Tanár Úr kérem figyeljen rám

4. Fejezet

Eren:

Szóval most itt állok egy kulccsal a kezemben és a telefonomon piros ponttal jelzett óvodába kell eljutnom. Jó délutáni program, de azért ez elég hirtelen jött. Némileg összeszedtem magam és elindultam kifelé, követve a kijelölt útvonalat.

Nem volt nehéz odatalálni, de valahogy el kell hoznom egy számomra ismeretlen kisfiút. Levinak lenne az unokaöccse vagy mi? Nem értem, de akkor is fura ez az egész, rám lett bízva egy gyerek.

- Jó napot! - Léptem be és megálltam a csoport ajtaja előtt. Kopogtam, majd egy kedvesen mosolygó nénivel találtam szembe magam.

- Szia! Kiért jöttél?

- Jó napot! Haruért jöttem. - Fújtam ki a bennrekedt levegőt.

- Haru, kicsim! Jöttek érted. - Szólt neki az óvónő.

- Köszönöm...

- Azt még megkérdezhetem, hogy kije vagy Harunak? Még sosem találkoztam veled. - Kérdezte kedvesen mosolyogva.

- Ma, ilyen vészhelyzet adódott és Levi küldött engem, hogy hozzam el Harut az oviból. - Mondtam, mire kicsit gondolkozott.

- Rendben, hiszek neked. - Mosolygott szüntelenül rám.

Az ajtóban viszont megjelent egy csöppség, alig lehet 5 éves talán, még nagyon kicsi. A haja gesztenye barna, de a szeme ugyanolyan gyönyörű kék. Tehát Levial tényleg rokonok. Felém tipegett, de mivel nem rám számított, így kicsit megtorppant és hátra is esett. Egy kicsit lehuppant a földre, a szája lefelé kezdett görbülni, de felkaptam és vállamra hajtottam a fejét.

- Köszönöm. Viszlát! - Intettem az óvónőnek.

- Fáj... - Kezdtek el folyni a könnyei.

- Nyugi, semmi baj. Katona dolog. - Próbáltam vígasztalni és simogatni kezdtem a hátát.

- Te ki vagy? - Kérdezte szipogva.

- Eren Yeager... - Megfogtam apró ujjacskáit és kezet ráztam vele.

- Én Haru Ackerman! - Távolodott el tőlem, így velem szemben mosolygott.

- Na látom már jobb kedved van! - Kezdtem el csikizni a pocakját.

- Nehh! Necsiiiikiiiizz! - Nevetett és próbált kiszabadulni kezemből.

- Csak, ha nem sírsz többet. - Néztem rá komolyan, mire fejét nyakamba fúrta.

- Megígérem... - Suttogta a fülembe és szorosan hozzám bújt.

Segítettem neki átvenni a cipőjét, így kis idő múlva elindultunk a második úticél felé. Mellettem lépdelt Levi aprócska mása és szorosan fogta a kezem. Egy macit átkarolva mosolygott rám néha. De egyre lassabban jött mellettem, így megálltam, mire ő is megtorppant. Álmosan dörzsölte a szemét és jobban ölelte a maciját.

- Nem szoktatok hazafele sétálni? - Megrázta a fejét és hatalmas szemekkel nézett rám.

- Felveszel? - Kérdezte, miközben kezével felém kalimpált.

- Persze... - Fölemeltem és nyakamba ültettem, mire azonnal homlokomra tapasztotta kezecskéit.

- Wáo! Nagyon magas vagy! - Ámuldozott döbbenten. - Apa nagyon pici. - Nevette el magát, mire kicsit lefagytam. Apa?

- Haru, neked Levi az apukád? - Kicsit előlre dőlt, én meg hátrébb, így szemben voltam vele.

- Igen, miért? - Kérzedte vidáman.

- Csak úgy kérdeztem. - Hajoltam vissza. - Mesélsz magadról?

- A kedvenc színem a zöld és immmádom a pillangókat. Tudom, hogy azokat csak a lányok szeretik, de olyan szépek. - Magyarázott teljes beleéléssel. - Van otthon egy aranyhalam akit Pikinek hívnak.