Mit is mondhatnék? (BEFEJEZETT)

15. fejezet

Eszmecsere a könyvtárban

A találkozónkig, volt még 2 óra. Abból már egy és fél óra eltelt azzal, hogy megtanultam az ezen a héten esedékes dolgozatok megoldásait. És közben már kb harmincadjára hallgattam ahogy Taylor Swift énekli a Don't Blame Me -című számát. Nem akartam beszólni Melody -nak hogy hallgattassa már el. Mert valójában szeretem ezt a számot, de nem századjára. A szobatársaimnak is kezdett az agyára menni nem is Mel hanem ez a nyomorult szám. Fiona bedugta a fülét egy Air pods -al de szerintem mit sem ért, Daisy meg azzal szórakoztatta magát hogy a zene ritmusára vágja a falhoz a röplabdát, én meg a végén már fel tudtam volna mondani egyszerre a megoldásokat és közben el tudtam volna énekelni ezt a 'kicsit se unalmas zenét'. Ezért szinte megváltás volt amikor 17:40 -re váltott az óra. Én rögtön felpattantam, bementem a fürdőbe felkaptam magamra egy bő fekete pulcsit és egy fekete nadrágot, megfogtam a kabátom, mivel nem tudtam, hogy milyen idő lesz a könyvtárban. Gyorsan megöleltem Daisy -t, intettem Fiona-nak és Mel -nek és felkaptam a táskámat. Felüdülés volt kilépni a folyosóra, minél távolabb voltam annál kevésbé csengett a fülem. 10 perccel korábban értem a könyvtárhoz. Benyitottam és elállt a lélegzetem, valami hatalmas volt legalább akkora, mint egy sportcsarnok, csak tele van könyvekkel. Miután kicsodálkoztam magam leültem egy csendes kis zugba és vártam hogy betoppanjon Jess.
Ő velem ellentétben pontos volt, amint 18:00 -ra váltott az óra, akkor lépett be a nagy fa ajtón. Kockás ingjében fekete farmerjében nagyon helyes volt. Szerintem rögtön észrevett és már meg is indult felém. Mikor odaért helyet foglalt velem szemben, és esetlenül köszönt.
-Hát szia „kedvesem, akit nem is láttam egész nap pedig bólintott, hogy a barátnőm, de közben mégsem" Hogy vagy drága? -kérdezte mire könyvtárba nem illően hangosan felnevettem. Jutalmul kaptam pár „Pszsssssss -t"
-Szia, jól vagyok köszönöm. „És az én drága barátom akit szintén nem is láttam egész nap de valóban nem is a barátom csak eljátssza"? -utánoztam őt csak az én verziómmal, mire ő nevetett fel.
-Na, van valami információd én drága egyáltalán nem szőke lovagom? -kérdeztem komolyan, de nem tudtam megállni a mosolygást, és mint láttam ő sem.
-Igen kedves Mili van információm. -mondta lovagiasan, de gyorsan letörlődött az arcáról a mosoly.
-Beszéltem Penelope Still barátjával Archie Tompson-nal, és egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ez a fiú ölte volna meg. Végig amíg beszéltünk könnyes volt a szeme és csak áradozni tudott Penelope -ról.
-Akkor Archie kihúzva. -mondtam és közben kattogott az agyam. Én még nem tudtam beszélni Mel -el. Tudod nagy Taylor Swift rajongó. -mondtam mosolyogva, de láttam, hogy Jess -ebből semmit sem ért.
-Melody vagy 30 -szor lejátszotta hangosan a Don't Blame Me -t. -mondtam mire bólintott, de szerintem fogalma sem volt róla hogy az melyik szám.
-Na mindegy, akkor nem szőke hercegem kikérdeznéd a megoldásokat? -kérdeztem, mire bólintott.
Szerintem olyan fél óra alatt mindent kikérdezett. Tökéletesen tudtam. Addig a könyvtárban egy lélek se fordult meg. Miután már pakoltunk Jesse megkérdezett.
-Figyelj, még van egy óra addig amíg nem lesz vége az edzéseknek... addig... tehát...nem mennénk el sétálni? -kérdezte magabiztosságát színlelve.
-De, persze miért ne?-mondtam majd felnyaláboltama cuccokat beledobtam a táskámba és felraktam a hátamra. -Mehetünk! - néztem fel a fiúra. Még jó hogy hoztam kabátot.
Egy mellékbejáraton mentünk ki, mivel poénból meg akartam mutatni Jess -nek, hogyha akarja akkor melyik ablakot dobálja kővel.
Jó érzés volt kilépni a hidegbe, ősz lévén már eléggé sötét és hideg volt de ez nem riasztott vissza minket.
Le akartunk ülni egy padra de ekkor Jesse meglátott valamit.
-Hé, Lisa az ott micsoda? -mutatott egy fehér pontra. Tudtommal még nem havazik, és ha esne is nem egy pontra esne. -mondta.
-Megnézzük? -tettem fel a kérdést, de bár ne tettem volna...
Közelebb mentünk, a fák árnyai félelmetesen lebegtek felettünk. Mikor már csak száz méter volt akkor lehetett kivenni, hogy mi az. Vagy inkább, hogy kicsoda...
Ott feküdt... most már nem mondható rendezettnek se gyönyörűnek. Csodaszép szőke haja kócos volt, szép fehér bőre véraláfutásos, a lába természetellenes pózban eltörve, a fejéből is vér szivárgott ki valamikor, mivel egyértelmű, hogy meghalt... Felnéztem az épületre és láttam, hogy nyitva van az ablakunk. Csak pár másodperccel később éreztem, hogy a levegő fogy, ezután halottam még egy sikolyt, az én sikolyomat. Elfutottam volna, ha két kéz meg nem ragad és magához nem húz, nem kellett mondani tudtam, hogy ki az. Ekkor már megállíthatatlanul kezdtek folyni a könnyeim a sötét éjszakában. Azért sírtam mert felszakított pár régi sebet és mert ez a személy még egy órával ezelőtt fésülte a most véres haját, és néha bele bele énekelt a Taylor Swift dalba, mosolyogva. A szemeit nem láttam de tudtam, hogy ilyedten merednének rám. Már legalább egy perce szorítottam a fejemet a mellkashoz még mindig nehezen véve a levegőt, amikor éreztem, hogy felemel. Nem tudtam, hogy hova visz csak azt szerettem volna, hogy vigyen el innen, vigyen el Melody -tól és vigyen el az emlékektől...

