Mit is mondhatnék? (BEFEJEZETT)

11.fejezet

Készülés a bulira

Ránéztem az időre, amiből kiderült, hogy már több mint fél órája nevetünk és beszélgetünk Jesse- vel.
-Gondoltad volna Mills, egy héttel ezelőtt, hogy ilyen jól elleszünk fél óráig? -kérdeztem.
-Hogy őszinte legyek nem, nem gondoltam volna, hogy ilyen rendes vagy. Már elnézést, de olyan beképzeltnek tűntél. -mondta őszintén, amin nem lepődtem meg, de így is szíven talált egy kicsit.
Mindig is így láttak az emberek.
„Az anyja halála után milyen kis ribi lett”
„milyen nagyképű” na igen, nem mondom, van önbizalmam, de nem érzem magamat nagyképűnek. Az emberek már kitalálnak ilyen dolgokat csak hogy utálni tudjanak.
-Semmi baj, nem te vagy az első, aki ezt gondolja. -mondtam ki őszintén, amit én is furcsálltam mert nem szoktam így kitárulkozni az embereknek. Jesse erre nem mondott semmit, nem mondta, hogy sajnálja, nem mondta azt, hogy szegény, semmi ilyesmit, ami bevallom nagyon jól esett. Az emberek általában, amikor valami szomorúságot osztok meg velük, rögtön elkezdenek sajnálkozni, amit utálok. Engem ne sajnáljon senki. Jesse csak hallgatott, és figyelt várt türelmesen hátha el szeretnék neki mondani valamit, de nem erőltette, nem beszéltetett, csak várt, ami baromi jó érzés volt.
-Én… -kezdem, de ekkor nyitódott az ajtó és Daisy lépett be rajta.
-Mili…Ohó nem tudtam, hogy vendégünk van már az első napodon. -mondja elismerően.
Elkezdhettem volna tiltakozni, vagy mondani, hogy félreértette, de valahogy nem jött ki hang a torkomon.
-Én már amúgy is menni készültem. -tápászkodott fel Jesse és felnyalábolta a mappákat, de még mielőtt felállt volna a fülembe súgott.
-Legközelebb te jössz át, ez a szoba nagyon forgalmas. -mondta vigyorogva. Intett Daisy- nek, és kilépett a szürke folyosóra.
-Mesélj ki volt ez az égi meszelő! A pasid? -kérdezte, de én teljesen lefagytam a kérdés hallatán. Egy barátom volt eddig, Rob de ő csak kihasznált. Apának éppen akkor volt egy drogos, pénzes - gyilkossági ügye. A kapitányságon rengeteg lefoglalt drog és készpénz volt. Annyira a közelembe férkőzött a fiú, hogy egyszer elvittem magammal. Persze arra nem gondoltam, hogy a szerelmemnél lesz egy fegyver és megöl 4 közrendőrt Rexet meglövi engem meg megszúr. Hetekig feküdtem a korházban. Ez volt a St. John’s -i rendőrség történetében a legnagyobb rablás, és miért is??
Hát miattam. Nem került elő se a drog se a pénz. Azóta se bocsájtottam meg magamnak teljesen. Az eset óta nincs barátom, inkább kerülöm. Egyszer 16 éves koromban kb egy éve megláttam egy rendőrfiút, Eathan-t ő nagyon helyes volt egyszerűen rögtön beleszerettem, amikor viszont észrevett és ő is táplált volna irántam gyöngéd érzéseket egyszerűen ellöktem magamtól. A rá következő héten meghalt egy bevetésen, napokig sírtam, a fájdalmam vegyült, anya és Eathan halála és Rob árulásában. Éreztem, hogy elönt a pánik és nehezen veszek levegőt.
-Hahó Mili!!! -halottam meg Daisy hangját, ami egy kicsit megnyugtatott, hogy nem a múltban vagyok. Ilyenkor mindig elbambultam, volt már, hogy fel is akadt a szemem, de ez már régen történt meg.
-Sajnálom, elbambultam. Mit is mondtál? -kérdeztem a lehető leglazábban, bár éreztem, hogy alig kapok levegőt.
-Csak annyit, hogy ki kell választanunk valami dögös ruhát. -mondta és már turkált is a szekrényében.
-Egy pillanat és jövök! - mondtam meg sem várva a válaszát előtúrtam a táskámból a neszesszeremet, és gyors léptekkel mentem a fürdőszoba felé. Becsuktam az ajtót kivettem a gyógyszeremet, és bevettem belőle kettőt, leöblítettem csapvízzel. Körülbelül 5 éve használtam, nem voltam függő, de az ilyen esteknél mindig volt nálam.
2 perc után éreztem, hogy kezd elmúlni a pánikroham, ezért gyorsan elmentem a wc-re és kiléptem a fürdőből.
-Áhh ez tökéletes, szerintem a te méreted is. -adott a kezembe egy dekoltált miniruhát, észre sem véve a rohamomat.
-Én ezt fel nem veszem! -toppantottam a lábammal hisztisen, ami bevallom eléggé viccesre sikerült mivel Daisy a padlón fetrengett a röhögéstől.
-Na jó, most már elég, annyira azért nem vicces. -mondtam mosolyogva, és a kezemet nyújtottam a lánynak, aki elfogadta és így fel tudtam húzni. Éreztem, hogy egy kicsit jobban érzem magam.
-Na légyszi csak próbáld fel a kedvemért, és a cuki nem barátod kedvéért. -mondta és rám kacsintott miközben betuszkolt a fürdőszobába.

❤