Színek és szívek - Larry Stylinson ff - 18+ - ideiglenesen visszatéve

22. Fontos lépés

– Ha nem hozod el ide, és nem beszélsz róla, akkor nem fogok – felelte tele szájjal.

– A buliba már meghívtam, de csak, mint barát barátot. Azt már nem vonhatom vissza.

Édesen grimaszolt egyet.

– Jól van, azt az egy estét csak kibírom valahogy.

Louis

Harry ötlete remek volt. A szünet a legjobb módja annak, hogy tisztán tudjak gondolkozni. Voltak dolgok, amelyekben teljesen biztos voltam. Az egyik ilyen, hogy szeretem Harryt. Nem számít, hogy még csak most ismertem meg. Ez az érzés erős volt, és egy szemernyi kétség sem merült fel bennem, hogy esetleg csak egy fellángolás lenne. A másik ilyen dolog, amiben szintén bizonyos voltam, hogy hiába nyomom el magamban a vágyaimat, engem csak egy fiú tehet boldoggá. Az a fiú pedig itt ült előttem, és boldogan nézte, ahogy falatozok. Minden más még kétséges volt. A jövőnk, és a boldogságunk csak tőlem függött, és ez rendkívüli módon nyomasztott.

Majdnem hét óráig beszélgettünk, aztán kijött velem, hogy rá tudjak gyújtani. Nem ültünk le, helyette inkább sétáltunk. A kertben rögtön a keze után nyúltam.

– Jó lenne mindig így – emelte meg az összekulcsolódott kezünket, és egy finom puszit adott az ujjaimra.

– Te mondtad, hogy egyszerre csak egy lépés. Holnap megteszem az első lépést, Harry. Eleanor el fog jönni, és megbeszélem vele.

– Mikor? Mert akkor lefoglalom Maxet, hogy kettesben lehessetek – ajánlotta.

– Lefoglalod? – vontam fel a szemöldököm.

– Semmi olyannal, amit a szépséges fejecskédben forgatsz. Amúgy is szeretném megismerni, mert még nem beszélgettem az igazi Max-szel.

– Na, ezt még megtárgyaljuk fent – engedtem el a kezét, mert az emlegetett bukkant fel a kert mélyéről.

– Esti séta? – kérdezte somolyogva.

– Úgy is mondhatjuk – néztem végig rajta. Kissé zilált volt, és ismét nem tudtam, vajon mit kereshetett a kertben ilyenkor, ráadásul egyedül. Lehetséges, hogy ő is szeret sétálgatni.

Max nem állt meg velünk beszélgetni, hanem bement.

– Nekünk is vissza kellene mennünk – javasolta Harry.

Igaza volt. Nem akartam, hogy az öcsém esetleg gyanakodjon ránk. Max már a konyhában ült, és evett.

– Látom, megtaláltad a sütőben a kaját – telepedtem le mellé.

– Feltűnt, hogy van itt egy csomag, de nem tudtam kié, úgyhogy nem mertem hozzányúlni – bökött Max a fejével a zacskó felé.

– Neked hoztam – felelte Harry, és közben nekilátott teát készíteni magának.

– Milyen rendes tőled – mosolygott Max a göndörre. – Akkor majd később lehet megeszem. Úgyis meg szoktam éhezni éjszaka.

– Ha a héten nagyon ráérsz, majd segíthetnél kicsit kidíszíteni a medence környékét – vetettem fel, mert ha már úgyis itt lebzsel, akkor csináljon valami hasznosat is, ne csak Harryt fixírozza.

– Lehet róla szó – bólintott, és tovább evett.

– Én léptem tanulni. Jó éjt! – suhant el mögöttem Harry, a bögrével a kezében.