Te, a kulturált, a tökéletes!
Bemagoltad amit nem is értesz.
Versenyek és pofonok.
A kiskedvenc ma lép fel!
A legjobb akart lenni
Most ott ál, na és ennyi!
Azt elfelejtették, hogy én mennyi mindent letettem
Mindenki ismert, szeretett engem!
Tőlem nem kérdezték soha
Mit csinálok, ha haza érek oda.
Hogy mennyi Mozartot hallgattam
És a fantomot néztem,
A nagyszüleimmel hallgattam régi zenéket.
Te azt sem tudtad kik ezek,
Te azt sem tudtad, hogy vezet
Nem veszed észre, hogy a régi szerelmed
Még mindig szeretsz?
De neked megtetszett egy másik,
Aki rád se hederít
Figyeltem az osztályt, làttam mindent
Neked semmi sem számít.
Játszod, hogy szeretsz.
Te mindenkit megvédesz,
Engem is. Ne kérkedj!
Mindenki imádja, az osztály királya!
Bár ne lett volna olyan nagy a pofája!
Bár maradtál volna egy szent.
Nem nekem beszélnéd ki őket
Gúnyneveket adsz
Én tényleg sajnáltam őket.
Ő volt a kedvencem,
Már nincs itt, hogy megvédjen
Hogy mered halottként káromolni?
Na de kérem!
Te, a segítőkész!
A mindig kedves!
Aki folyton változtatni akart rajtam
Most megkaptad amit kellett?
Ha én egyszer hibáztam
Gáz volt
De ha te milliószor
Semmi gond!
Miért mondod nekem, hogy ő egy
szörnyeteg?
Ha utána vele beszéled ki az összes ártatlan gyereket?!
Azt mondják te szuper vagy
kívűl belül lángolsz
Miért mondod, hogy idióta
ha utána vele
smárolsz?
Volt pár szép emlékünk-
Mondtad a ballagáson
Egy pár? Szörnyű osztály voltunk
És én mégis emlékezni akarok minden szépre
Ez volt ami osztályunk, ez a közös benne.
De jó, játszd meg magad.
Játszd a tökéletest
De ne felejts el valamit:
Isten látja lelkedet.
És én nagyon rossz voltam
Találkozunk a Pokolban.
