Nem jött álom a szememre egész éjjel. Magamhoz képest felkavartak a tegnapiak. Remélem azért ez nem rontotta el a srácok kedvét, és pizsipartiztak máshol, ha már Kim kimaradt a buliból. Az órára nézek, 5:48-at mutat. Felkelek az ágyamból, és Kim szobájához sétálok. Az ajtó nyitva, de azért kopogok rajta, a biztonság kedvéért.
-Igen?-Beljebb sétálok, az asztalánál ül, háttal nekem, és papírokat rendez.-
-Jó reggelt. Te nem is aludtál?-Támaszkodok meg az ajtón.-
-Egy kicsit aludtam, de volt egy jó ötletem mára, így elkezdtem rá készülni.
-Hallgatlak.
-Arra gondoltam, hogy süthetnénk valamit Billynek hálából. Összeírtunk Maxel néhány receptet miután este felhívott, olyan ételekről amiket biztos hogy szeret.-Hunyorítva figyelem a beszámolóját, keresem arcán a hangulatát, az érzéseit. Olyan sanda mosoly húzódik a száján, mint amilyen nekem amikor.....-
-Mit gondolsz róla?-Szegezem neki a kérdést egyenesen, közben mellkasom előtt összefonom a kezem.-
-Tessék?-Kapja fel a fejét, közben éles zavartság ül ki a szemeire.-
-Mármint miről?-Tudod te miről, vagy inkább kiről.-Erre felpattan, gyorsan betolja a székét.-
-Nem tudom mire gondolsz.-A táskájába süllyeszti a recepteket, és kislisszol mellettem.-
-Átmegyek Willhez, majd jövök!-A kijelentése után már csak az ajtó csapást hallom, és végül csend.-A padlót bámulva leballagok a konyhába, főzök magamnak egy kávét, és kiülök a kertbe vele. Rágyújtok egy szál cigire, és elkezdem kortyolgatni a kávét. Igyekszem kiélvezni a kellemes reggeli időt, ám sajnos ezt a telefon csörgése zavarja meg.
-Igen, tessék?-Szólok bele érdeklődve. Őszintén kíváncsi vagyok ki, és mit akar reggel hatkor.-
-Szerbusz! Nem akartam zavarni így reggel, de muszáj szólnom.-Anya az, és eléggé hadar. Valami nincs rendben.-
-Itt az autópályán szörnyű dugó van, hatalmas balesetek vannak valószínűleg a sok fáradt autós miatt. Nem érünk haza estére, megszállunk pár napra egy motelben itt a környéken. Meglesztek egyedül? Tudod hol a tartalék pénz?--Igen, tudom. Semmi baj nincsen.-Aprót füllentek, de nem akarom hogy aggódjon.-
-Megleszünk kettesben is, ne aggódjatok. Remélem veletek is minden rendben lesz.-Velünk Igen, de most sietünk. Majd hívlak, puszillak titeket!
-Mi is titeket anyu.-Ezzel le is tette a telefont, nekem pedig úgy is itt van az ideje kikeresni Billyék telefonszámát valahonnan Kimberly szobájából.
Nagyjából 10 perc kutakodás után meg is van, és tárcsázom is.
-Jó reggelt!-Max az. A háttérben hangos zene hallatszik.-
-Szia Max! Dolores vagyok! Ott van a bátyád?
-Igen, adom, egy pillanat!
-Köszönöm.-Alig fél percet várok, a zene elhalkul, majd Billy szól bele újra a kagylóba.-
-Tudok segíteni?-Hallom ahogy mély levegőket vesz, szinte liheg.-
-Jó reggelt. Nem akarlak zavarni, ráérsz most?
-Éppen edzek, de mondjad csak. Kíváncsi vagyok mennyire kellett ahhoz hiányolnod, hogy már most hívj engem.-Gúnyos hangon felkuncog.-
-Arra gondolt a húgom, hogy szeretnénk személyesen is megköszönni neked a tegnapit. Ráérnél a mai nap?-A beszólása után már reménykedem benne, hogy nemet fog mondani.-
YOU ARE READING
Listen to Me // Billy Hargrove ff. //SZÜNETEL//
Fanfiction//SZÜNETEL// "-Billy? Hogy Billy Hargrove? Neki egy lány, egy éjszaka, aztán megy a következőhöz. Felé teljesen felesleges, sőt, lehetetlen közeledni. -És ha ő közeledik felém? -Akkor nagy bajban vagy..."