Középfölde Krónikái

1. Egy Új Történet Kezdete

Erebor bukásának története lezárult, s egy új vette kezdetét. Mordorból vissza mentünk egyenesen a Megyébe, azon belül pedig Hobbitfalvára, Zsáklakba, ahol éppenséggel folyt az élet. Zsáklak egy otthonos kisház, amely pont megfelelő egy olyan hobbitnak, mint Zsákos Bilbó. A tavaszi nagy mulatságra készültek, így hát unokatestvérével pakolták el a házban rejlő értékeket.

- A villáim! Az ezüst villáim! – zsörtölődött Bilbó, mire a rajta kuncogó lány felé fordult.- Nehogy azt gondold, hogy viccből csinálom! Tarisznyádi-Zsákosék már nem egyszer próbáltak meg kifosztani! – mondta a hobbit, majd a villákat egy ládába zárta.

-Bilbó... biztos, hogy nem gondolod túl ezt egy kicsit? Tarisznyádi-Zsákos Lobélia édesanyád legjobb barátnője volt. Miért akarna lopni tőled?- kérdezte a lány, fejét oldalra billentve.

-Marigold...- Bilbó a lányra nézett, majd elgondolkozott. Gyorsan visszatért a jelenbe, s folytatta.- Attól még lehet tolvaj, sőőőt...- nyomatékosított szavain, s mély levegőt vett.- Tudom, hogy tolvaj! A saját szememmel láttam. Csak várd ki, ha lesz alkalma kirabolni, ki is fog!- mondta, majd kiviharzott a lakásból a lányt egyedül hagyva. Nadrágja zsebébe nyúlva előhúzott onnét egy fapipát. Megtisztogatta, majd rágyújtott. Mélyeket beleszívott, s hagyta, hogy a dohány égető füstje átjárja tüdejét. Halovány megkönnyebbüléssel pöfékelte ki magából a szürke ködöt, akárcsak egy kályha. Szemeit lehunyva élvezte, ahogy a nap cirógatta sápadt arcát. Mikor kinyitotta szemeit, egy szürke ruhás, csúcsos kalapú ember állt előtte. A személy Bilbó fölé magasodva árnyékolta be őt.

- Zsákos Bilbó?- érdeklődött a furcsa szerzet. Ekkor pedig Bilbónak bevillant egy emlékkép, melyet kedves rokona érkezése óta legalább négyszer élt át. Marigold nem olyan hobbit lány volt, mint a többi. Nem volt ormótlan orra, nem volt esetlen kiállása, mint a többi lánynak Hobbitfalván. Aranyos és szimmetrikus arca volt, pisze orra és íves szája. Sötét barna haja a válláig ért, s teltkarcsú alakjával szó nélkül, illetve akaratlanul is magába habarított minden ifjút. Így hát Bilbó csak rávágta:

- Igen, jómagam volnék Zsákos Bilbó. Viszont pontosan tudom, hogy miért jött. Szederlaki-Zsákos Marigold nem fogad kérőket! És nem, nem érdekel ki a kérő, Marigold azt üzeni, hogy túl fiatal még a házassághoz.- hadarta el Bilbó a monológot, melyet a lány az érkezése napján magoltatott be vele.

- Először is jó reggelt!- lépett előrébb egyet az idegen.

-Jó reggel!- felelte Bilbó zavarodottan. A férfi csak megrázta fejét és inkább rá sem hederített Bilbó többértelmű kijelentésre.

- Hát nem ismersz meg?-vonta fel őszülő szemöldökét a férfi, majd egyik kezével végig simított hosszú szakállán. Bilbó erősen törni kezdte a fejét, de mielőtt megszólalhatott volna, a férfi megelőzte. – Szürke Gandalf! Egy nagyon régi barát. – mosolyodtak el mindketten.

-Hát te vagy az a mágus, aki csinálta azokat a fenomenális tűzijátékokat a tavalyi mulatságon! Igen, most már emlékszem! – mondta a hobbit felszabadultan, mintha eddig nyomta volna a szívét feledékenysége.

- Ha nem másról, legalább erről megismertél.- enyhe csalódottság ült ki arcára, mely egy gúnyos kacajként mutatkozott meg hangjában. Az érzelem hirtelen elillant, vagy inkább Gandalf hesegette el, mintha csak egy zavaró bogár volna.- Viszont abban nem tévedett Zsákos uram, hogy Marigold is benne van a dologban, amely miatt itt vagyok. – jelentette ki a mágus, Bilbó pedig szemöldökét magasra huzigálva értetlenkedett.

-Hát miféle ügyben vagy itt?- kérdezte a hobbit, majd mélyet szippantott pipájából.

- Jelentkezőket keresek egy kalandra. – jelentette ki könnyedén, Zsákos csak riadtan felállt, majd kunyhója felé sietett. – Nem ilyennek ismertelek meg Zsákos Bilbó. Egy kalandvágyó ifjú hobbitnak ismertelek meg, akit sosem riasztana vissza egy igazi kaland, SŐT-szemöldökét ráncolva emelte ki szavait. – azonnal pakolt volna és indulni vágyott volna.