9

59 3 0
                                    

Nagy nehezen erőt vettem magamon és kimentem a többiekhez. Egy páran a konyhában beszélgettek mások meg kint a medence partján ücsörögtek. Mellém hirtelen Neymar lépett.

- Ivy, lenne egy csávó lent a pincében. Tegnap Leoék elkapták. A birtok körül szaglászódott. Szeretném ha kiszednéd belőle mit akar és ha nem akar dalolni ne kíméld!

- Igenis! - fülig ért a szám. Attól mert lehetnek érzéseim még imádom azt amit csinálok. Ez van, kegyetlen vagyok másokkal, akik nem jelentenek semmit a számomra.

Most biztos azt kérdezitek, hogy ,, De akkor miért vagyok az Kyliannal is?". Ő más tészta. Vele csak azért vagyok az mert szeretek játszani. Őt elvonatkoztatom a munkabeli modorommal. De mindegy is, lássunk munkához.

Amint kicsit vadabb szerelésbe vágtam magam, ami nálam egy fekete bőrnadrágot, egy fekete has pólót, a fekete csizmámat és kesztyűimet jelenti meg is indultam a hátsó bejárat mellett lévő zárt, hangszigetelt vas ajtóhoz. Mindig áll belül egy biztonsági őr, aki kéri a megbeszélt jelszót a belépéshez. Anélkül senkit nem enged be.
Amikor ezen a részen túl lendültünk az ajtó másik feléről egy hosszú csigalépcső vezetett le a kínzó termekig. A fölöttem lógó lámpák gyéren csak annyira világítottak, hogy ne essek hasra lefelé menet. A hideg és vizes falakat beborította a moha és a nemes penész.

Amikor a lépcső legaljára ér az ember egy hosszú folyosóval találja magát szembe. Két oldalán különböző cellákkal, tömlöcökkel és kínzásra alkalmas termekkel. Meg persze egy kurva nagy fegyverraktárral és a biztonság kedvéért egy menekülő úttal, amihez a házból is hozzáférés van.

Ahogy végig értem a folyosón megláttam a feliratot és a két testőrt az ajtóban. Megérkeztem. A srácok ajtót nyitottak a terembe lépve nem csak ketten voltam az áldozattal. Sergio volt bent a kis patkánnyal.
A srác egy székhez kötözve, fejét lefelé hajtva ült.

- Mi van vele? - kérdeztem a társam.

- Kicsit meg kellett fegyelmeznem. - mikor közelebb léptem hajánál fogva fejét hátra döntöttem. Majdnem ájulásig lett verve. Mérgesen vissza néztem a mögöttem állóra.

- Még szerencse, hogy meg tudtad állni hogy ne verd holtra mert akkor már két hulláról kellett volna gondoskodnom! Menj hozz egy vödör vizet mert így nem sok mindent tudok kiszedni belőle! - Sergio elindult a kért vízért én pedig elkezdtem a kis asztalon lévő fém tálcáról megtisztítani a különféle eszközöket. Volt ott minden. Kés, szike, fogó, méreg tű, bármi amit csak el tudsz képzelni. Aztán egy hangot hallottam magam mögül. Vagyis inkább nyöszörgésnek mondanám.

- Azta, arról nem volt szó, hogy öltáncot is kapok. Hé cica, gyorsan csináld a dolgod mert ha az a fickó vissza ér meghalok.

- Nem a fickó fog megölni, hanem én te szánalmas seggfej ha nem kezdesz el csiripelni mint a kismadár!

Végszóra pont betoppant Sergio is kezében a vödör vízzel. De így hogy már ébren van nem lesz rá szükség, max csak annyira hogy belefojtsam.

Itt szenvedtem vele egész nap de semmit nem tudtam belőle kiszedni. Egyszerűen nem akart beszélni, pedig ennyi csonkítástól már csak úgy fecsegik ki az infókat, de ő nem. A végén amikor már láttam, hogy felesleges megkértem Sergiot, hogy törölje az élők soraiból én pedig drámaian távoztam.

- Na csak nem kifogott a kislányon a csúnya bácsi? - lépett mögém Kylian amint a felszínre értem.

- Szeretnéd látni mi lett belőle? Mert ha sokáig bosszantasz te is úgy végzed! - néztem rá szúrósan.

Felsiettem, hogy elmondjam az éppen a whiskyét iszogató főnökömnek a fejleményeket. Idegesen az asztalra csapot majd megtámaszkodott rajta. Egy darabig még nézte a sötétbarna lapot, majd tekintetét rám szegezte.
Elmondta, hogy a napokban egy megbeszélésre kell mennie és én leszek a főnök amíg ő távol van. Na ez kellett a nyakamba varrni. Hurrá!

Kisétáltam az irodából és saját szobám felé vettem az irányt ha valaki közben a falnak nem nyom.

- Hova hova?

- A szobámba és sietek szóval örülnék ha lemásznál rólam Kylian.

- Azt már nem ma veled alszom! - mi baja van ennek? Ja már érzem.

- Jesszusom te teljesen részeg vagy! -most hogy jobban megnézem már alig áll a lábán. - Na gyere, most szépen elmész aludni. - karját nyakam köré vettem és másik kezemmel az oldalát fogva indultam meg vele a szobája felé.

Teljesen sötét volt, alig láttam valamit de sikerült ágyba tennem ezt a bazi nagy bajt amit a fejemre hoztak.

- Jó éjt te alkesz. - nem tudom milyen indíttatásból de nyomtam a homlokára egy apró puszit. Több sem kellett, aludt is. Olyan gondtalan, nyugodt arccal feküdt az ágyán. Én csak néztem egy darabig aztán amikor éreztem, hogy nekem sem kell már kevés az elalváshoz átmentem a saját lakomba, ahol egy gyors zuhany után fáradtan borultam le párnáim közé.

A Nagy ŐWhere stories live. Discover now