Tanár Úr kérem figyeljen rám

14. Fejezet

Eren:

- Szia Haru! - Intettem neki a csoport ajtajából.

- Eren! - Futott hozzám, felkaptam és megpörgettem.

- Viszont látásra. - Köszöntem el az ovónőktől.

- Milyen napod volt? - Kérdeztem a mellettem ugráló kisfiútól.

- Nagyon jó. Aikóval kimentünk játszani az udvarra és építettünk egy ekkora homokvárat. - Mutogatta, hogy mekkora volt az a homokvár.

- Dehát az óriási, akkorát nem is lehet építeni. - Játékos kiakadásomon csak kuncogni kezdett.

- De nekünk sikerült! - Jelentette ki büszkén.

Felvettem a táskát a hátamra. Levi összekészített neki néhány dolgot, ami kellhet a mai napon. Apró kis kezecskéje közrefogta két ujjamat, mivel csak ennyit ért át és mellettem kullogott. Hatalmas mosoly terült el az arcán és végig ugrándozott. Elértünk a játszótérhez, ahol megálltunk szórakozni egy kicsit. Letettem a cuccainkat és én is vele játszottam. Mászókázott, hintázott és homokozott, de egy hatalmas ásítás után úgy döntöttem, ideje hazamenni. De most nem a szüleim háza felé tartottam, hanem a kis lakásom felé. A szüleimhez vendégek érkeznek, így csak láb alatt lennénk, sőt ők ott is alszank. Úgyogy most más az úticél.

- Nem erre kell jönni... - Nyafizott Haru, mikor felnézett az útra.

- Tudom, de most máshova megyünk. - Tettem vissza fejét a vállamra. Igen, útközben annyira fáradt lett, hogy fel kellett vennem.

- Akkor hova megyünk? - Kíváncsiskodott tovább.

- A szüleimnek vendégeik vannak, így most a kis lakásomba megyünk. - Felcsillantak a szemei és hirtelen felvidult.

- Van egy saját lakásod? - Kérdezte ámulattal.

- Hát... Igazából apukámé, de gyakorlatban már csak én használom és oda fogok költözni az egyetem után. - Bólintott, hogy tudomásul vette. Nagyon aranyos.

- Akkor irány a lakásod! - Mutatott előlre és teljesen belelkesült.

Amint megérkeztük a kis panel házba, azonnal végig szaladt mindenen. A konyhába a nappaliba, a fürdőbe, a wc-be, a vendégszobába és az én szobámba is beszaladt. Nem nagy lakás, de egy fiatal srácnak, kezdésként nem rossz. Megállt előttem és egy hatalmas mosoly kíséretében átölelt.

- Tetszik nekem ez a ház. - Mondta vigyorogva és felkapva a táskát a vendégszoba felé indult.

- Mit csinálsz? - Kérdeztem tőle, mire megtorpant.

- Berendezkedek. - Válaszolt és tovább indult.

- Mire? - Hátra fordult és határozottan felelte.

- Ideköltözöm... - Mondta ki nemes egyszerűséggel.

- Hogyhogy? - Dőltem neki az ajtófélfának.

- Ha én ideköltözöm, akkor apa is idejön, ha apa idejön, akkor együtt leszünk, ha együtt leszünk, akkor nem lesz magányos, ha nem lesz magányos, akkor mindenki boldog lesz. - Magyarázta nekem professzionálisan.

- És ha apukád nem költözik ide? - Ez sokkal reálisabbnak tűnik az, hogy csak simán idejön és elviszi Harut.

- Akkor majd te költözöl hozzánk. - Jelentette ki és elővette a plüss maciját, majd lerakta az ágyra. - Kész!

- Ennyi? Csak egy maci? - Hevesen bólogatott és mosolygott.

- Játsszunk valamit! - Csimpaszkodott föl rám.