Coming Home - Larry Stylinson

3.

Ma lejöttünk a partra a gyerekekkel. Én éppen a törölközőmről nézem, ahogyan a víz mellett homokvárat építenek, miközben napozok. Egész jó idő van, kihasználjuk az ősz utolsó szép napjait, amíg lehet. Még tiszta nyár van, de szinte biztos vagyok benne, hogy percek alatt fog elborulni az ég.

- Apu, apu, apu! Nézd, mit találtam! Kagyló! - fut oda hozzám Darcy izgatottam, apró kezeivel egy fehér kagylót markolva.

- Nagyon szép, baba. - mosolygok rá, miközben magam mellé húzom, hogy egy puszit nyomjak mosolygós arcára. - Tegyétek a várra, hm? - biccentek Timmy felé, mire izgatottan fut oda a bátyjához. Mosolyogva nézem őket, és azt kívánom, bárcsak Lou is itt lenne. Itt ülne mellettem, boldogan beszélgetnénk, miközben a gyerekeinket figyeljük, és megéljük a legszebb emlékeinket. Ehelyett, azon agyalok itt, egyedül, hogy vajon mit csinálhat, egyáltalan él-e még - mert ha valaki, én pontosan tudom, milyen beépítve dolgozni egy fedett ügyön -, jól van-e, és miért nincs itt, és játszik Darcyval és Timmel, mert igazából Lou is egy nagy gyerek.

Ahogy megjósoltam, hirtelen kezd beborulni az ég, és pillanatok alatt eltűnik a nap is.

- Gyertek, menjünk, mielőtt leszakad az ég! - kiáltok oda a kicsiknek, akik vigyorogva rohannak hozzám, hogy visszamehessünk az autóhoz, és haza menjünk.

- Apa... - szólal meg hátul Tim, mire hümmögök egyet, és a visszapillantóban a fiamra nézek. - Apu...jól van, ugye? Azt mondta, haza jön, és sosem szegi meg az ígéretét. Szóval jól van? - most mit mondhatnék egy 6 éves kisfiúnak, ha az igazat, miszerint az apja az életét minden pillanatban kockára téve van a világ végén, nem? Hát, ilyen ez a szülő-lét. Nem mindig mondasz igazat, ha nem szeretnéd, hogy minden éjszaka rémálmai legyenek a gyerekednek. Hiszen, ráér még neki megismerni ezt a mérgező, toxikus világot. Fiatal még, túl fiatal hozzá.

- Jól van, persze, kincsem. Haza jön, ahogy megmondta. - remélem, tettem hozzá magamban, miközben nyugtató mosolyt küldtem Timnek.