•11•

8 2 0
                                    

–Jareeeeeddd! - ordítottam, hiszen már el kellet volna hogy induljunk, de hát mivel nekünk már a jellemzőnk a késés, így természetesen most is ez történt.

- Nyugi, mindjárt itt lesz. Nem kell mindenen így felhúzni magad - lépett mellém Athena. - Bár már azért tényleg kéne siessünk.

- Jajj, csajok. Hogy bírjátok, hogy mindig ilyen idegesek legyetek? - szólalt meg a hátam mögött Ethan. - Még van vagy 6 óránk odaérni.

- Pontosan. Igazad van. Csak az a baj, hogy az út az megvan 7 órás is - csattant fel a most érkező Maggie, miközben az orra alatt elmotyogott még egy idiótát, amelyet Ethannek szánt.

- Hé, ezt hallottam! - morogta dühösen a fiú.

- Örülök - vigyorodott el Magg fáradtan. Majd hozzám fordult és kérdően felvonta a szemöldökét.

- Nem, én sem tudom mi a baja - válaszoltam. Hát igen, már csak a mozdulatainkból is megértjük egymást. Ilyen ez, ha egy csomó időt töltesz néhány emberrel.

- Athena, nem keresed meg Jaredet a kedvemért? Légyszi - néztem rá bociszemekkel az erdőt pásztázó lányra.

- Vigyél hideg vizet is ha mész - szólt oda Ethan, akin már meg sem látszott az előbbi durcás hangulat.

- Azt meg minek? - nézett rosszat sejtve hátra Ath a röhögését félig-meddig sikeresen visszatartó fiúra.

- Ha ennek az idiótának a fejével gondolkodunk, akkor valszeg azért, hogy öntsd le ha bealudt - sóhajtott Maggie.

- Jaaaa - mosolyodott el halványan Ath is.

- Ki és miért akarja leönteni ezt - mutatott magán végig a bokrokból előkerült Jared - a testet?

- Na végre - fújtam ki hosszan a levegőt, amint megpördülve megláttam a fiút. - Mi tartott ilyen sokáig?

- Hiányoztam? - vigyorodott el kajánul, miközben lepallta a ruhájára ragadt leveleket a későkása.

- Velem most ne szórakozz! - emeltem meg a hangom, miközben gyilkos tekintettel néztem Jaredre, aki amint észrevette a dühömet, meghunyázkodva inkább odasétált Ethan mellé. - Jó kutya.

- Hahhh! - röhögött fel Ethan, majd mikor meglátta hogy őt méregetem, elcsendesedett és lehajtotta a fejét.

- Na szóval - csaptam össze a kezeim. - mint tudjátok, hivatalosak vagyunk egy királyi bálra. De nem mint vendégek, hanem mint beépített őrség. Nekünk viszont nem ez lesz a fő célunk, hanem bejutni a térképterembe. A tervet majd ott megbeszéljük. Minden tiszta? - néztem végig a csapaton.

- Igen - feleltek egyszerre.

- Fantasztikus. Akkor indulhatunk?

- Felőlem igen - vágta rá Maggie, utána pedig Jared, Ethan és Athena is.

- Akkor, siessünk, mivel holnap hajnalra várnak minket. Hajrá - mosolyodtam el büszkén, majd tarisznyám a vállamra kapva mégegyszer végignéztem a tájon. 

Szösszenetek Donde viven las historias. Descúbrelo ahora