13

43 2 1
                                    

Másnap reggel, amikor felkeltem ránéztem a telefonomra. A kijelzőn egy ismeretlen számról érkezett sms jelent meg. Általában figyelmen kívül hagyom az ilyet de most valami oknál fogva mégis érdekelt ki küldhette. Megnyitottam és ez állt benne:

"Nagyon jól éreztem magam tegnap este és remélem te is. Bízom benne, hogy ennek lesz még folytatása. Lenne kedved ma találkozni? J.B."

Válaszoltam neki, hogy semmi akadálya annak, hogy ma is találkozzunk. Jude rendes srácnak látszik és elég idős vagyok már, hogy kapcsolatom legyen. Megbeszéltük, hogy este értem jön azt viszont nem mondta, hogy hova megyünk, csak hogy öltözzek fel csinosan. 

Kimásztam az ágyból és lementem valami kaja után kutatni ugyanis farkas éhes vagyok. Ahogy kitettem a lábam a szobám ajtaján Ney máris elém rontott.

- Most már elárulná a fiatal hölgy, hogy tegnap merre kóborolt? - nézett rám feszülten és megszorította a karom.

- Tudhatnád jól, hiszen a címet is elküldted mint ahogy azt egy rendes testvér is teszi. - válaszoltam neki enyhe szarkazmussal. A kezem továbbra sem engedte el hiába próbáltam kirángatni, erős karja nem akart ereszteni. - Ney engedj el. - szóltam rá sokadjára és ekkor már én is felvettem a kicsit sem kedves arcomat. Nem érkezett válasz csak a dühös arc. Igazából megrémisztett.

- Mi folyik itt? - érkezett meg Kylian, amikor meghallotta hogy szinte egymás torkának estünk. Ekkor már gyengült Neymar szorítása és ki tudtam szabadítani a kezem.

- 1. ne üsd bele az orrod! 2. randim lesz. - válaszoltam elégedetten.

- Kivel? - kérdezték kísértetiesen egyszerre. Mindkettejük le volt sokkolva a hír hallatán.

- Jude-al, mégis kivel húgyagyúak.

- Hogy kivel? - szerintem ezek telepatikusan megbeszélik mikor és mit mondanak egyszerre.

- A fejjel, akihez tegnap küldtél. - néztem ezúttal fivéremre. Kyky összezavarodottan bámulta főnökét. Ő nem tudja de hamarosan ez is kiderül.

- Bellingham? - kérdezett vissza Ney.

- Aham. - Kylian még mindig nem értette a helyzetet, szóval elmondtam neki. Ebből az következett hogy ezúttal ők veszekedtek és én ez idő alatt leslisszoltam a konyhába.

Koundé a telefonját nyomkodta a pultnál és érdeklődött a tegnap este történtekről. Elmeséltem neki. Na jó nem részletesen de nagyjából. Szemöldöke homlokáig felszökött, amikor elmondtam neki, hogy Jude nem olyan mint a többi maffia fej. Ő rendesebb, gyengédebb a nőkkel. Végső soron örült neki, hogy jól éreztem magam de látszott rajta, hogy nem bízik benne. Amikor az a kettő fent kiharcolták magukat Kylian lejött utánam.

- Ivy, beszélnünk kell! Most! - ránéztem Koundéra, aki levágta a helyzetet és valami kamu elfoglaltságra hivatkozva távozott. - Mi az, hogy te randira mész és nem velem? -nézett rám tettetett sértődöttséggel.

- Soroljam?

- Légyszíves!

- Gyerekes vagy, egy bunkó suttyó, akit nem érdekel más csak hogy minél több lányt megfektessen. - amikor mindezek elhagyták a szám nagyot nézett. Nem számított rá, hogy ilyen őszinte vagyok.

- Érdekes a múltkori az irodában mégis tetszett. - húzta félmosolyra ajkait.

