Te nem tudod, milyen érzés mikor a halál táncra kér.
Fájdalmakkal gyötörve,
"Úgyis célba érsz".
De mi a cél?
Hogy bohóc legyek?
Míg elérek ,
Összekötik két kezed.
És mire visszamegyek....
Mivan ha már nem leszel ott?
Te nem tudod, milyen érzés,
Mikor a kötélen táncolsz.
A létednek nyomaidban
Magadat meghazudtolod.
Felmutatsz mindenkinek,
egy hamis álarcot.
De érted e mit jelent?
Magadat meghazudtolod.
Széllel szemben, messze menni
Nem lehet, mert utadat állja,
Egy zsarnok. Ki csak téged imádna
Ha lenne imája.
Te nem tudod, milyen érzés
Mikor a parázson kell járnod.
Te nem tudod milyen az ha nincsen egy barátod.
Te nem tudod...!
Te nem tudod milyen az ha nem szólít az ég!
Te nem tudod milyen mikor nem fényűzésből élsz!
Hajtod csak magad, hogy menő légy.
De hova visz ez? Úgyis Pokolra mész.
"Miért hajt a vágy?"
Hogy előbbre kerüljön, hogy minden fájdalmad megszűnjön
Mutasd meg, te több vagy mint aminek hisznek.
Mutasd meg Istennek, mutasd mindenkinek!
"Miért e meddő vágy? "
Kinek nagy fájdalma van
Kényszert érez.
Hogy felülkerekedjen.
Mindenkinek.
Hogy megmutassa, nem az akinek hiszik.
Hogy megmutassa, nem csak angyalt rejthet e szív.
Mind azt hiszik, jó vagyok.
Azt nem tudják, hogy rossz vagyok.
Mert az ő gonoszságuk miatt. Istentől elmentem.
S így szegény ember lettem.
Mind azt hiszik, ők a jók,
Pedig csak hitvány zsarnokok.
Mert ha bántasz másokat,
Csak lejebb kerülsz, a Pokol alatt...!
Te nem tudod, milyen ha elvesztesz valakít.
Nem tudod azt se, hogy én írom verseim.
Ha megmutatnám neked, ki írta ezeket.
Kinevetnének, engem az emberek.
