Tanár Úr kérem figyeljen rám

17. Fejezet

Levi:

- Törpi várj meg! - Kiabált utánam Hange.

- Mit akarsz? - Kérdeztem unottan.

- Beszélni veled. - Ért utol és lelassított mellettem.

- Csodás és miről? - Fordultam felé.

- Arról, hogy e- Wow! - Visított fel hirtelen.

- Mi van?

- Mik azok a nyakadon? - Kérdezte incselkedve és belehajolt az arcomba.

- Beütöttem... - Zártam le a témát és tovább indultam.

- Persze, beütötted. És higgyem is el? - Vállat rántottam és beléptem a termembe.

- Véletlenül sem akarsz leszállni rólam? - Tettem le cuccaimat.

- Nem. Fiú vagy lány? - Fonta össze maga előtt karjait.

- Természetesen lány... - Ültem föl a tanári asztalra.

- Te meg természetesen hazudsz. - Nézett rám szemrehányóan.

- Miért is?

- Mert egy lány sem csinál ilyen nyomokat. - Húzta félre galléromat.

- Ahj... - Fújtam ki a levegőt megadva magamat.

- Szóval?

- Szóval srác... - Elképedt, de némileg örült is.

- Kicsoda? - Felcsillantak szemei és ismét arcomba mászott.

- Nem fogom elmondani. Sőt nemsokára kezdődik az óra. - Mutattam órámra türelmetlenül.

- Ráérünk. Erre mindig ráérünk. - Örvendezett. - Szóval... ismerem?

- Nem mondom meg.

- De Levi, kérlek... - Nyavalygott és hisztizni kezdett.

Persze én nem mondtam el neki, így egész nap telefonon és szünetekben személyesen is faggatott. De nem szedett ki belőlem semmit. Nekem nem származik abból semmi jó, ha megtudja, hogy Eren volt. Így utólag belegondolva pedig, teljesen őrültség ez az egész. Mit akarok én tőle és ő mit akar tőlem? Egyáltalán nincs bennünk semmi közös. Nincsenek közös témáink sem. Sőt Erennek nem kell ilyen fiatalon egy gyerek. Úgyhogy beszélnem kell vele és elmondani, hogy mit gondolok. A legjobb az lenne, ha megutálna.

- Eren! - Szóltam utána a folyosón.

- Igen? - Furdult meg mosolyogva.

- Tudunk beszélni? - Bólintott és követett a szertár felé.

Bezártam az ajtót és felültem az asztalra. Ő pedig a falnak dőlve figyelt. Érzem, hogy rohadtul kínos lesz ez az egész, de muszáj meglépnem ezt. Mit gondolnának rólunk az emberek, ha összejönnénk. Nem normális. Szóval gondolom nem fog tetszeni Erennek, de el kell mondanom, hogy itt és most vége ennek az egésznek. A tanára maradok és diploma után nem beszélünk többet. Soha többet. És ezt egy kellemes kis kalandnak fogjuk majd fel.

- Szóval, miről szeretnél beszélni? - Kérdezte kedvesen mosolyogva.

Nagyon fog engem utálni és nem akarom őt összetörni, de mindkettőnk érdekében teszem.

- Kettőnkről...

Ez ennél kínosabb és nehezebb nem is lehetne. Ezek után, hogy nézzek majd a szemébe?

- Pontosabban?

Haru is utálni fog, nagyon szereti Erent, de soha többet nem fog vele találkozni.