Színek és szívek - Larry Stylinson ff - 18+ - ideiglenesen visszatéve

28. Testvérek

– Ne állíts meg! – szólt rám, és abban a minutumban letérdelt elém.

Eszemben sem volt leállítani, mert kibaszottul tetszett ez a határozott Max, aki azonnal tövig engedte a torkán a farkam. Nem tudtam, mivel érdemeltem ki ezt, de bármikor elfogadtam volna, ha ismét valami ilyesmivel akarna megjutalmazni.

Louis

Nem akartam elhinni, hogy az én telefonom cseng. Még rá is szóltam Harryre, hogy nyomja már ki azt a vackot, mikor álmosan visszamotyogta, hogy az nem az övé. Kábán nyúltam a készülék után. Apám neve virított a képernyőn. Az öreg jobban nem is időzíthetett volna.

– Igen? – szóltam bele álmosan.

– Felébresztettelek? Ott mindjárt dél van, fiam! – közölte az apám, mintha én nem tudtam volna.

– Nem. Valami baj van? Miért hívtál? – fojtottam el egy ásítás, és felültem.

– Nincs semmi baj, csak szólni akartam, hogy ma hazarepülök.

Harryre kaptam a fejem, aki éppen a szeméből dörzsölte ki az álmosságot.

– Máris? Arról volt szó, hogy a jövőhónap közepén jössz. – Ez a hír nyomban magamhoz térített.

– Meguntam a semmittevést. Hét körül száll le a gépünk. Megtennéd, hogy szólsz Maxnek, jöjjön ki értünk? Már őt is hívtam, de nem értem el – kérte.

Jesszusom! Még ma hazajön?

– Persze – nyögtem.

– Akkor viszlát este, fiam – tette rám a telefont.

Döbbenten bámultam a készülékre, majd kiugrottam az ágyból.

– Kelj fel, Harry! Dolgunk van.

– Mi történt? – pislogott édesen.

– Apa ma hazajön, és szalad az egész ház. El kell tüntetnünk a nyomokat – térdeltem fel az ágyra, hogy azért egy puszit még adjak neki.

Az apám nem díjazta az ereszd el a hajam bulikat, ezért muszáj volt kitakarítanunk, mire hazaér.

– Már ma? Mennyi időnk van? – ragadt át az idegesség Harryre is.

– Úgy nagyjából hét óránk – feleltem, és sietősen magamra kaptam egy pólót, valamint melegítőt. – Megyek, előkerítem Maxet. Vele úgyis beszédem van. Addig főznél kávét, édes?

– Hogyne – bólintott, és ő is kipattant az ágyból. – Hú, azért igazulok kicsit.

Erre nem is gondoltam. Harry most fog először találkozni az apámmal, és... Ajj! Odamentem, és megöleltem.

– Kedvelni fog, nyugi!

– Remélem – mosolyodott el. – Menj csak, és lássunk neki, mert iszonyat felfordulás van lent.

Kapott egy újabb puszit, és siettem apám lakosztályához. Bekopogtam, de nem jött válasz. Lerobogtam a lépcsőn, és egyenesen Zayn házához tartottam. Nem volt időm azon agyalni, hogy ők együtt aludtak. Először is jól helyre akartam tenni az öcsémet, aztán pedig lezavarom takarítani, és neki még át is kell költöznie valamelyik vendégszobába.

Zayn a tornácon cigizett. Amikor meglátott elnyomta, és lejött a lépcsőn.

– Nálad van Max? – kérdeztem.