Ivy:
Fogalmam sincs mit művel velem ez a srác, de nem tetszik. Vagy lehet mégis. Ahh összezavarodtam. Amikor belenéztem azokba a nagy barna szemeibe, mintha a pofon amit kaptam semmivé lenne. Olyan nyugtató érzéssel hintett be az, hogy csak ketten voltunk ott, amilyet azelőtt el sem képzelhettem. Jézusom miket beszélek. Nem bízhatok benne, de tett velem valamit, ami az súgja hogy nincs mitől félnem mert ő megvéd. Kezdek úgy beszélni róla mint aki belesett. De ez egyáltalán nem így van. Jobb lesz távol maradnom tőle mielőtt még jobban megbolondulnék. Ki kell törölnöm minden eddigi érzelmem. Egyszer csak nyílt az ajtó és gondolataimból Neymar szakított ki. Kezében egy tálca volt.
- Jó reggelt kicsi kincs. - legszívesebben azonnal kiraktam volna a szobából, de kíváncsi voltam milyen magyarázata van a tegnap történtekre.
- Mit akarsz? - néztem rá szúrósan ugyanakkor csalódottan. Nincs is annál rosszabb mint mikor az embernek a saját testvérében kell csalódnia.
- Hoztam neked reggelit! - és azzal az ölembe tette a szürke ezüst tálcát, rajta egy tányéron két háromszög alakú francia pirítós és egy pohár narancslé. Tudja jó, hogy a francia pirítós a kedvencem. Annyira szeretné, hogy megbocsássak neki, hogy még szív alakú ketchupot is nyomot rá. Aranyos volt meg kell hagyni.
- Kösz de nem vagyok éhes.- láttam a szemében a fájdalmat és nekem is kurvára fájt így látni, de bántott ezt nem felejthettem el.
- Ivy, kérlek...Nagyon sajnálom...Én nem akartalak megütni.
- De megtetted...
- Ideges voltam. Féltem, hogy az egyetlen kicsi húgocskámat is elveszítem. - kezdtek el hullani a könnyek a szeméből és ez láttam az enyéimből is.
- De ez nem megoldás. Tudod nagyon jól, hogy engem nem rázhatsz le olyan könnyen. Mindig az idegesítő testvéred maradok, akinek mindig meg kell mentened a seggét. - nevettük el magunkat. Láttam rajta, hogy tényleg bánja és már nem tudtam rá haragudni.
- Nem haragszol?
- Nem. Viszont nagyon a kedvemre kell tenned, ha azt akarod, hogy elfelejtsem.
- Bármit megteszek az én kis hercegnőmért. - ugrott fel mint egy hiperaktív kisfiú és nézett rám kiskutya szemekkel.
- Na gyere ide te nagy kisfiú! - tártam szét karjaimat és egy szoros ölelésbe vontuk egymást.
- De most már ezt edd meg, ha megszenvedtem vele. - mutatott az előttem lévő tálcára.
Gyorsan beburkoltam és kipateroltam testvérem a szobából mert fel szerettem volna öltözni és elkészülni a mai napra. Amikor lementem olyat láttam, ami miatt egyből felment bennem a pumpa. Rose éppen Kylian ölében dörgölőzött. Az a barom pedig még élvezte is. Hát én mindjárt agyvérzést kapok. Nem tudom milyen októl vezérelve de rettentő ideges és mérges voltam egyszerre.
- Jó reggelt Ivy! - köszönt a srác, de válaszra sem méltattam.
- Hagyd macika, látszik rajta, hogy majd szét veti a féltékenység, amit meg is tudok érteni. - nevetett fel gúnyosan az a kivert dög.
- Elárulnád mire is kellene, hogy féltékeny legyek? Arra, hogy most éppen másnak bűzölögteted a segged? Nevetséges vagy.
- Mit mondtál? - nézett rám szúrósan és kiszállt Kylian öléből. Ezaz, kezd ideges lenni.
- Jól hallottad. Bár mondjuk a te munkád mint tudjuk süketít.
- Na ezért most meghalsz. - indult meg felém nagy és gyors léptekkel. Egyedül azzal nem számolt, hogy a fiókból sikerült kivennem egy pisztolyt.
- Pofázol még? - fogtam rá de kiütötte a kezemből. Hm ez még érdekes is lehet.
És azzal megkezdődött a verekedés. Vagyis jobban mondva a verés. Esélye sem volt, hogy akár csak egy ujjal is hozzám érjen. Megragadtam a hajánál fogva majd szépen ki tessékeltem az udvarra. Tudni illik, hogy egzotikus állataink vannak. Igen szeretik a húst, de még nem próbálták ki az emberi húst.
- Nos, most vagy eltipegsz a cipellődbe és szopsz mást, vagy kiderítheted, hogy King éhes-e és mennyire szereti a szilikont. Tiktak, lejár az időd. - éppen akkor sétált a kifutója kapujához King a két éves fekete párduc. - De ha ez nem tetszik a kutyák is éhesek. - néztem a kenelben figyelő dobermanokra.
- Jó, jó bocsi, bocsi megértettem csak engedj el. - ennyi éppen elég volt, hogy mostantól tiszteljen. Ezt a kis akciót nyilván végignézte mindenki.
Rose igen csak haladósan elsprintelt én pedig büszkén sétáltam vissza be a házba.
Folytatás következik
