el, így, hogy egyre többet ettem, és szép szóval...hánytam. Viszont valami nagyon kezdett idegesíteni. Addig lévő halvány kockáim kikerekedtek. Hasam gömb formát vett fel. Mint mikor valaki terhes...- futott át az agyamon, min először csak nevettem, de mikor már nem tudtam titkolni nem jól létem, elmentem egy orvoshoz.
A váró teremben találkoztam Monával. Egy idősebb nővel volt, kiről rögtön levágtam, hogy az édesanyja. A lány eléggé feltűnően nézett rajtam végig többször. Mondjuk én is néztem volna. Haha egy terhes férfi...
Mondott valamit a mellette ülő hölgynek, ki rám pillantva bólintott, Mona pedig átült hozzám. Egyáltalán nem nézett rám megvetően. Kedves mosoly volt arcán. Hozzám szólt, bátorított, sok idő után először valaki. Bekísért engem az orvoshoz, ki bár lepődötten, de megvizsgált. Kiderült...tényleg terhes lettem. Méghozzá a gyerekem apja nem más, mint a tanárúr!
El voltam keseredve teljesen, hisz...milyen az a fiú, akinek méhe van? Méghozzá nem is üres az!
Mona mellettem volt végig, nagyon jó barátok lettünk. De mivel hát ő is kamaszodó korban volt, feszegette a határait. De azok egyszercsaj elszakadtak és az utcán találta magát. Befogadtam magamhoz, mert úgyis unatkoznék egyedül, de feldobta az ötletet, hogy mi lenne ha azt hazudnánk mindenkinek a baba megszületése után, hogy az ő gyermeke. Szóval igen, szó sem volt arról, hogy elvetessem őt. Ő...az enyém. Bele mentem. Mona lett a gyerekem anyja akit én szültem meg.
A terhesség alatt minden jól ment, s mivel ugye Mona lány volt, jobban értett ezekhez a dolgokhoz mint én, így segített nekem. Ilyenről álmodni sem mertem volna!
Minden jól ment, egészen a szülés napjáig, mikor is Mona rádöbbent, hogy erre ő nem áll készen, és, hogy ő nincs oda a kicsikért. Már késő volt.
A kis Bobby a karjaim között szunyókált. Rettenetesen édes volt. Nem bántam meg, hogy megtartottam. Életem értelme lett.
Évek teltek el. Gyermekem apja felmondott és most ott dolgozik a fiú kedvenc kávézójában, ki szívemet újra melegséggel tölti el.
Nem akarok előtte titkokat.
Nem akarom bántani őt.
Én csak...egy Hyunjint akarok, aki boldog. Velem. Velünk...

...ennek a vége még engem is meglepett....
· remélem tetszett a hibák ellenére is (yes, a másik változatot töröltem, mert nem tetszett annyira..)
· szép napot💋