Rey szemszöge
Már 10 napja úton vagyok. Még mielőtt Karakurába mennék, van elintézni valóm Köztársaság városban. Meg kell tanulnom fémet és villámot idomítani. Ha már én vagyok az avatár akkor végezzem normálisan a dolgomat.
Pár óra múlva odaértem Köztársaság városba, ahol egyből azt a fémidomárt
kezdtem keresni aki hajlandó tanítani. Nem kellett sokáig keresnem mert kb 4 óra után megtaláltam. Suyn Beifong, Toph Beifong lánya.
-Jó napot! Maga Suyn Beifong. - köszöntem hangosan a Beifong birtokon egy zöld ruhában ácsorgó, 40 es éveiben járó nőnek.
-Igen én vagyok. Te ki vagy?
-A nevem Hyuga Rey. Én vagyok az avatár. Szeretném megkérni arra, hogy tanítson nekem fémidomítást.
-Maga az avatár? Majd hiszem ha látom. Az avatárt nem látták 18 éve. Mégis hogy lehet hogy te vagy az?-kérdezte hitetlenkedve.
-Ha nem hisz nekem akkor megmutatom. - mind a 4 elemt elkezdtem egyszerre idomítani, amin a nő meg is lepődött.
-Tehát tényleg te vagy az . Nem hittem volna hogy pont az avatár kér meg rá hogy legyek a mestere.
-Nos mit mond? Tanítana?
-Ezer örömmel.
Sokáig tartott a kiképzésem. Közben megtanultam villámot idomítani. Kb 2 hónap edzés után utamra indulhattam és meg sem álltam Karakuráig. Út közben felvettem egy modern kori ruhát hogy az ott lakók még véletlenül se nézzenek rám úgy mint egy kissé agyi problémákkal küszködő emberre.
Karakurában kicsit elveszve éreztem magam, hiszen foggalmam sem volt, hogy hol keressem Urahara Kisukét.
Megkérdeztem egy öreg nénit az utcán:
-Elnézést asszonyom! Nem tudja véletlenül, hogy hol lakik Urahara Kisuke?
-Sajnálom, nem tudom. Viszont van egy Urahara vegyesbolt nevű épület nem messze innen. Ki van írva pár táblára. Ha azokat követi meg fogja találni. - mondta, majd ezzel elment.
-Köszönöm asszonyom!-kiabáltam utána bár már szerintem nem hallotta.
Hamar megtaláltam a vegyesboltot. Bekopogtam majd vártam hogy valaki érzékelje ezt. Nem sokkal később egy magas, széles vállú, szemüveges ember nyitott ajtót.
-Jó napot hölgyem! Segíthetek valamiben? - kérdezte kicsit fura hangon.
-Jó napot. Urahara itthon van? Beszélni szeretnék vele.
-Máris szólok neki!-mondta és elviharzott.
Kb két perc múlva megjlent az az ember akit kerestem.
-Szép napot hölgyem! Mi járatban erre?
-A segítségét szeretném kérni Urahara. Tudok a halálistenekről. 3 évvel ez előtt 3 halálisten elrabolta a testvéremet és a legjobb barátomat. Azt szeretném ha segítene a halálistenek világába jutni.
-Nos ha erről van szó akkor segítek. Kérem jöjjön be. - tessékelt be a házba. - mielőtt nekikezdenénk bárminek is, igyunk meg egy teát.
-Köszönöm. - tett le elém egy gőzölgő pohárral.-Nos nem csak az előbb említett dologban szeretném ha segítene.
-Hallgatom. - a hangjában kíváncsiságot véltem felfedezni.
-Észre vettem hogy a kardom hasonlít a halálistenekéhez. - nyújtottam át a fegyveremet.
-Nos jobban megnézve ez tényleg egy halálisten kardja. Honnan van?
-Örököltem.
-Rendben van. Még mielőtt átlépne a lelkek világába, elmondok magának mindent a halálistenekről, és megtanítom használni a kardot. Apropó. Eltervezte már hogy mit fog tenni mikor átér a másik világba?
-Mivel nagyon kevés idő van a felkészítésemre, ezért beépülök a halálisten akadémia tanulói közé, ott megtanulom azokat a dolgokat amik elegek azok hogy bevegyenek egy osztagba. Így akarom megkeresni a testvéremet és a barátomat.
-Értem. Akkor lássunk munkához.
Pár nap múlva már az átjáró előtt álltam. Urahara majdnem teljesen felkészített arra, hogy mi fog várni a kapu túl oldalán, de mivel kevés volt az idő így a többi dolgot magamtól kell kitapasztalni.
-Az átjáró kész. Készen áll rá hogy induljon?
-Igen.
-Akkor sok szerencsét.
-Köszönöm. - majd beugrottam az átjáróba.
Odabent minden úgy nézett ki mint egy bélrednszer. Undorító.