- Attól még soha, ismétlem SOHA nem fogok veled randizni Kylian Mbappé. - már mentem volna végezni a dolgomat ugyanis a tegnapi dolgaim a mai napra tevődtek át, amikor Kylian megragadta a karom. A falhoz nyomott és hiába próbáltam kiszabadítani magam szorításából semmi nem használt. Amikor már hátam a hideg festett falhoz ért hirtelen lecsapott ajkaimra és falni kezdte azokat. Nyelve bejutást kért számba, amit megadtam. Fogalmam sincs mi ütött belém de engedtem neki és viszonoztam a csókot, aztán hirtelen észbe kaptam és ellöktem magamtól. - Rohadj meg! - kapott tőlem egy büdös nagy pofont és otthagytam.

Neymar letette az asztalomra az aznapi teendőim listáját. Ma is várt lent valaki a pincében. Mint kiderült valami kémet fogtak el Lioék de mivel nem volt fontos szerepe és még csak egyik bandához sem tartozott nyugodt szívvel kínoztam meg. Ez ment este hétig, amikor is ránéztem az órámra és realizáltam, hogy Jude egy óra múlva megérkezik. Gyorsan ráncba szedtem magam és felöltöztem. A választásom most egy piros ujjatlan, tüllszoknyás ruhára esett és hozzá a piros kézitáskámra és piros magas sarkúmra. Mikor realizáltam, hogy jó leszek Jude már írt, hogy a ház előtt vár. Azonnal indultam le, hogy magamra kapjam a kabátom, amikor Ney utánam szólt.

- Nem mész sehova!

- Azt majd pont nem te fogod eldönteni! 18 éves vagyok már, felnőtt ember oda megyek ahová akarok.

- Na jó legyen, de vigyázz vele! Nem olyan amilyennek te hiszed. - erre a mondatára ügyet sem vetettem csak kiléptem a házból. Honnan is tudhatná milyen ember Jude, ő nem ismeri.

Beszálltam a fekete Mercedesbe és el is indultunk. Jude mindaddig nem volt hajlandó elmondani, hogy hova megyünk, amíg meg nem érkeztünk. Vacsoráztunk, majd elmentünk sétálni a közeli parkba. Gyönyörű szép volt a park így este. Mindenhol ki volt világítva és az út végén szemre véltem venni egy kis filagóriát. Mindenhol fényfüzérek és egy kellemes lassú szám szólt. Minden olyan tökéletesnek látszott. Amikor Jude átkarolta a derekam két oldalról valami furcsa érzés vett hatalmába. Hirtelen kavarogni kezdett a gyomrom, de nem a rossz értelemben, éppen ellenkezőleg. Azt hiszem a pillangók felébredtek.

Jude szembe fordított magával, kezeim automatikusan nyaka köré fonódtak, míg kezei továbbra sem mozdultak derekamról semerre. Olyan volt az egész mint valami tündérmese. Egymás szemeiben elveszve táncoltunk a zene hangjára. Lassan Jude körbefordított aztán kezeit vissza helyezte eddigi helyükre. A csend nem az a kínos fajta volt, hanem a meghitt fajta. Távolságot ő szakította meg, amikor egy lassú érzelmes csókba invitált, amit természetesen viszonoztam neki. Egyszer csak elvált tőlem és komoly tekintettel rám szegezte tekintetét.

- Jude, valami baj van? - kérdeztem aggódva. Ő csak nézet tovább de nem válaszolt.- Jude. - szóltam hozzá halkan.

- Költözz hozzám. - jelentette ki bennem pedig megállt az ütő egy percre. Nem tudtam mit válaszolhatnék. Vajon jól átgondolta ő ezt?

- Jude...- ejtettem ki nevét még halkabban úgy hogy csak ő hallja.

- Ivy, komolyan gondoltam. Kérlek, költözz hozzám. - szemeiben látszott a csillogás és az őszinte érzelmek is megmutatkoztak. - Nos, mit mondasz?

- Jude... Én örömmel hozzád költözöm. - mosolyodtunk el mindketten. Felkapott majd a levegőben megpörgetett. Amikor letett egy érzelmes csókot adott majd visszaindultunk az autójához.

Ma este nála töltöttem az éjszakát és megbeszéltük, hogy holnap segít elhozni a cuccaim otthonról. Egymás mellett a bevilágító halvány holdfényben néztük a másik arcát. Majd egyszer csak egymás szoros ölelésében álomra hajtottuk a fejünket.

A Nagy ŐWhere stories live. Discover now