4

68 2 0
                                    

Körülbelül egy óra múlva meg is érkeztünk Robertékhez. A látványtól még a szám is tátva maradt. Egy hatalmas modern villa, aminek hatalmas gyönyörű udvara van. A kocsi feljárónál volt egy körforgalom, aminek a közepén egy kőből készült szökőkút állt. A bátyám és a többiek leparkoltak a direkt nekünk fenntartott parkolókba. Ney kiszállt a kocsiból majd kinyitotta nekem az ajtót. Miután elhagytam a kocsit belekaroltam és elsőkként mi vonultunk be a társaságból. A levegő mintha egy pillanatra megfagyott volna, mindenki abbahagyta azt amit éppen akkor csinált és minket kezdtek el figyelni. Számomra ez nem újdonság, minden egyes ilyen alkalommal ez van ha megjelenünk. Van is okuk megbámulni minket, hiszen a legerősebb maffia banda azért mégis csak mi vagyunk már évtizedek óta. Tisztelnek minket.

A díszek mind arany és fehér színűek voltak. Az étkező asztal gyönyörűen meg volt terítve. Névre szóló kis kártyák jelezték a vendégeknek, hogy kinek hova szól a helye a vacsoránál. A székek pedig fehér borítást kaptak, arany szalaggal masniba átkötve. Egyszerűen meseszép volt.

A vendékek közül néhányan falatoztak a hidegtálakból és a különböző kóstolókból, amiket pincérek vittek körbe az épületben. Isteni finomak voltak azt meg kell hagyni. A nők csinosabbnál csinosabb ruhákban illegették magukat a saját ,,családjuk körül" még mások beszélgettek rég nem látott barátokkal.

- Nocsak, hát megérkeztek a késők is! - szólalt meg egy ismerős hang mögülünk. Robert és menyasszonya Kate.

- Tudod tesó, a jó dolgokra várni kell.

- A szarokra meg még többet. - incselkedtek egymással, majd gratuláltunk az ifjú párnak.

Az esküvő utáni buli már megkezdődött. Elindultam a bárpult felé, hogy szerezzek magamnak valami kis lightos italt. Kértem egy champagne koktélt. Leültem az egyik székre és megpróbáltam beszélgetni egy másik banda ribancával,  hogy ne tűnjek nagyon magányosnak. Kurvára idegesített már a csaj. Igazi cicababa. Hánynom kell az ilyenektől. Hirtelen valaki meglökött hátulról, így az egész ital rám borult.

- Ember nem látsz a szemedtől? Annyi a szerencséd, hogy fekete és nem látszik. - ordítottam le a fejét, de valószínűleg ebből semmit nem hallott a zene miatt.

- Az igen. Figyelj cica felkérhetlek, hogy légy a személyes ágyasom? - fordult felém. Csak úgy dőlt belőle a pia szag. Undorító volt.

- Te meg vagy bolondulva? Nagyon gyorsan húzd el a beled, mielőtt a töködet a szádon keresztül húzom ki.

- Naa, ne kéresd magad. Látom, hogy te is ezt akarod. - ragadta meg a csuklóm és közelebb húzott magához. Muszáj voltam elfordítani a fejem különben arcon hánytam volna.

Na oké, most gondolhatod, hogy miért nem próbáltam meg szabadulni szorítása közül. Próbáltam én csak nem igazán jött össze. Lehet hogy erősebb vagyok a többi lánynál, na de a férfiaknál annyira már nem. Aztán jött a megmentés.

Már nem éreztem azt az orrfacsaró piaszagot. Csukott szemeim kinyitottam de a srác már nem volt előttem. Vagyis nem állt előttem, hanem feküdt. Körbenéztem, hogy ezt meg mégis mi lelte, aztán megláttam ahogy Kylian fölötte áll, ökölbe szorított keze azt súgta, hogy miatta fetreng ez a szerencsétlen a földön.

- Örülj neki, hogy nem juttatlak kórházba te mocsok. - már készült volna behúzni a már amúgy is félig ájult srácnak, de feleszméltem a sokkból és elkaptam a kezét.

- Elég lesz. Már így is alig tud magáról.  -  izmai ernyedni kezdtek és szép lassan leengedte karját. Természetesen ezt végignézte mindenki. Elnézést kértem és elhagytam a villát.

Még szerencse, hogy már a lopás nagyon jól megy. Amíg Neymar nem figyelt kivettem a zsebéből a kulcsot és a kocsi felé vettem az irányt. Nem hiszem, hogy bárkinek is feltűnt volna a távozásom. Bátyám és a többiek úgy tudják mosdóba mentem.

Egy óra múlva már otthon is voltam. Örültem, hogy végre levehetem azt a kényelmetlen szar cipőt és felmentem átöltözni. Kicsivel később már smink és ruha nélkül egy laza konttyal a fejemen léptem be a konyhába, hogy csináljak magamnak egy kis nasit. Filmezni akartam.

Vissza libbentem a kanapéra és elindítottam egy jó kis akciófilmet, de elnyomott az álom. Még annyira emlékszem, hogy valaki hazajött és fölém tornyosult. Aztán már filmszakadás. Bealudtam.

A Nagy ŐWhere stories live. Discover now