Mit is mondhatnék? (BEFEJEZETT)

5. fejezet

Kávézás egy „barátnővel”

Jesse visszafordult a gépéhez, én meg úgy döntöttem nem várom meg apát elindulok haza. Jól esett a séta bár inkább futásnak neveztem volna, ezért miután hazamentem rögtön beestem a kádba. Fürdés után kezembe vettem egy könyvet és vigyorogva elkezdtem olvasni a Gyilkolni könnyű-t.
Annyira örültem, hogy nem is gondoltam arra, hogy mit kéne csinálnom jövőhéten hétfőn, csak akkor, amikor a telefonom jelzett. Jason írt. Azt ecsetelte nagyon várja a jövőhét hétfőt, és csak akkor esett le, hogy nekem nem jó a jövőhét hétfő. Ó, basszus!

Én: Szia! Nekem nem jó a hétfő, legyen inkább most péntek. -írtam neki.

Jason: Nekem akkor is megfelel 😊 -válaszolt rögtön.

Jason: Akkor péntek délután 5-kor nálam, Jó éjt Lisi! -írta, mire nekem felszaladt a szemöldököm a becenév hallatán, de azért bepötyögtem a választ.

Én: Neked is Jason!

Na igen már éjszaka volt ezért úgy döntöttem megyek aludni.
Nagyon gyorsan eltelt ez a 3 nap, semmi érdekes nem volt, apu meg mit sem sejtve megengedte, hogy elmenjek az egyik osztálytársammal kávézni.
Jason a suliban mindig rám mosolygott, amit én kényszeredetten viszonoztam.
Amikor is elérkezett a várva nem várt péntek délután és könyvekkel felpakolva elindultam Jason Hawkins-ékhoz.
Miután csengettem kisvártatva kinyitotta az ajtót. Mit ne mondjak, jól nézett ki, de nekem sose jöttek be az ilyen arrogáns tökfejek.
Amint meglátott szélesen rám mosolygott, és betessékelt. Nagyon modern házuk volt a miénk ehhez képest egy odú. De azért elég imádnivaló odú.

Leültünk a konyhába az asztalhoz.
-Na mivel kezdjük? -kérdeztem meg.
-A történelemmel légyszi. -mondta félénknek tűnő hangon.
-Akkor a töri-vel kezdjük mosolyogtam rá, mert ez az én terepem. Legalább három, ha nem négy óra hosszat magyaráztam neki a már említett törit, a matekot, a földrajzot, a kémiát és a nyelvtant. A végén már egészen jól tudta. Élveztem, hogy magyarázhattam neki ő pedig szívesen hallgatott, sőt itta a szavaimat.
Talán megkedveltem volna, ha nem a hülye barátai meg a buta r******-aival lett volna. Már nagyon besötétedett amikor elkezdtem szedni a holmimat.
-Máris mész? -kérdezte Jason, amire én csak felnevettem.
-Igen megyek apa nagyon ki lesz akadva így is és tudod amúgy se derülhet ki semmi - mondtam cinkos suttogással. Erre ő nevetett fel.
-Na várj Hudson kikísérlek. -mondta mire furcsa borzongás futott végig a hátamon és rögtön eszembe jutott az a hülye Jesse.
-Akkor szia Jason! - mondtam, mire ő megölelt, amin meglepődtem de viszonoztam, amikor is a fülembe suttogta.
-Köszönöm.
-Szívesen. -mondtam mire felém hajolt de én egy perc alatt felmértem a helyzetet. Basszus Jason Hawkins meg akar csókolni! Ezt nem engedhetem, hiszen akkor ezután felrak a képletes polcra, mint egy újabb trófeát. Nem nem! Azt már nem. Elfordítottam a fejemet, amiből egy arcra puszi lett. Még pont észrevettem a meglepett reakcióját amikor is belenéztem a szemébe, rámosolyogtam és hátat fordítva neki elindultam a sötét utcákon.