Tanár Úr kérem figyeljen rám

5. Fejezet

Levi:

Idegesen trappoltam kifelé az értekezletről. Idejött néhány pökhendi professzor és mindenkinek egyesével lefikázták a munkáját. Főleg az enyémet, mert szerintük nem adok bele eleget a tanításba és nem csinálom akkora élvezettel. Hát persze, Hangehoz képest senki. Felháborító, hogy mernek belém kötni?

- Levi! - Szaladt utánam az emlegetett szamár.

- Igen? - Fordultam meg, mire a kezembe nyomta a telefonomat és egy plüss cicát.

- Ezt ott felejtetted, ezt pedig Harunak küldöm. - Mosolygott rám, de ehhez valahogy nincs kedvem.

- Köszi. Jó éjt! - Indultam el az ajtó felé.

- Neked is! - Rohant vissza a terembe.

Bevágódtam a kocsimba és végre szétfolyhattam. Írtózatosan fárasztó volt a mai nap. Sosem gondoltam volna, hogy a világ legfelelőtlenebb emberére fogom rábízni a szemem fényét, az én kis Harumat. De remélem azért nem gyújtották föl a házat és nem törtek össze semmit. Az a szerencse, hogy ma péntek van, így holnap nem kell mennem sehova. Ha kell, akkor tudok takarítani.

Lassan és csendesen fordítottam el a kulcsot a zárban, hátha Haru alszik már. De az egész lakásban sötét volt. Csak egy kislámpa égett a folyosón. Onnan láttam, hogy a kanapén vannak. Közelebb sétáltam és megcsodáltam az idilli kompozíciót. Eren hanyatt fekszik a kanapén és Haru rajta fekszik nyuszival a kezében. Aranyosak. Talán mégsem volt olyan rossz ötlet, hogy Erent kértem meg.

De ébresszem föl és küldjem haza? Harut vigyem föl a szobájába? Vagy csak hagyjam így őket?

Fel-le mászkáltam és gondolkoztam. Nagyon aranyosak így, de nem tudom, hogy szabad-e ezt. Mármint biztos, hogy Haru összenyomja Erent és hát... hát Eren mégiscsak a diákom. Mondjuk Haru annyira nem nehéz.

Az orromat megcsapta valami mennyei illat. A tűzhely felé sandítottam, ahol egy fazék állt és egy tányér mellette. Odasétáltam és megnéztem, hogy mit találok benne. Eren főzött egy kis levest és sütött palacsintát!? Ez a gyerek normális? Kinyitottam a hűtőt, ahol csomó olyan dolog volt, ami elfogyott és ma akartam venni.

Nem is olyan rossz ember, mint hittem. Bár még bakizhat nagyot, majd holnap kikérdezem Harut. Szerintem így hagyom őket, akkor legalább megköszönhetem majd Erennek, meg persze kifizethetem. Rájuk terítettem egy takarót és adtam egy puszit Harunak, mire még jobban Eren mellkasába fúrta a fejét. Úgy látszik biztonságban érzi magát.

A szobámba baktattam és végre lepakolhattam. Összeszedtem egy alsót és a fürdő felé vettem az irányt. Kicsit mondjuk feszélyezve éreztem magam, hogy Eren is a lakásban van. Miután lezuhanyoztam és kész voltam az alvásra, még kimentem a nappaliba. Ugyanúgy feküdtek, de Eren egyik keze, Haru hátán pihent. Rég láttam már ennél aranyosabb dolgot. Néhány perc megfigyelés után én is mentem lefeküdni végre.

...

Finom illatok csapták meg az orromat és halk beszélgetés a fülemet. Úgyhogy kikecmeregtem az ágyból és felöltözködtem. Ma szombat van, ezért nem kell kiöltöznöm. Egy szürke melegítőt és egy egyszerű kék pólót vettem fel. Majd kómás fejjel kicsoszogtam a konyhába. Haru az asztalnál ült és egy szendvicset falatozott. Eren pedig egy kakaót tett le elé az asztalra, benne egy piros szívószállal.

- Apa! - Nézett rám vidáman Haru.

- Szia kicsim! - Pusziltam meg buksija tetejét.

- Jó reggelt... - Köszönt nekem háttal Eren.