Tanár Úr kérem figyeljen rám

7. Fejezet

Levi:

- Jó reggelt kicsi mazsola... - Keltegettem reggel, puszik kíséretében, mire átkarolta a nyakamat és magához ölelt.

- Nem akarok oviba menni. - Nyöszörgött kómásan.

- Be kell mennem dolgozni, de majd máskor. - Simogattam meg buksiját. - Gyere, kész a reggeli. - Kacsintottam rá.

- Akkor veled megyek! - Jelentette ki boldogan és elindult a szekrénye felé.

- Miért akarsz velem jönni? - Kérdeztem nevetve és kicsit ledöbbenve.

- Mert, akkor nem kell oviba mennem és ott van Eren. - Mosolygott rám.

- Sajnálom kicsim, de nem lehet. - Lehajtotta a fejét és szomorúan szedte elő a ruháit.

- De apa... - Nyöszörgött.

- Nem Haru, nem lehet. Sajnálom. - Mellé léptem és elvettem tőle a ruhákat.

Segítettem neki felöltözni és nagy nehezen kiimádkoztam a konyhába. Végig mérges volt rám, de ennyi lelki terrort el kell viselnem felnőtt létemre. Reggeli után megállt előttem és elővette a legaranyosabb boci szemeit. Tudja, hogy ez nálam általában beválik, de ma nem. Leguggoltam hozzá és arrébb tűrtem egy barna tincset a szeméből. Szorosan átöleltem, mire kicsit megenyhült, de még mindig tartotta magát.

- Menjek korábban érted? - Hevesen bólogatni kezdett, úgy látszik feladta a tervét, hogy velem jön.

- Eren is jön? - Kérdezte újra elővéve a kiskutya szemeket.

- Nem Haru, neki órája van akkor. - Adtam puszit neki és lassan elindultunk.

Én vagyok a világ legjobb apukája, a gyerekem mérges rám és szomorú is. Valamit nagyon jól csinálhatok, ha ennyire szeret. De komolyan, szinte díjat kéne nekem osztogatni. Ahányszor hátra néztem az ablakon nézelődött ki könnyes szemekkel. Mit csinálok rosszul? Én ezt nem akartam. Kérdezzem meg Erent? De ez nem így működik, ez érzelmi zsarolás. De nem szeretem, ha szomorú.

- Végállomás! - Fordultam hátra vidáman, de ő még mindig szomorúan vizslatta az elhaladó autókat.

- Nem mehetek veled? - Kérdezte utolsó reményként.

- Nem, de jövök érted, amilyen hamar csak tudok. - Kacsintottam rá és szép lassan elindultunk befelé.

Már macival a kézben és kissé boldogabban állt meg a csoport ajtajában. Hátra fordult és húzogatni kezdte ingujjamat. Lehajoltam hozzá, de ő lehúzta vállaimat, így előtte guggoltam. Körbefogta a nyakamat és szorosan magához ölelt. Magamhoz húztam apró testét és karjaimba zártam.

- Gyere hamar... - Suttogta a fülembe.

- Sietni fogok, ígérem. De érezd jól magad. - Pusziltam meg.

- Oké!

- Szia kicsim, legyen szép napod! Viszont látásra. - Elengedett és ellépett tőlem, majd rohanni kezdett befelé.

Visszaballagtam a kocsimhoz és lesúlytottan ültem, a kormányra fogva. Hogy fogom megkérni Erent? Végülis én egy tanár vagyok neki, nem a haverja. Miért nem jó neki Hange vagy Erwin? Ők át is szoktak jönni, de neki egy olyan srácot kell kiválasztania kedvencnek, akivel nem vagyok olyan jóban. Haru egyre jobban kezd kiakasztani. Lehetetlen feladatokat ad nekem.

...

- Jól van, a mai órának vége. - Tettem le a krétát a kezemből.

- Tanár Úr! Tanár Úr! - Szaladt hozzám visítozva két lány.

- Igen? - Néztem Eren után, aki kisétált a teremből. Egy lehetőség elszalasztva. Szuper.