Listen to Me // Billy Hargrove ff. //SZÜNETEL//

/16/~Nightmare

-Szóval te nem akarnál újra megszületni?-kérdezek vissza a korábban általam elindított, vágyakról szóló beszélgetésünk miatt. Elhelyezkedem az ágyában, félig az egyik karján fekve. Csóválja a fejét, aztán hosszan szív bele a cigarettába. Szemeit kicsit összehúzza, hunyorít, a plafont nézi, én az ő arcát fürkészem.-

-Ugyan minek? Örülök ha egyszer vége ennek a szarságnak, nem hogy még ide visszaszülessek.-elnyomja a cigit, és befordul velem szembe.-

-De ettől független hiszel benne?-kicsit elgondolkodik, megdörzsöli az állát.-

-Nos, olyan mindegy nekem, bár nem szívesen jönnék ide vissza.-nincs szívem azt mondani neki, hogy az ő esetében ezt egy kicsit meg tudom érteni. Megpróbálok diszkréten rákérdezni arra, hogy mit szólna a Susan által felvetett kiruccanáshoz.-

-És ha Californiába születhetnél? Mondjuk oda ahol éltél korábban?-most rám néz olyan hunyorgó szemekkel, szerintem leszűrte hogy hátsószándékok miatt kérdezem. Feltétlen vissza kell vezetnem ehhez az örökös témához, bár csodálom hogy még nem unta meg.-

-Az már nem ugyan az lenne.-kicsit hezitál, elgondolkodik.-
-De azért egyszer még elmegyek. Ha független leszek, mondjuk beülök valahová kávézni, vagy leiszom magam valahol.-kijelentése ellenére biztos vagyok benne, hogy bármilyen nehézség ellenére imádott élni.-
-Ebben a városban te vagy az egyetlen ami hiányozna.-beletúr a hajamba, lesimít a kezével az arcomra.-
-Na nem is hagynálak itt.-hozzám hajol, eltűri a hajam a homlokomról.-
-Egyetlen percre sem.-Hátamra fordulok, ő fölöttem könyököl, onnan néz le rám. Hosszú másodpercekig bámulok a szemeibe, észre sem veszem, hogy elkezdek vigyorogni rá.-

-Én sem hagynálak itt.-rásimítok a tarkójára, lehúzom magamhoz, és csókot kunyerálok tőle. Kicsit megemeli az altestem a csípőmnél fogva. Elkezd hozzámsimulni a testével, egyre forróbb a levegő ahogy egymásba olvad a nyelvünk. Elválunk egymástól, pár másodpercig szemezünk, ekkor hirtelen fölémmászik, derekamba és vállamba markolva kezd újra csókolni. Lélegzete felgyorsul, egyre mélyebb levegőket vesz, mélyet sóhajtva hajol el egy pár másodperc múlva.-

-Melletted nem tudok nyugodt maradni.-hát.. ezt már hallottam, zavartan el is fordítom a fejem. Elterelte a témát, és nekem nem sikerült feltennem a kérdéseim hogy biztosra mehessek.-

-De ma egyszer már...

-Az nem jelent semmit.-ekkor csípőjével lök egyet felém, combomba ütközik kemény merevedése.-
-Nálam legalábbis nem.- teljesen oldalra fordulok, közömbösséget mutatva felé. Nagyon elfáradtam ma, bármennyire is kívánom, most nincsen kedvem semmilyen szexuális érintkezéshez.-

-Megharagszol, ha most inkább azt mondom aludjunk?-elhajol, kicsit messzebb, dühösnek tűnik, méreget engem.-

-Ugyan már miért haragudnék?-megrántom a vállam, és letessékelem magamról, kibújok alóla, magamra rántom a takarót, és hátrébb csúszok az ágyon, hogy láthassam minden reakcióját.-

-Én csak úgy gondoltam, hogy nem lesz-e probléma.-elsandítja a fejét,
felegyenesesik, és elnyúl egy cigiért.-
-Most nyomtad el.-jegyzem meg visszafordulva a fal felé.-

-Nem mindegy?-megrántja a vállát, közben kiül az ágy szélére.-

-Hát, nem mondom hogy nem az, csak...-ekkor a szavamba vág.-

-Na hát akkor meg?-hát tényleg ettől a reakciótól tartottam.-

-Most mi bajod van Billy?

-Csak nem értem miért csináltál most úgy, mintha én erőltetnék rád bármit is! Egek, remélem nem azért szoptál le hogy ne várjak el tőled mára már mást! Nem mintha elvárnám...-tehetetlenségembe felhorkantok, nem is értem most ezt az egészet.-