Szösszenetek

•7•

A levegőt ellepte a por, csak az épp omladozó épületekről lehulló épületelemek becsapódásának zaját lehetett hallani. Bár azt sem hallottam tisztán, mivel a fülem csengett, és az ezernyi gondolat a fejemben egy olyan kavalkádot hozott létre, amelyet e pillanatban nem tudtam értelmezni. Így inkább a kialakult helyzetre koncentráltam, már amennyire tudtam. A beton darabok közt sebesült embereket fedeztem fel. Odabotorkáltam hozzájuk. Minden végtagom fájt, viszont az emberek élete fontosabb volt nekem, mint a törött karom. Minden ember hozzám hasonlóan megtépázott, a horzsolások és vágások helyén szivárgó, vértől átázott ruhában menekült az életéért