Azon a napon az én kis világom a feje tetejére állt. Neymar egyszer csak beállított egy számomra vadidegen férfival a házunkba. Én éppen a konyhában csináltam a kaját magamnak és a többieknek. Oké, hogy nem csak én vagyok itthon az egyetlen lány, itt vannak még a fiúk kurvái is, de valljuk be, tudjuk mikre valóak és ha már csak egy kicsi is letörik a körmük egyből hisztirohamot kapnak. Nem igazán hiszem, hogy egy 8 fős ebédet megtudnának csinálni.
- Ivy, ide tudnál jönni egy kicsit? - szólt hozzám bátyám. Megmondom, nem igazán tetszett, hogy csak úgy beállít ide egy idegen sráccal. Főleg, hogy megbeszéltük, nem bízunk meg senkiben elsőre.
- Megyek. - tényleg nem volt hozzájuk kedvem, pláne nem úgy hogy a többiek már egymás fejét verték az éhségtől, de mit tudtam volna tenni? Neynek nem mondhatok nemet, mégis csak ő a vezérünk és az egyetlen családom.
- Szeretném neked bemutatni Kyliant. Kylian - fordult felé- ő a húgom Ivy. mutatot be minket egymásnak.
- Kylian Mbappé! - nyújtotta felém jobbját.
- Igen, elsőre is hallottam. - néztem rá semleges arccal de nem viszonoztam kézfogását. Látszólag hamar megértette, hogy nem igazán szívlelem mert nem erősködött inkább vissza dugta kezét a zsebeibe.
A bemutatkozás után vissza mentem megcsinálni a parmentiert. Ez egy húsos étel amit a többiek imádnak. Ezek úgy eszik a húst mint akinek pisztolyt tartanak a fejéhez. De hát nyilván azért mert én csináltam. Amikor kész lettem felkiabáltam az emeletre és mint a csorda vágtattak le a lépcsőn. Majdnem lelökték egymást.
Nem igazán számítottam Kylianra szóval neki nem maradt, de majd csak felfedezi a konyhát nem? Ha éhes csináljon magának. Nekem elég az ha a többieknek megcsinálom. Ebéd után a többiek elvonultak én pedig maradhattam mosogatni. Hogy én hogy szeretem ezt.
- Ivy beszélhetnénk? - jött mögülem Neymar hangja. Hátra kaptam a fejem és bólintottam. -Hmm. - fújta ki a levegőt, ebből leesett miről akar velem beszélni. - A mairól szeretnék veled dumálni.
- Mégpedig? - nem néztem rá, figyeltem a mosatlan edényekre.
- Az ahogy Kyliannal beszéltél nem volt éppen a legelfogadhatóbb.
- Mégis mit vártál? Hogy majd egy teljesen idegen embert körbe fogok csókolni? - dobtam le kezemből a konyharuhát, amivel a vizes, ázott kezeimet töröltem meg. Mosogatás letudva.
- Nézd, ő nem idegen! Egyszerűen nem ismered. Én viszont igen. - most csak nem azt akarja bemagyarázni, hogy hirtelen a semmiből lett egy rég nem látott haverja?
- Neymar, arról volt szó, hogy senkiben nem bízunk meg! Nem emlékszel? Mivan akkor, ha Marcus egyik embere és így akar minket egyesével elintézni, hogy a bizalmadba férkőzik? Nem akarom, hogy te is apuék után menj.
- Tudom mit csinálok és ne aggódj nem lesz semmi baj! Gyere ide! - tárta szét karjait egy ölelésre én pedig azonnal belebújtam. Hirtelen elkezdett nedvesedni az arcom. Sírok. Ahogy arra gondolok, hogy a bátyámat is elveszítem nem bírom vissza tartani. Ney kicsit eltolt magától, kezei közé fogta arcom. - Ne sírj kincsem. Nem hagylak itt! Ígérem! - letörölte a könnyeket az arcomról és nyomott homlokomra egy puszit.
Szerettem az ilyen meghitt pillanatokat vele. Ő az egyetlen aki megmaradt nekem a vér szerinti családomból. Nem mintha ez a szemenvetett banda nem lenne a családom, de akkor is ő a bátyám én pedig a húga. Ezt a köteléket nem lehet elpusztítani.
A nap hátralévő része edzéssel telt. Egy pillanatot sem halaszthatok el a magam formában tartásával. Ki tudja mikor üt be a krach, akkor viszont cselekedni kell.
Estefele már fáradt voltam. Gyorsba megcsináltam a vacsit. Most Kylian is kapott belőle. Ney megkért, hogy viselkedjek vele úgy mint a többiekkel ugyanis mától ő is itt fog lakni velünk. Nem igazán tetszett de veszekedni sem akartam Neymarral ezért inkább megegyeztem vele. De továbbra sem bízok benne.
Kaja után most rásóztam a mosogatást Messire. Vagyis inkább átvette tőlem. Látta milyen fáradt vagyok és úgy döntött a mosogatás terhét leveszi a vállamról.
Gyorsan lefürödtem, átöltöztem, megcsináltam az esti kis rutinomat (arcápolás meg ilyenek) aztán már feküdtem is le. Holnap ugyanis muszáj kipihentnek lennem. Meghívtak minket egy buliba. A bátyám régi barátja Robert meghívott minket a vidéki villájába egy kis partyra, ugyanis maholnap megnősül. Az egész csapat ott lesz holnap, hogy gratuláljanak nekik.
