Az életem egy totális katasztrófa... Nem viccelek! Romokban vagyok. A szüleim meghaltak egy akció közben, így bátyámra lettem utalva már egészen kicsi korom óta. Bárhová, ahová ő megy oda megyek én is. Mindenhol ismerik őt, bár ezen nem is csodálkozom hiszen apánk is neves, befolyásos ember volt aztán halálhíre hamar körbe ment a világon mindenütt. Mivel tudták hogy két gyermeke van és abból az első szülött fiú, így bátyámra maradt a sok munka. Egészen fiatalon belecsöppent a maffia világába.
A bátyám nem más mint Neymar Jr. Én pedig Ivy da Silva Santos lennék. Innen már nem nehéz kitalálni kik is voltak a szüleink. Neymar és Nadine da Silva Santos. Örököltünk egy hatalmas modern házat Párizsban, ami még a szüleinké volt. Végrendeletükben megfogalmazták, hogy azt a házat a haláluk után ránk hagyják.
Nagyon hiányoznak. Már lassan 11 éve annak, hogy elmentek. Akkoriban 6 éves voltam, Ney pedig 16. Egyikünknek sem volt könnyű. A szüleink gyászolását az sem könnyítette meg, hogy egy nagyon közeli barát okozta a vesztüket, akiben maximálisan megbíztak. Szinte már testvérek voltak apámmal. Marco az eset után eltűnt a föld színéről. Kerestük mindenhol, de hiába, sehol semmi. Abban viszont biztosak voltunk, hogy még él, mi pedig vártuk, hogy mikor bukkan fel. A bosszú mindkettőnket vakká tett. Megfogadtuk, hogy egymáson kívül senkiben nem bízunk meg.
Nem is volt barátom eddig pont emiatt. Egész életemben csak a bosszúm lebegett a szemem előtt. Egy flegma és kegyetlen nő lett belőlem, aki nem ismer félelmet. A bátyámon kívül senki nem érdekelt sosem. Aztán egy nap belépett ő is a kis bandánkba. Onnantól fenekestől felfordult az életem.
