Tanár Úr kérem figyeljen rám

15. Fejezet (+18)

Levi:

Lerakott az ágyra és fölém mászott. Egyik kezét megtámasztotta vállam mellet, míg másikkal arcomra simított. Ajkai puhák voltak és teltek. Néha számba harapott, de nem volt vad, vagy követelőző. Olyan érzést keltett ez az egész, mintha még mindig kamaszok lennénk. Mintha minden szabad lenne és meg is tennénk azokat. Lekapta magáról pólóját, így bűntetlenül legeltethettem rajta szemeim. Elképesztően izmos volt, ahhoz képest, hogy semmit nem sportolt. Legalábbis én nem tudok róla. De a napbarnította bőr és az izmok mellé, hegek is társultak. Látszik rajtuk, hogy már régiek, de van néhány friss is. Rólam is leoperálta az ingemet, így most rajta volt a sor, hogy bámészkodjon. Ismét közeledett felém egy csókra, de bekapcsolt a vészvillogó.

- Eren... Ezt, ezt nem kéne... - Toltam el magamtól és vártam a reakcióját. Hogy elengedjen.

- Miért? - Kérdezte vággyal teli hanggal.

- Haru a másik szobában alszik... - Kijelentésemre csak elvigyorodott és megszüntette a köztünk lévő távolságot.

- Nem gondoltam, hogy csak ennyi lesz az ellenvetésed. - Mondta egy sunyi mosoly kíséretében.

- Mi? - Fülemhez hajolt és úgy kezdett beszélni.

- Hangszigeteltek a falak... és Haru úgy alszik, mint a bunda... - Mondandója végén megpuszilta fülem tövét és onnan haladt egyre leljebb.

- Nehm mondtam hogy cshak ennyih a kifogásohm... - Hangom rekedt volt és szakadozott, levegővételeim miatt.

- Mesélj... - Harapott bele kulcscsontomnál makulátlan bőrömbe. De meg fogom én ezt bánni.

- Először ishh... Sokkal fiahtahlabb vagy... Máshodhszor... ahh. - Nyögtem fel, mikor mellbimbómmal kezdett játszani. Szégyentelen.

- Igen? Mi a második? - Nézett le rám fölényes mosollyal.

- Ah Tanáhrodh vagyhok, egy öhzvegy embehr. Ehzt nem szabhad. - Felháborító, hogy még akkor is ingerel mikor beszélni próbálok.

- Tanár Úr...ez eddig sem zavart. Az pedig, hogy özvegy, nekem csak még jobb. Nincs senki a képben... - Alig értek hozzám ajkai, úgy csókolta végig hasam.

- Nem szehretnék ehgyéjszakáhs khalandot. - Préseltem ki összeszorított fogakkal.

- Én sem... - Csatolta ki övemet és leráncigálta rólam a nadrágot.

- Akkor hagyjuk ezt abba. - Jelentettem ki megemberelve magamat. Szégyen, hogy egy huszonéves srác alatt nyögdécselek. Szánalmas.

- Ahh... - Hagyta el tüdőmet egy nyögéssel átitatott sóhaj, mikor fenekembe markolva húzott magához közelebb.

- De annyira mégsem ellenkezel... - Súgta fülembe és újabb csókot kaptam.

- Rajtam fekszel a két métereddel és ingerelsz. Mégis, hogy meneküljek? - Csattantam föl, de ő csak kuncogott egyet.

- Hát, Mr. Anatómia Tanár Úr, maga tudja a legjobban, hogy aki alacsony az megszívta. - Alsóm korcába akasztotta ujjait és lehámozta rólam.

- Kapd be! - Fújtam ki élesen a levegőt.

- Ezer örömmel... - Felfogni sem volt időm, hogy mit mondtam.

Egyre jobban körülzártak forró ajkai és elmerültem benne. Még sosem éreztem ilyet, még senki nem csinált ilyet velem. Döbbenetem meg is látszott rajta, apró mosoly került ajkaira. De tovább mozgatta fejét. Érezni lehetett rajta, hogy ez neki is az első, de egyre jobban belejött. Néha kiengedett szájából, majd végignyalt hosszomon, mire megremegett testem és egy nagyobb adag előváladékom látott napvilágot. Egyre gyorabban mozgatta fejét és kezét felém nyújtotta, nem értettem mit is akar, így inkább módszert váltott. Elvált tőlem és benyálazta ujjait. Végig szemembe nézett, majd fülemhez hajolt.