Mit is mondhatnék? (BEFEJEZETT)

3.fejezet

Az új munkatárs

Direkt az erdőn keresztül mentem, pedig apa elmondta hogy ne nagyon menjek erre mert a bűnözők rajtam akarhatnak bosszút állni azért mert ő elfogta őket.
A probléma csak az hogy volt már rá példa… 
Elkezdtem gondolkozni a Jason-nel történt beszélgetésünkről, arról hogy most milyen normális volt, pedig sosem volt az, érdekes típus - gondoltam, talán egy ilyen idióta is meg tud változni.

𓃥

Mire beértem a kapitányságra teljesen kifáradtam. Felmutattam a belépőkártyámat és már bent is voltam a hatalmas üvegépületben. Apáék irodája a 2-on volt mivel nem volt kedvem liftezni ezért a lépcsőn mentem. Miután felértem már vagy ezerszer mondtam hogy "szia"! Én itt egyfajta híresség voltam, vagy mi. Sokszor szerepeltem már titkosügynökként az akciókon, de persze csak 14 éves korom óta. Most 17 vagyok ( már csak pár hónap és 18)
Úgy elkalandoztam hogy észre se vettem hogy már felértem és az iroda ajtaja előtt álltam. Benyitottam és köszöntem, illedelmesen jókislány módjára.
-Szia Lisa!- köszönr vissza apa, és egy puszit nyomott a fejemre.
Leültem az ablak elé Rex mellé. Megpusziltam a puha bundáját és belefúrtam a fejemet.
-Na mi volt a suliban? – kérdezte apa.
-Hát semmi különös, feleltem történelemből 5-ös lett írtunk fizikából röpdogát  ami szerintem jól sikerült aztán jövő héten írni fogunk egy csomó mindenből, és ennyi is lenne az érdekfeszítő rész. - gúnyolódtam.
-Na az jó! Ügyes vagy.! - mondta,  és észre se vette a gyúnyorosságomat pedig máskor le szokott szidni miatta.
Azta! Van valami baj! - gondoltam magamban
-Charlie mi a baj? -kérdeztem.
-És miért hívtál ide korábban? Csak a kapitányságon hívom a nevén mert nem akarok kitűnni a tömegből.
-Huh. -vett egy mély levegőt.
-Van egy kis gubanc, először is jött egy új munkatársunk, ami nem gubanc csak közölni akartam, másodszor pedig 2 öngyilkosság is történt a St. John’s-i egyetemen. Ami valljuk be elég furcsa.
-Milyen új munkatárs? - kérdeztem mert most ez ragadt meg.
-Ja! Igen. -mondta mintha most emlékezne csak rá hogy említette. -Jesse Mills 19 éves, tudod ő fog segíteni átnézni a biztonsági kamerákat, feltörni ilyen olyan telefont az áldozat gépét meg ilyenk szóval érted. – mondta de láttam teljesen máshol jár az agya.
-Okés. – vontam meg a vállam nemtörődöm stílusban.
-Azt hiszem még több lesz az öngyilkosságok száma, ha nem lépünk közbe… -De hogyan? – tette fel a költőinek szánt kérdést.
-Hát valakit oda kéne küldenünk úgy álcázva, mint egy egyetemi hallgató, és nála lenne fegyver meg nyomozhatna titokban kérdezősködhetne egy kicsit meg…-mondtam volna, de apa szokás szerint közbe vágott.
-Lisa ez nagyon jó ötlet! -dicsért meg.
-Természetesen mi is gondoltunk erre a lehetőségre, de azt még nem tudjuk kit küldjünk.
Miután ezt kimondta belépett Jesse Mills, kék ingben fekete sportcipőben és egy farmernadrágban. Szemüveges volt de attól még elég helyes. Ő is meglátott engem, mosolygott és elindult felém.
-Szia! Te biztos Lisa vagy, a híres titkosügynök. -mondta még mindig mosolyogva.
-I…Igen.- mondtam először elég bátortalanul. Te pedig Jesse Mills az új gyerek az informatikai részleghez. – ismételtem meg apám szavait egy kicsit máshogy, megpróbálva elrejteni az idegességemet.
-Milyen jól informált vagy Hudson. – mondta ő, ezzel bebizonyítva hogy tudja ki az apám. Azta! Ügyes húzás volt, gratula! - gondoltam magamban és nem kedveltem meg annyira, sőt reméltem soha nem fogok vele találkozni többet.
De akkor még nem is sejthettem semmit…