Kísértet éj
Hálátlan, hamutól porrá ég
Most valami más,
Nem hibáztatom őt.
Tudom, hogy szörnyeteg vagyok
Próbálok rájönni, mindig az voltam?
Vagy az, hogy nem senkit nem bántok mégis mindig rosszat kapok,
Ennyire megbántam?
Nem emlékszem a régre.
Mindig ilyen rossz voltam?
Felnézek az égre.
Szörnyetegnek érzem magam.
Egy hálátlan, önző Lélek.
Nem találta a helyét.
egy vadállat lett,
A hamis emberek kezdték.
Ki ez a gonosz árny?
Látom éjjelenként az álmomban.
Túl különlegesnek hiszi magát.
Jót is csak a rossz kap.
De most valami más.
Nem hibáztatom őt.
Szeretném a segítséged.
Tudom nem érdemlem ezt a csodás örzőt.
Tudom, hogy gonosz lettem,
Egy sátánista dög vagyok.
De hiába nézek jobban magamba,
Mindent ők tettek, a hamis barátok.
Segítség, bár tudom nem érdemlem.
Tudom, hogy gyűlöltelek, de most ments meg édes Istenem.
Tőlem többre nem futja,
De nem gondolom, hogy rossz ez.
Csak egy versbe írom le mennyi fájdalmat okoz ez.
Sokaknak talán nem tetszik,
De én így jól vagyok.
Ó te szentséges Lélek.
Milyen önző és gonosz vagyok.
