Listen to Me // Billy Hargrove ff. //SZÜNETEL//

/12/~Hospital Adventure

Mielőtt Eddie befejezte volna a mondandóját, a mellettünk futó folyosó irányából ingerült vitára emlékeztető hangok szűrődtek át, majd másodperceken belül megjelenik Billy a mögöttünk lévő ajtóban. Mind a ketten mereven nézünk, nézünk egymásra, nézünk az összefonódott kezeinkre, és a dühtől a homlokán kiduzzadt erekre, amik nagyon félelmetesen festenek jelenlegi formájukban. Eddie elrántja rólam a kezét, és felpattan a helyéről. Mielőtt kimehetne Billy mellett, Billy az alkarjával Eddie torka felé nyúl, és a falhoz nyomja. Ijedtemben én is felugrok a helyemről, és azt a pár méteres távot szinte egy ugrással megtéve, átölelem Billyt hátulról, a hasán keresztül.

-Légyszíves hallgass meg!-kiabálok rá, közben próbálom a mereven kitartott kezét lehámozni Eddie torkáról.-

-Engem nem érdekelnek az okok.-elveszi az alkarját, de mielőtt Eddie kibújhatna a szorításból, mostmár markával fog vissza a nyakára. Attól félek, átléptem, illetve ez a kellemetlen félreértés átlépte az egyébként is érzékeny határait. Másik kezét feltartja Eddie orra elé.-
-Figyelj, te kettyós. A begyemben vagy már egy ideje, ajánlom hogy ilyesmi ne forduljon elő megint. Már nem veled van!-régen láttam így kikelni magából, kicsit még meg is riaszt, bár az jobban, hogy az egész cselekedetet olyan higgadt hangnemben és mozdulatokkal teszi, mintha semmi baj nem lenne. Talán azért, mert pontosan tudja a felsőbbrendűségét abban a bizonyos pasik közti hierarchiában. Sikerül kimozdítanom annyira az egyensúlyából, hogy Eddie el tudja lökni magától, és már nyitná is a száját hogy belekezden az engem megvédő monológba, de csendre intem.-

-Eddie, menj!-Hesegetni kezdem az ajtó felé. Hallgat is rám, gyorsan kifordul a helyről, és becsapja maga mögött az ajtót.-

-Mi  volt ez?-Sziszegi fogai között, én pedig már ezer féle variációt találtam ki hogy ne legyen félreérthető ez az egész.-
-Kérdeztem valamit!-ingerülten felém indul.-

-Ez nem az amire gondolsz Billy.-megáll előttem, lenézően magasodik felém, szája épp a homlokom magasságában van.-
-Hallgass meg.-mellkasára teszem a tenyereimet, hátha enyhülést érek el vele, de ennek nyomát sem találom. Jogos lenne a felháborodás, ha nem csak a féltékenység és a dominancia beszélne belőle.-

-Nekem egyáltalán nem tetszett amit láttam.-teszi hozzá.-
-Miért voltatok így összebújva?

-Figyelj, Billy.-tartok egy kis szünetet mielőtt folytatom a mondandómat.-
-Eddievel volt egy idő amikor megszakadt a mi kapcsolatunk, épp ezt próbáltuk megbeszélni.-erre még közel sem erősen a falnak koppantja a kezét, úgy támaszkodik meg a fejem mellett. El kell kicsit térítenem, még mielőtt téveszmék ezreit készíti el a csinos fejében.-
-Miért lettél ilyen ingerült?

-Megbeszélni a kapcsolatotok? Ugyan minek ha velem vagy?-szemöldökét slégan tartja, szemei még mindig szikrát szórnak rám. Mintha meg sem hallotta volna amit kérdeztem.-

-Nem, nem olyan értelemben. Csak felhozta, hisz sosem jutottunk oda, hogy tisztázzuk ezt.-erre Billy előre dől, egyenesen a szemembe néz.-

-Látom hogy van valami bajod ma.-idegesen kapkodom a tekintetem közte és a falra támasztott keze között.-
-Most meg ez?-mintha maga sem hinné el, mintha valami szörnyű történt volna gúnyos nevetés hagyja el a száját. Leveszi a falról a kezét, fordul egyet, és nekem háttal áll meg.-

-Ha elhiszed elhiszed, ha nem, nem. Gondolj amit akarsz.-elmegyek mellette,  hisz most egyáltalán nincs kedvem egy ilyen témát feszegetni. Azt sem tudom, felhozzam-e neki a Tessáról és róla hallott pletykát. Az lenne a legjobb, ha előtte másokat is megkérdeznék. Miközben gondolkodom, átsietek a másik folyosóra. Nagy bajban vagy Dolores, nagy bajban.-