Néha azt érzem
Nem vagy való nékem
De egy hang itt a belül
Ezt súgja. Végem!
Azt mondják te csak,
Ábránd vagy , képzelet.
Hol az az út
Ahol feltárhatom lelkemet
Hiába tárom ,
ha lesz ki el nem fogad.
Hiába hívlak,
ha csak halálomkor láthatlak.
Azt hiszik nem értem,
Azt hiszik nem akarom
Azt hiszik túl kicsi vagyok,
Túlságosan fiatalos.
Úgy gyűlölöm,
azt ki nem ismer.
Úgy vágyom arra,
hogy ismerj
Ne általánosíts
Nem vagyok ostoba.
Ne ítélj előre.
Mert nem vagyok buta.
Nem tudják képességem.
Azt hiszik csak egy bolond vagyok.
Több rejlik én bennem.
Vegyék észre, ezt akarom.
Hogy tárjam fel lelkemet?
Ha már csak te keresel.
Hogy legyek jó ember?
Ha már csak te vagy nekem.
Mind lelketlennek néztek
Mindig csak azt hiszitek.
Nem vagyok több csak egy lány,
Aki beszélni sem tud már.
Nem jó semmire.
Az se tudjátok, mi a kedvenc színem.
Nem, hogy azt tudnátok.
Mit érzek, hogy szerettelek titeket.
Oh, ha tudnátok....
Túl sok álmom volt,
Túl sok lehetetlen.
Ha jót teszek senki nem köszöni meg.
Ha rosszat mindenki büntet.
Ha te teszel jót mindenki figyel
Ha velem rosszat senkinek se tűnik fel.
Te ördög, te rosszindulatú démon
Te mondhatod de én rád nem?......
Azt kapod amit érdemelsz.
Bár fel sem fogod mit tehetsz.
Nem tudom elmondani amit bent érzek
Annyi érzés kavarog bennem.
Annyi ötlet, annyi képzelet.
Ha ismernél, tán elhiszed.
De most nem rád gondolok.
Most egy kicsit önző vagyok!
Felszállok majd az égbe!
Pár évet kérek érte.
Szívem a szívedhez ér.
Te voltál, szerettél!
