Én és a Maffia!?

16.Rész

DANIEL szemszöge:

Amikor hazaértünk segítettem Saranak kipakolni amit vettünk, és megnéztünk még egy filmet amit én szerettem volna, és egy romantikus filmet, amit már úgy kezdtem el nézni hogy szenvedtem mert gondoltam a szokásos egymásba szeretnek összevesznek majd összeházasodnak film lesz de nem, szóval még nekem is tetszett. Alvás előtt még beszélgettünk, hogy hogyan lesz a holnap mert nekem be kell mennem de ő nem akar még egyetemre menni a héten így majd vagy bejön velem vagy itthon marad de abban maradtunk hogy holnap reggel megbeszéljük.

Kettő óra lehetett, amikor is arra keltem hogy a kanapén csörög a telefonom. Alexej volt már másodszorra hívott így gondolom fontos szóval felvettem.

- Mond-szóltam bele félkómásan

- Van egy emberünk aki elvileg tud valamit -rögtön felébredtem

- Vidd a pincébe mindjárt ott vagyok, ja és csak te legyél ott-gyorsan felvettem egy farmert meg egy fekete pólót és kivettem a pisztolyomat a fiókból és már mentem is le

- Itt vagyok-szóltam amint leértem

- Ez az emberünk nekem nem mondott semmit talán neked mond valamit

- Akkor kezdjünk is neki-mentem oda a csávóhoz- Szerintem kezdjünk egy egy egyszerű kérdéssel. Kinek dolgozol?-semmi válasz oké így is csinálhatjuk, rá céloztam és előttem a feje mellett amire még csak meg se rezzent- Ez hosszú este lesz-Folytattam a faggatását de egy szó se, így átváltottam arra amit apám tanított- Ha nem mondod el most azonnal, hogy ki áll a háttérben nem fog érdekelni hogy van e családod vagy sem, itt helyben foglak megölni a puszta kezemmel!!-mondtam neki teljes nyugodtsággal, annyi volt a különbság ez és az igazság között hogy semmi pénzért nem piszkolom be a kezem

- Úgyse mondom el-ám legyen te akartad gondoltam

- Kell egy kis ízelítő abból ami vár rád? Hát tessék-és puff egy golyó a combjába- Most már elmondod? Mert ha nem akkor folytatjuk ami kettőnk közül neked nem lesz jó mert én élvezni fogom- mondtam neki még egy lövés kíséretében-

- Az egyik maffia-értetlenül néztem rá hogy mégis melyiknek, mire kinyögte- orosz- ennyi kellet minusz még egy golyó a fejébe

- Nee-hallottam meg azt a hangot amit nem akartam, megfagyott bennem a vér is elkezdtem futni utána de gyorsabb volt így bezárkózott a fürdőbe-Sara kicsim gyere ki hagy magyarázzam meg-próbáltam legalább én nyugodt maradni

- Nem, menj innen látni sem akarlak-mondta a könnyeivel küszködve

- Ha te nem jössz ki én megyek be-képes lettem volna betörni az ajtót csak hogy megnyugtassam már amennyire ez lehetséges egy ilyen helyzetben

- Menj már innen az isten szerelmére-ennyi kellett már be is törtem az ajtót-Te mi a szart csinálsz és ha én ott vagyok?-ordította és hátrált

- Sara kérlek hallgass meg

- Addig biztos nem amíg van nálad egy kibaszott fegyver-kivittem és beraktam a helyére

- Így jó?-kérdeztem kicsit nyugodtabban, mint ahogy az előbb beszéltünk, válaszként csak bólintott egyet-akkor üljünk le a kanapéra és ígérem mindent elmondok

- Jó legyen- miután leültünk persze én távolabb ültem tőle, mint eddig bármikor de ha meghallgat ám legyen-mindent tudni akarok nem csak azt hogy befolyásos vagy bla bla bla.

- Az van, hogy én vagyok az orosz maffia főnöke

- Ezt nem lehetett volna akkor amikor olyan sokszor összevesztünk e miatt?

- Teljesen igazad van de nem tudtam, hogy kéne elmondanom.

- Mondd tovább, mondtam hogy mindent tudni akarok-mondta érzelmek nélkül

- Apám volt az előző főnök viszont úgy egy éve átadta nekem a vezetést azóta én irányítok és Alexej a jobb kezem mindebben. A klubok és egyéb cégek csak ezt fedezik, de itt Oroszországban, majd hogy nem mindenki ismer, de azért van egy pár ember, rendőr aki rám vadászik csak nincs bizonyíték ellenem. Van egy másik maffia amit egy Ivan nevű fickó vezet, tudni kell hogy ősellenségek vagyunk. Emlékszel amikor mondtam hogy nem sikerült három üzletet nyélbe ütni?

- Igen, ezek szerint miatta, de mivel is kereskedsz te akkor?

- Pontosan. Fegyverekkel és drogokkal

- Már csak egyet nem értek. Miért nem mondtad el?

- Mert féltem hogy elveszítelek

- Egyet jegyez meg, engem nem olyan egyszerű lerázni-mondta nevetve de látom hogy szemében újra könnyek gyűltek

- Ja és az az ember azért volt a pincében mert elvileg tudott valamit

- És mi lesz ha megtalálják a hulláját?-mondta újra a sírás határán

- Ne aggódj nem fogják az embereim pontosan tudják mit kell vele csinálni. Viszont most sírd ki magad attól jobb lesz-ettől nincs rosszabb, amikor az általad úgy szeretett ember pont miattad sír. Amikor kisírta magát visszafeküdtünk az ágyba-Most jobb?

- Kicsit-mondta szipogva-Az nem is borospince mi? Láttam a falon a sok vért

- Nem ha ilyen van mindig ide hozzák az embereket-már nem akartam hazudni neki semmiben-Ugye nem félsz tőlem?

- Nem, mert velem sose voltál gonosz, de akkor amikor érzelem nélkül beszéltél akkor kicsit féltem. Mi lenne ha minden este mondanánk néhány dolgot magunkról, hogy jobban megismerjük egymást

- Jó ötlet én benne vagyok-ránéztem az órára ami fél ötöt mutatott- Aludjunk mert nekem holnap dolgoznom kell

- Bemehetek veled?

- Nem a legjobb ötlet de ha szeretnél akkor persze. Ja és holnap este lesz egy üzleti tárgyalásom a klubban ahol múltkor voltunk van kedved eljönni velem?

- Aha-még kicsit tervezgettünk hogy mi hogy lesz a napokban főleg azért hogy Sara gondolatai is máshol járjanak majd elaludtunk.

Soha nem gondoltam hogy így fog rájönni ki is vagyok valójában. Csoda hogy nem fél tőlem.