/5/~In the Flames

304 19 4
                                    

~Két héttel később~

Eltelt már két hét a legutóbbi incidens óta. Billy semmilyen jelét nem mutatja annak, hogy közeledni akarna felém. Valahol meg is értem, hisz minden nap szebbnél szebb lányok veszik őt körbe. Max igyekszik engem megnyugtatni, hogy még annyi időnk van kibékülni, ne izguljak, de mégis hogyne izgulnék? Ha nem tudom legalább a türelmét elnyerni az problémát okozhat a húgomnak is, ez csak nyomatékosítja a helyzetem. Mardos a bűntudat, minden nappal egyre jobban. Elmeséltem a történteket Kimberlynek is, és megosztottam Stevevel is, illetve Eddienek is jutott egy-két dolog. Persze nem mentem bele a részletekbe amik még rám sem tartoztak volna, csak úgy nagyjából előadtam.
Eddie összenéz Stevevel, majd egyszerre rám néznek.

-Hihetetlen, hogy már két hete erről szól minden ebédszünet, minden tesióra, minden, minden, minden!-Elkezd panaszkodni velem szemben Eddie.-
-Vedd már kezedbe az irányítást!

-Mégis mire gondolsz? Megmondta, bárcsak ne látna engem többet.-Elkezdem a tányéromon lökdösni az ételt, elment az étvágyam.-

-Billy egy eszelős. Neki nem krémek kellenek, meg bocsánatért esedezés, ezektől talán még tetszik is neki a helyzet!-Igaza lehet, kicsit felemelkedek a székemről, nézelődök az ebédlőben, hogy merre lehet. Majdnem a kijáratnál megpillantom egy csapat fiúval, nagyon nevetnek valamin, Billy mosolyára én is elmosolyodom.-
-Te belezúgtál.-Jelenti ki Eddie teljesen közömbösen.-

-Nem, dehogy! Ez csak egy kis fellángolás!-Visszaülök a székre, gyorsan be is Húzom magam alatt.-

-Mit nem, dehogyis?-Ezzel felém hajít egy darab sültkrumplit.-
-Mindjárt kapsz is még!-Fenyegetőzik nekem. Stevere nézek, furcsa, hogy még nem kezdte el megmagyarázni nekem a nézőpontját. Csak bámulja a tányérját.-

-Steve, minden rendben?-Az alkarjára teszem a kezem, erre Eddie hirtelen elhúzódik a másik irányba, egy jó fél méterre tőlünk.-

-Persze Dolo, csak... tudod én ezt nem tudom megérteni.-Kicsit megemeli a hangját.-
-Ez a tuskó sorra tesz meg a lányokkal rosszabbnál rosszabb dolgokat. Jól tetted amit csináltál, visszakapta legalább egy részét! Mégis miért lenne neked szükséged a bocsánatára? Engem megvert, Eddiet megalázta, a húgod megmentésével dicsekszik, közben téged lejárat! Ez nem elég, tényleg? Semmi szükséged erre a tuskóra...

-Lejárat? Hogyan is járatna le engem? Hisz nem is beszélek vele!-Erre Eddie és Steve összenéznek.-

-Te nem tudod?-Kérdezi Steve.-

-Nem, nem értem miről beszéltek!

-Figyelj Dolores...-Kezd bele Eddie.-
-Billy állítása szerint ha ő nem húzza ki a vízből, te észre sem veszed hogy baj van. Ez önmagában talán igaz is, de nem illik ezt csak így elhíresztelni, ugye érted?

-Ő volt az úszómester, ez a dolga! Nem gondoltam sosem hogy a 15 éves húgommal ilyen megtörténik, mindig jól úszott...
Bár... ha onnan nézzük igaza van benne. Tényleg nem vettem volna észre...

-Ebbe nem kéne csak így beletörődnöd!-Csattan fel Eddie.-
-Tökön kéne rúgni hogy ez a legjobb sztori amit el tud mondani a haverjainak!

-Igen?-Kérdez vissza Steve.-

-Igen!

-Akkor menj és rúgd tökön te, úgy is rólunk beszélnek.-Erre mind a hárman odafordulunk Billy és társasága asztalához. Láthatóan rólunk súgdolóznak, majd mindannyian felnevetnek valamit.-

-Ő legalább segített, te azonnal eltűntél.-Jelentem ki, miközben várom hogy felvegye velem újra a szemkontaktust.-

-Hogy mondod?-Kérdez vissza értetlenül Eddie.-

Listen to Me // Billy Hargrove ff. //SZÜNETEL//Where stories live. Discover now