Tanár Úr kérem figyeljen rám

9. Fejezet

Eren:

Mikor ébredezni kezdtem éreztem, hogy valami rám nehezedik. Kinyitottam szemeimet, hogy megtudjam, mégis mi. De nem várt meglepetés fogadott. Levi folyt szét rajtam. Kezeivel gyengén ölelt át, arcát mellkasomba temette. Haja kócosan omlott le fejéről pólómra. Hallottam és éreztem apró lélegzetvételeit, szívdobogását. Szája enyhén, résnyire nyitva volt. Hosszú szempillái fedték szürkéskék íriszeit. Gyönyörű. Nincs benne semmi merevség, szinte egy marionett bábú. Arca kisimult és eltűntek a terhek is róla, most gondtalan. Majd, ha felkel és szembesül azzal, hogy rajtam aludt. Kíváncsi leszek a fejére.

- Apa... - Lépett be Haru a nappaliba szemét törölgetve.

- Gyere. - Intettem neki, hogy jöjjön csak.

- Éjszaka sosem alszik. Csak néha napközben. - Sétált mellénk és Levi hajába simított.

- Hogyhogy? - Néztem rá kérdőn, még sosem beszéltem így Haruval.

- Azt mondta, hogy nem tud aludni. - Rántott vállat és visszaejtette kezeit maga mellé.

- Kialudtad magad? - Mosolyogtam rá és összeborzoltam a haját.

- Igen, de kicsit éhes vagyok. - Nézett rám hasát fogva.

Semmi kedvem kiszállni Levi alól, de kaját kell adnom Harunak. Különben még engem is megutál. Bár szerintem nem halna bele, ha még maradnék egy kicsit, talán csak öt perc. Vagy tíz, esetleg egy fél óra, vagy örökké.

- Apa... - Suttogta a fülébe.

- Ne... Haru, hagyd még egy kicsit. - Néztem rá könyörögve.

- De nem ér, hogy ő rajtad aludhat, én meg a szobámba lettem száműzve. - Durcázott be, ami írtó aranyos volt.

- Nyugi, ha felkelt játszok veled... - Mosolyogtam rá bárgyún, mire felvidult kicsit.

- De mikor? - Kérdezte türelmetlenül.

- Ha felkel... - Magyaráztam neki.

- De az mikor lesz? - Kíváncsiskodott tovább.

- Nem tudom...

- Apa... - Suttogta ismét a fülébe.

- Ne ébre- - Nem is tudtam befejezni, mivel Levi felkapta a fejét.

- Mi a- - Megtámaszkodott mellettem és kétségbeesetten nézett rám.

Arca teljesen kipirult, de még mindig kómásan nézett rám. Haja összevissza állt és arcán is látszódtak a pólóm álltal hagyott gyűrődések. Először azt sem tudta, hogy mit csináljon, majd kapkodva kezdett el menekülni. De a kanapé keskenynek bizonyult, így csak nehezen sikerült eltávolodnia tőlem.

- Ugye, hogy Eren kényelmes párna? - Kérdezte Haru az arcába mászva.

Levi köpni-nyelni nem tudott a kérdés hallatán. Mondtam, hogy kínos lesz neki, ha majd felébred. Felállt a kanapéról és még utoljára visszanézve rám, kisétált a konyhába. Persze Haru mögötte sunyult és kérdezgette.

- Haru! - Szóltam neki, szinte azonnal futott befele.

- Igen? - Kérdezte csillogó szemekkel.

- Na, mit játszunk? - Kérdeztem, mire felmászott a kanapéra és rámdőlt.

Simogatni kezdtem a buksiját és másik kezemmel átöleltem. Szinte teljesen szétfolyt rajtam és eggyé vált velem. Kezecskéi csak lógtak le teste mellett, de így sem érték el a kanapét. Halkan szuszogott és néha libabőrös lett érintésemtől. Haru a legaranyosabb kisgyerek, akivel valaha találkoztam.