Mit is mondhatnék? (BEFEJEZETT)

13. fejezet

A faggatózás

Úgy ültünk, hogy két kanapé volt egymással szemben, de volt két oldalon egy egy fotel. A bal oldali kanapén ült Melody mellette Tobias és Ian zárta a sort, velük szemben ült Nolar mellette Jesse és Fiona. Az egyik fotelt üresen hagytuk mivel mi Daisy -vel egyben is elfértünk. Ő ült a fotelben én meg a karfáján. A kérdezősdit én kezdhettem mivel lányoké az elsőbbség. Én Melody -nak tettem fel a kérdést.
-Milyen szakos vagy? -kérdeztem
-Jogot tanulok és harmadéves vagyok. -előzte meg a következő kérdést. Most Jesse jön, reméltem, hogy nem tesz fel személyes kérdéseket.
-Tobi te milyen szakon vagy? -kérdezte a fiút.
-Orvostudomány, és én is harmadéves vagyok, mint Mel. -válaszolta. Láttam, hogy Jesse egy pillanatra megdermed, nem tudtam mi válthatta ki belőle ezt,
de a gondolataimat Ian méltatlankodása szakította félbe
-Na jó. -szólt közbe. Azt hittem pörgősebb kérdések lesznek, ezért most mindenki, aki még nem mondta el mondja el, hogy milyen szakra jár. -utasította a többieket. -Én gyógyszerészeti szakon vagyok 1 éves, tehát igen a legfiatalabb itt nem kell mondani. -forgatta a szemét mire többen felnevettek.
-Én orvostudomány szakon vagyok harmadéves. -mondta Nolar és akkor jöttem rá, hogy akkor osztálytársak lesznek Jesse -vel.
-Én úgyszintén orvostudomány szakon leszek harmadéves. -mondta Jesse és lepacsiztak Nolar -ral ami furcsa kb 10 perc ismeretség után, de mindegy, ők fiúk…
-Én közgazdaságtudományon szakon vagyok másodéves. -mondta Fiona.
-Igen ő a kis okos tojás. -mondta Tobias, mire Fiona egy kicsit elpirult.
-Én pszichológia szakon vagyok másodéves. -mondta Daisy mosolyogva.
-Én pedig orvostudomány szakon leszek másodéves tehát évfolyamtársak leszünk. -mondtam mosolyogva a lánynak, aki erre a hírre a nyakamba borult, ami nekem furcsa hiszen nem nagyon voltak barátnőim, de viszonoztam.
-Rendben akkor most mi kérdezhetünk. Ki kezdi? -kérdezte Ian.
-Em, honnan jöttél? Mármint melyik suliból? -kérdezte Nolar.
-A Yale- ről jöttem, igazából ugyanilyen szakon voltam tehát nem váltottam.

Jesse szemszöge:

Egyszerűen elképesztő, hogy hogyan tud hazudni, szemrebbenés nélkül. Én már attól nem voltam jól, hogy azt kellett hazudnom, hogy harmadéves vagyok az orvosin.
-Miért hagytad ott azt a híresen jó iskolát? -kérdezte Nolar.
-Nem volt jó a közösség, eszméletlen sok beképzelt tapló volt, és van is ott. – válaszolt és ha külső szemlélő lettem volna soha nem jövök rá, hogy hazudik.
Most én jövök a fenébe is ez nagyon nehéz.
-Én is a Yale -ről jöttem és ugyanúgy harmadéves lennék ott is mint most itt. -magyaráztam túl és láttam, hogy Lisa szeme felém villan.
-Ti együtt vagytok? -kérdezte Melody, akinek eléggé idegesít a jelenléte. Láttam, hogy Lis eléggé feszült lesz ezért úgy döntöttem, hogy gyorsan amíg nem kezdi el rögtön tagadni közbe szólok.
-Igen együtt vagyunk. -hazudtam magabiztosan. Lisa -ra néztem, akinek láttam, hogy megrándul egy arcizma, de erőtlenül bólintott.

Lisa szemszöge:

-Igen együtt vagyunk. -mondta Jesse mire nekem szívem szerint felemelkedett volna a szemöldököm, de csak megrándult egy arcizmom. Istenem így most már sokkal nehezebb lesz hazudni. Bólintottam mintegy megerősítésem jeléül, mire az egyik okos, persze hogy Ian elkezdett szónokolni.
-Akkor miért nem egymás mellett ültök? -tette fel a költői kérdést, mire észbe kaptam Daisy helyett Mills ült tőlem pár centire, és átkarolta a derekamat. Daisy meg az ő helyén pöffeszkedett. Na ez az este is jól záródott, mivel mint kiderült már 22:00 volt tehát a koliban is takarodó. Mindenki szedte a sátorfáját és amilyen gyorsan csak tudott elhúzott.

𓃥

Már az ágyban voltam és olvastam A Vadászparti -t amikor kopogtak az ajtónkon, amit furcsállottam, de mivel senki nem nyitott ajtót feltápászkodtam és a pizsamámban, ami egy rövid nadrág és egy spagetti pántos póló volt. Kinyitottam az ajtót, és megláttam Jesse -t aki még a ruhájában volt.
-Csak tudod nem köszöntem el. -mondta és az ölelésébe vont, amit én meglepetten viszonoztam. Miután eltolt adott egy puszit a fejemre (simán tudott mivel legalább 17 cm-rel nagyobb volt nálam) És gyorsan intett egyet és elfutott, mivel már jött a folyosófelügyelő és vad üldözésbe kezdtek. Én magamról megfelejtkezve hangosan felnevettem mire a többi szobatársam egy:
„Maradj már csendben attól még hogy te itt turbékolsz mi még aludni próbálnánk - pillantással ajándékoztak meg.
De Daisy még a félhomájban rám kacsintott és elmosolyodott, én meg vissza mosolyogtam rá. Ezért amikor már elhelyezkedtem és még a kezembe vettem a könyvemet viszont egy betűre se tudtam koncentrálni, mivel annyira vigyorogtam.
Boldog voltam, de hogy miért azt most először tudtam.
Akkor és ott a St. John’s -i egyetem A szárnyának 3 emeletének a 48- as szobájában este 23.12 -kor igazán boldognak éreztem magamat.

Végre megérdemli a boldogságot, nem? ❤
Puszi:A