Listen to Me // Billy Hargrove ff. //SZÜNETEL//

/10/~They Lost

//Ez rész csak egy unalmas felvezetője az elkövetkezendő 2-nek, amiről egyenlőre csak annyit mondanék,elég sok dolog fog bennük történni, ezzel a fejezettel szeretnék egy kis alapot letenni nekik.

Még arra szeretnélek megkérni titeket, hogyha tetszik nektek a könyv, osszátok meg kérlek olyan ismerőseitekkel, akiknek szerintetek szintén tetszene, hogy így több emberhez is eljusson. Előre is köszönöm!//

Billyvel még délelőtt felkeltünk, visszavittem Ray házához hogy hazavigye a kocsiját, majd egy búcsú cigi után ott köszöntünk el egymástól. Én haza, ő is haza.

Már dél múlt amikor hazaérek, a konyhából ingerült beszélgetés hallatszik. Félénken, de bemegyek a helységbe, és anyámék kicsit sem barátságos tekintete köszön rám vissza.

-Végre itthon vagy.-Anyával adunk két puszit egymás arcára.-
-Kimberly nem jön ki a szobájából, mi történt tegnap este?-Ó, hogy ezt is nekem kell találnom. Megforgatom a szememet, és leülök apámmal szembe az asztalhoz. Ujjaimat összekulcsolva könyökölök fel az asztalra.-

-Tehát... mennyit tudtok?-Váltogatom a tekintetem közöttük, ők pedig egymásra néznek, végül anya elkezd beszámolni a történtekről.-

-Kimberlyt olyan 11 óra magasságában hozta haza egy fiú, azt mondta, Billy barátja. Állítása szerint Kim megpróbált közétek állni a bulin.

-Gyakorlatilag rá akart mászni Billyre.-Vágok közbe, hogy kijavítsam, erre apám hátradől a székében, elkezd engem méregetni a szemeivel. Na, ő tuti hogy Kim mellett áll.-
-Billyt felvitte valami szobába, mire felmentem már a falhoz állította.-Igyekszem az alkohol ellenére tisztán felidézni a történteket.-

-És Billy ezt hagyta?-Kérdez rá apa két slukk cigi között.-
-Érdekes srác...

-Nem, nem hagyta, csak nem akarta bántani, azaz megbántani. Billy egy pöcs, de néha helyén van az esze.-Ez így valós is, igazából magam sem értem, hogyan kerekedhetett ebből ekkora ügy, és vita tárgya. Ott kezdődik a probléma hogy Kim miért lett elengedve.-
-Egyáltalán hogyan került Kimberly a buliba?

-Azt mondta meghívták.-Az a két kis suttyó maximum. Más nem igen hívta oda.-

-Én, és mi erről nem tudtunk. És még ha meg is hívták, nem jogosította fel erre a viselkedésre semmi!-Mivel kezdek ingerült lenni, rágyújtok egy cigire. Anya töri meg végül a csendet.-

-Figyelj Dolores, nem az a kérdés hogy mi történt ott, foglalkozzunk azzal, hogy most mi van. Ha igaz, hogy Kim szerelmes a barátodba, akkor jusson eszedbe hogy ez egy tininek mennyire fájdalmas lehet. Te nem olyan régen mentél keresztül hasonlón, szeretném ha te beszélnéd meg vele ezt, és hogy miért nem volt helyén a tette. Szeretném ha bocsánatot kérne Billytől is.-Nem nézek rá anyámra, csak szívogatom a cigimet.-

-Jó, legyen. Elszívom ezt a cigit, iszok egy kávét, aztán beszélek vele.-Anya megkönnyebbülten bólint egyet, míg én odasétálok a kávéfőzőhöz, és lefőzök egy kávét, amivel kiülök a kertbe elfogyasztani azt.-

Egy jó 20 percre elnyújtott kávézás, és fél doboz cigi elszipákolása után, koffeintől és nikotintól remegő végtagokkal megtorpanva állok Kimberly szobája ajtajában. Kopogásra emelem a kezem, majd a válaszra várás közben már nyúlok a kilincs felé.-

-Igen?!-Egy nagy lélegzet vétel kíséretében nyitok be hozzá. Az ágyán ül, háttal nekem, és olvas egy könyvet. Hátranéz, de vissza is kapja a tekintetét azonnal.-
-Ja, hogy te vagy? Nem, te ne gyere be.

-Anya küldött, hogy megbeszéljük ami történt.-Leülök mögé az ágyára, egy kis lazaságot színlelve el is dőlök rajta.-

-Billy mondott rólam valamit?-Ingerülten, már kissé fenyegető hangnemre nyitom a számat, de azzal a lendülettel vissza is csukom. Ráharapok az alsó ajkamra, mert most nem engedhetek meg magamnak egy nagyobb családi perpatvart, így nyugalmat erőltetek a hangomra.-