Reggel amikor felkeltem felvettem az edző ruhám, ami egy adidas testnadrág és egy toppból állt. Hajamat szoros copfba kötöttem és az edzőterem felé vezetett utam. Semmi reggeli se semmi. Éhgyomorral álltam neki a napi edzésemnek, ami most egy pár napig kiesett mert ugye Ney távol volt. Fülembe üvöltött a kedvenc edzős mixem és semmi másra nem fókuszáltam csak a fájdalmas sportra. Ki kellett, hogy adjam magamból a feszültségemet.
A zenétől semmit nem hallottam ezért kevertem le majdnem egyet Koundénak amikor megkocogtatta a vállam.
- Ne haragudj. Nem hallottalak. -próbáltam magam összeszedni és normalizálni a légzésemet.
- Semmi baj. - ezután nem szólt semmit csak csendben állt én pedig folytattam az edzést, ezúttal zene nélkül. - Ivy, jól vagy? -kérdezett rá amikor észre vette, hogy egyre erőszakosabban püfölöm a box zsákot.
- Szerinted? Te hogy éreznéd magad ha a testvéred három napra eltűnne, nem szólna hogy hol van, aztán amikor haza ér flegmán eltol magától és később közölné, hogy oda adott egy északára valami vén fasznak mert elkúrta a dolgokat? - ütöttem bele egy hatalmasat még utoljára a zsákba.
- Hogy mivan? -akadt ki - Ezt nem akarom elhinni. Ney sose tenne ilyet, veled meg főleg nem, hiszen te vagy a szeme fénye. - állt még mindig a helyén ezúttal teljesen le volt sápadva a hír hallatán.
- Márpedig de ez megtörtént. Én pedig mondtam neki, hogy ez esetben már többé nem a testvérem. - vettem fel a törülközőm, hogy letöröljem az izzadságot.
- Most azonnal megyek és beszélek vele. Nem adhat téged oda másnak. - fordult meg és indult el az ajtó fél de megállítottam.
- És mit érnél el vele? Ezt ő így határozta el, ő a főnök Koundé. Azt pedig én nem hagyom, hogy téged kitegyen azért mert így bánt velem. Amúgyis azt mondta, hogy csak egy éjszaka.
- Akkor sem bánhat így veled senki érted? - fogta két keze közé arcomat és mélyen a szemeimbe nézett.
- Értem, de ez van.
- Nem lesz baj, ha pedig mégis azonnal hívj és megyek érted. Gyere ide! - vont szoros ölelésbe. Imádom Koundét. Olyan mintha ő lenne az igazi bátyám. Amióta hozzánk került még a széltől is óv. Bárcsak most Ney is ezt tenné.
A nap hátralévő részében szokásosan elláttam a "cseléd" tennivalóimat. Kaját csináltam. Igaz van egy csomó bejárónőnk úgyhogy a takarítást megúsztam. Rengeteg inasunk akik lesik minden óhajunkat, de mégis más ha én főzök nekik és élvezem is amikor az elégedett arcukat nézem, amikor mindet megeszik amit eléjük rakok.
Este nyolc fele elmentem készülődni. Nem örülök neki hogy ezt kell tennem, de nincs más választásom. A fiúkért bármit. Gyorsan lezuhanyozta és felvettem azt a fekete, csillogós ruhát amit Luisa kikészített nekem. Egy gyors smink és a fekete magas sarkúm. Amikor lementem a fiúk mind csillogó szemekkel néztek. Rajtam, Neymaron és Koundén kívül senki nem tudta mi lesz és hogy hova megyek.
- Nem tudtam, hogy megyünk valahova? Gyönyörű vagy. - nézett egy kacér félmosollyal rám Kyky. Egy szót sem szóltam, felkaptam a kocsikulcsom, a telefonom és a kabátom és menni készültem a kocsimhoz, amikor Ney megállított .
- Mit csinálsz?
- Nem látod? - néztem rá szúrósan.
- De, de miért saját kocsival mész? - nézett rám értetlenül.
- Neked az nem mindegy?
- Ne beszélj így velem! - ráncolta össze szemöldökét.
- Úgy beszélek veled ahogy akarok. - vágtam hozzá majd kiléptem az ajtón.
Beültem a kocsiba, ami egy Porsche 911-es volt. A telefonom adott egy jelzést, ami szerint sms érkezett. Megnéztem de csak Ney küldte át a címet. Nem kellett messzire mennem. Két várossal arrébb volt a hely ahova elküldtek. Amikor megérkeztem egy hatalmas ház fogadott, gyönyörű udvarral, szökőkúttal és egy kibaszott nagy garázzsal. A kapuban négy nagydarab, fegyveres őr állt. Megkérdezték ki vagyok és ki küldött, miután elmondtam nekik mindent beengedtek. Leparkoltam a ház előtt és már a lépcsőn mentem fel, amikor kinyílt az ajtó és egy öltönyös faszi fogadott.
- Maga Miss Ivy? - kérdezte.
- Igen én vagyok. Mister Bellinghamhez jöttem. - válaszoltam neki de látszott, hogy nem akarja elhinni. Ekkor a háttérből egy mély férfihang szólalt meg.
- Engedd be Rodrigez. Hozzám jött hiszen halhattad.
- Igenis uram. - odébb állt én pedig beléptem az ajtón.
A lélegzetem is elállt, amikor belülről is szemrevételezhettem a házat. WOW. Mindenhol arany és fehér falak, a bejárattal szemben pedig egy hatalmas lépcső ami két irányba ágazott el. De az állam akkor esett le igazán amikor megtekintettem kihez is kerültem. Egyáltalán nem volt még csak a harmincas éveiben sem. Egy igen helyes, fiatal srác az itteni főnök. Fekete öltöny volt rajta.
- Üdvözlöm Miss Ivy. Az én nevem Jude Bellingham. - Nyújtotta jobbját nekem.
- Üdv! Ivy da Silva Santos. nyújtottam én is kezemet, de kézfogás helyett kezet csókolt, közben a szemkontaktus végig megvolt. Furcsa. Egyáltalán nem olyan mint ahogyan azt elképzeltem. Sokkal udvariasabb. Kitudja, lehet ez az este jól fog elsülni.
