Fájt mikor elhagytál végleg
Nem éreztem semmit, de tényleg
Fájt mikor elmentél másik útra
Akartalak, beégettem magam újra és újra.
De minden hibámból tanultam
Szeretni is tudok, ezt megtudtam.
És, hogy más lány nem léphet a szívembe.
A sors beleírt téged az életembe.
Sok ötletem nem volt úgyhogy leírtam versbe.
Sok ötletem nem volt, úgyhogy leírtam
énekbe.
Nincs más olyan mint te,
Tudom, hogy a béna énem neked kevés lenne
Hiába adok virágot
Tudom, hogy túl kevés lenne
Túl kedves vagy és szép,
de béna vagyok és adni nem tudok többet én.
De megtanultam szeretni, és mindent elfelejteni,
Úgyhogy....a neved bevéstem a szívembe
A szerelmem a tiéd, a tiéd örökre
Nincs más olyan mint te
A tiéd vagyok örökre
A múlt hibàit felemlegetve
Folyton előjön a démon a lelkembe
De megtudtam, hogy nem tudlak elengedni.
Engedj, engedj szeretni!
Mikor mást csókolsz szerényen
Folyton elöjön az elmémben:
Mikor engem szerettél ,
Mikor az enyém lettél.
A szereteted átadod
Nem kérsz érte semmit, csak úgy adod. Azt mondtad akkor nem kell fizetség érte.
Hát engedd, hogy szeresselek végre!
Miért nem fogadod el?
Bármit teszek az neked rossz.
Csak újra a tied akarok lenni.
A múltat akarom felejteni.
Titkolhatom, titkolhatjuk,
De az érzés belül akkor sem változik
Titkolhatod, elmondhatod.
De tudom a szíved, csak rám vágyik.
Hát ne küzdj a szíveddel.
És mindennap a lelkeddel.
Tudod jól miért tettük.
De tudod jól, hogy szerettük.
A neved bevéstem a szívembe
A szerelmem a tiéd, a tiéd örökre
Nincs más olyan mint te
A tiéd vagyok örökre
A múlt hibàit felemlegetve
Folyton előjön a démon a lelkembe
De megtudtam, hogy nem tudlak elengedni.
Engedj, engedj hát szeretni!
