Tanár Úr kérem figyeljen rám

10. Fejezet

Eren:

A nap egyszerűen indult, reggeli, kávézó, majd suli. Az órák szinte repültek egymás után. Valahogy felszabadultabb vagyok, mint eddig valaha. Talán azért, mert van mivel kötődnöm hozzá, amiben Haru segít. Vagy, mert bízik bennem és rám bízza a kis kincsét. A lényeg ugyanaz, elolvadt a hó és már a jég is repedezik. Én pedig belül szinte lángolok. Minden szerelmes sztoriban az van, hogy a szívük helyén éreznek valami melegséget és a hasukban pillangókat. Na elmondanám, hogy ez hülyeség. Ilyenkor mindened lángol, észre sem veszed, de elpirulsz és a pillangók igazából lifteznek a hasadban, a tüdőd és az agyad közt. Nem tudsz normálisan gondolkodni és leblokkolsz.

- Eren! - Szakít ki valaki a gondolataimból.

- Igen? - Fordulok a hang irányába.

- Én...nem is tudom, hol kezdjem... - Makogja egy lány előttem.

- A lényegnél. - Magamra erőltetek egy mosolyt, de nincs kedvem most fecsegni.

- Eren én...szerelmes vagyok beléd...- Teljesen lefagytam. Az agyam leblokkolt és a rendszer összeomlott.

- És erre mit mondjak? - Csúszik ki a számon a ledöbbenés.

- Öhm.. Te nem érzel semmit amikor velem vagy? - Kérdezte ruháját gyűrögetve.

- Először is. Szia, Eren Yeager vagyok, téged, hogy hívnak? - Nyújtottam neki kezet.

- Szia...én Miugi vagyok... - Motyogta az orra alatt.

- Másodszor pedig. Sajnálom Miugi, de nekem már van valaki, aki tetszik. - Mosolygok rá kedvesen, de ő rém szomorú lett.

- És ki az? Valamelyik díva a suliból, vagy egy plázacica? - Kérdezte sírva és kétségbeesetten.

- Nem... És sajnálom, de majd találsz valakit, aki viszont fog szeretni. - Válaszoltam egy mosoly kíséretében. Hatalmas erőt kellett vennie, hogy ezt elmondja nekem.

- Megölelhetlek? - Kérdezte, most már szemembe nézve.

- Persze... - Magamhoz vontam és átöleltem, reméltem, hogy érezni fogok valamit. Hogy érzem-e azt a bizonyos érzést. De nem.

- Köszönöm és sok sikert a lánynál. - Ölelt át szorosan, mjad elengedett.

- Neked is a srácoknál, szia. - Fordultam meg és elindultam a kijárat felé. Irány Haru.

Miért történik ez velem mindig? Ha valamiről elhatározom magam, akkor biztos kapok egy jelet, hogy az azért annyira nem biztos. Mint mikor meglátsz egy fennséges cukrászdát fogyókúra közben. De engem nem tudott meggyőzni. Nem éreztem semmilyen szikrát, mikor megöleletem. Nem voltam boldog és még a szívem se kalapált úgy. Már olyannyira hidegen hagyott a csaj, hogy több örömöt érzek, ha arra gondolok, hogy ma Haruval fogok játszani. De ez egyben rémisztő is. Eddig csaptam a szelet minden csajnak, de ez már nem érdekel. Már nem tudok úgy rájuk nézni.

- Jó napot! - Léptem be az ajtón.

- Oh. Szia! - Köszönt nekem kedvesen mosolyogva a dadus.

- Haru szívem, jöttek érted! - Szólt neki a másik mosolyogva.

Hátrakapta a fejét és azonnal hatalmas mosolya lett. Gyorsan elpakolta a kisautókat és puszit adott egy játszótársának, majd felém szaladt.

- Eren! - Amint megállt előttem, felkaptam és megöleltem. Hozzám bújt és szorosan tartotta a kis plüssét.

- Viszont látásra! - Intettem mindkét mosolygó nőnek és elindultunk az öltöző felé.

- Milyen napod volt? - Kérdeztem, miközben ráadtam a cipellőjét.