Színek és szívek - Larry Stylinson ff - 18+ - ideiglenesen visszatéve

5. Kettesben

Harry megállt, és zavartan az arcomat fürkészte. A szívem a torkomban dobogott, amíg a válaszára vártam. Nem is tudom mi tett volna boldogabbá. Azt hiszem, egyik válasznak sem örültem volna.

– Most nincs senkim – morogta, és újra elindult.

Lefagyva néztem utána. Nem háborodott fel a kérdésemen.

Ne! Kérlek, Harry, ne legyél meleg, mert nekem akkor tuti annyi!

Harry

Zavarba hozott Louis faggatózása. Miért érdekli, van-e valakim? Akár egy ártatlan kérdés is lehetett, de mégis... Olyan ez az egész, mint egy elcseszett romantikus randi. Lovaglás, tópart, és a van valakid kérdés. Lehet, csak az érdekelte, hogy én is meleg vagyok-e? Talán nem mert nyíltan rákérdezni? Esetleg mégsem szívleli a magamfajtákat? Bárcsak tudnám. Lehet jobb lenne, ha színt vallanék neki. De, hogy kezdjek hozzá? Mégsem jelenthetem ki egyszerűen, hogy meleg vagyok. Mert sokkal inkább vallottam magam annak, mint biszexuálisnak.

– Elmondod, miért rúgtak ki a koliból? – sietett utánam, miután ott hagytam.

– El, de ne nevess ki! – mosolyodtam el attól tartva, hogy nagyon gyerekesnek fog tartani.

– Ezt nem ígérhetem – felelte vidáman, és lovainkat magunk mögött vezetve sétálunk tovább.

– Volt egy-két húzásom már, de az tette fel az i-re a pontot, mikor kinyitottam egy poroltót, és azt hitték tűz van – foglaltam össze nagyon röviden a dolgot.

Louis megrökönyödve nézett rám.

– Minek nyitottál ki egy poroltót?

– Unatkoztam – vontam meg a vállam.

Hát persze, hogy kacagni kezdett.

– De ennyire? Remélem nem fogod felgyújtani a házam, puszta unalomból – csóválta a fejét.

– Tegyél róla, hogy ne unatkozzak – szaladt ki a számon, amit legszívesebben azonnal visszaszívtam volna, de már késő volt.

Louis ismét megállt, és kérdőn nézett rám. Tekintetében nem láttam rosszallást, inkább csak játékosságot.

– Tudni akarom, hogy milyen elfoglaltságok kötnének le? – dobta fel a magas labdát, amit eszem ágában sem volt leütni.

– Oké, csak vicc volt. Nem kell tartanod semmitől – sétáltam a lovam mellé, és felültem rá. – Meg is mutatod a birtokod, vagy csak engem akarsz faggatni? – kérdeztem, és sietően elügettem tőle.

Visszapillantottam, és láttam, ahogy Louis is gyorsan nyeregbe pattan, és megindul utánam. Az ügetésről vágtára váltottam, hogy nehezebben érjen utol. A tóparton haladtam, az erdő vége felé, Louis pedig már szorosan a nyomomban. Amikor beért, vigyorogva nézett rám, de nem beszéltünk. Elfordult az erdő mellett, én pedig követtem. Egy faháznál lassított le újra.

– Bátor vagy, Harry – ismerte el egy fejbiccentéssel az előbbi akciómat. – Viszont igencsak fájni fog holnap a hátsód – kuncogott édesen.

Nem tudom hányadik alkalommal pirultam el ma, de úgy éreztem, nem ez volt az utolsó a mai nap folyamán.

– Kösz, hogy aggódsz érte – válaszoltam egy szájhúzogatás kíséretében. – Mi ez a ház? – tereltem ismét a témát.

– Valójában már semmi. Valamikor régen voltak marháink, és a lelegeltetéskor itt húzták meg magukat az emberek. Ma már semmire sem használjuk.