Az öngyilkosság idejében (Melody)

Ülr a szobában és hallgatta a kedvenc számát. Nem rég ment el az új lány azt hiszem Mili a neve, őszintén eléggé szimpatikus, aranyosak a barátjával -gondolkodott. Én is aranyosnak gondolom magunkat Tobi -val! Nagyon szeretem őt. Tudom, hogy ezek nagy szavak, de vele szeretném leélni az életem. -formázódnak meg benne ezek a merész gondolatok. Nem volt több ideje tovább mélázni mivel valaki benyitott az ajtón. Egy sötét alak lépdel át a szobán egyenesen az ágyához. Egyszerűen megfagyott benne a vér, nem volt képes cselekedni. Az alak már ott volt az ágya elött, egy injekciós tűt vett a kezébe, erősen megfogta a haját, előre döntötte a fejét és beleszúrta a tűt. A lány csak most tudta kivenni, hogy kicsoda ez a feketeség. Nem értette mit kereshetett itt... Valamit elkezdett magyarázni de Mel már nem értette, zúgott a füle. Nagyon szerette volna elhallgattatni ezt, meg akarta fogni a fülét de nem bírta. A sötét alak megfogta a gyönyörű lány törékeny testét és lassan az ablakhoz cipelte. Melody -nak már kezdett elsötétülni minden. Még annyit ki tudott venni, hogy az alak ráültette az ablakpárkányra és kilökte. De jó lenne ha most itt lenne Tobias, ő biztos megnyugtatná és a karjába venné. Érezte, hogy a lába és a feje valamiért nagyon fájt.
Ezek voltak az utolsó gondolatai mielőtt örökre elnyelte volna a sötétség...

Remélem tetszik❤
Tudom, hogy megviselő lehet, én is sajnálom Mel-t:((
Puszi:A