Odaát egy kis erdőben voltam ahogy azt Urahara megjósolta. Gyorsan átvettem az akadémiások ruháját,majd elinduktam egyenesen. Pár perc séta után az akadémiánál lyukadtam ki. Mindenhol diákok voltak. Igyekezten a lehető legjobban beépülni közéjük, és minél hamarabb eljutni a csoportomhoz. Ha jól láttam D3 as csoportban vagyok. Azt hittem kiköpöm a tüdőmet mire odaértem a teremhez. Mikor benyitottam az óra már javában zajlott.
-Elnézést a késésért.- mondtam lihegve, majd ugyekeztem leülni a helyemre.
-Van valami mentsége amiért elkésett ömmm..
-Novara.
-Bocsánat. Nos Ms. Novara?
-Éppen a könyvtárban segédkeztem. Azt hittem idérek időben de kicsit sok volt a könyv amit vissza kellett pakolni a helyére.
-Mindegy üljön le és próbáljon meg figyelni. - mondta a tanár majd visszafordult a táblához.
Az óra végeztével minden diák a hálókörletébe vagy a kertbe indult. Mivel vége volt az óráknak, így minenki azt csinált amit akart.
Én az erdőbe mentem ahova megérkeztem és a magammal vitt tankönyvből elkezdtem tanulni a mágiát, illetve csiszolgattam a kardom sikai alakját.
Fél évvel később már 85-ös szinten volt a mágiám, a kardom meg már majdnem elérte a bankai szintet. Nem tudom hogy hoztam össze fél év alatt 85-ös szintű mágiát, hiszen vannak olyan halálistenek akik nagyon képzettek, és mégsem képesek ekkora szintű mágiára. Lehet hogy rásegített az hogy én vagyok az avatár vagy pedig az hogy hasonló justuk is vannak.
Elérkezett az osztag felvételi vizsga. Mivel fogalmam se volt hogy Hisagi és Kira melyik osztagban vannak ezért az időben legközelebbi vizsgán akartam részt venni. Ma a 6. osztag jön vizsgáztatni. Mikor az akadémiára
megérkeztem egy kendővel fedtem el a szememet a Byakuganom miatt, a fejemen lévő bélyeget bedig kötéssel takartam el.
Eljött a felvételi ideje. 26 an voltunk akik ebbe az osztagba szeretnénk kerülni. Mindenki szép sorban kiállt a 6. osztag hadnagya ellen. Már a 25 embernél jártunk, de még senkinek sem sikerült bekerülnie. 26. ként azaz utolsóként én következtem. A hátam mögött nagy sustorgás támadt mihelyt a küzdőtérre léptem. Hallottam kérdéseket és rossz indulatú megjegyzéseket is.
-Nem ő az akinek fél év alatt 85 ös szintű lett a mágiája?
-Vakon semmi esélye Abarai hadnagy ellen.
-Nem fog neki sikerülni.
-Nem! Nem! Nem! Igenis sikerülni fog!
Abarai hadnagy kezdett türelmetlen lenni:
-Elkezdjük még ma?
-Bocsánat hadnagy! - szabadkoztam.
A jel után arra számítottam, hogy egyből nekem ront, de nem tette. Talán fél támadni? Nincs probléma akkor megyek én. Még jó hogy fém alapon harcoltunk mert másképpen nem tudtam volna megállapítani, hogy hol tartózkodik. Telibe hasba rúgtam amin egy kicsit meg is lepődött mert nem volt gyenge rúgás.
A csapásomra feleszmélt hogy ez bizony nem lesz könnyű harc. Erősen támadtuk egymást. Elegem lett a puszta kezes harcból ezért úgy döntöttem hogy használom a mágiát.
(Bocsi hogy közbe vágok. A mágia neveket nem tudom pontosan ezért nagyrészt ami nincs megemlítve az animében azokat én találom ki.)
Hamár tudom használni a mágiát akkor mutassuk meg mennyit fejlődtem fél év alatt.
-65. támadás. Sárkánytűz! - kiáltottam. A hadnagy kicsit meglepődött a mágiaszintemen.
-Nahát nem gondoltam volna hogy egy akadémiás képes ilyen szintű mágiára. - a hangjából az sugallt hogy "Akkor én sem fogom vissza magam"
Hát nem is fogta mert egy pecsétmágiával próbálkozott amivel majdnem eltalált. Ha sikerült volna neki tuti fújhatnám az osztagba kerülős dolgot.
A kardomat elővéve egy önelégült mosolyt küldtem a hadnagy felé, aki kíváncsian nézett vissza.
-Úgy érzem ideje lenne már használni a kardomat - mondtam és megszólítottam a kardomat - Adj szárnyakat Agapé!
A fegyverem egy ókori karddá és két alkarvédővé alakult ami kéken világítva fenyegette Abarai Renjit.A ruházatom teljesen megváltozott. Páncéllá alakult ami kék és vörös színben pompázott. A halálisten cipőt egy aranyból és más nemesfémekből kovácsolt csizma váltotta fel. A hadnagy meglepődve vette elő kardját és hívta elő a sikai alakját.
Renji kardja erő alapú míg az enyém teljesen más. Már egy két perc után úgy éreztem hogy a sikai alakkal nem megyek semmire. Eszembe jutott, hogy én már majdnem elértem a bankai szintet sőt, lehet már meg is van csak eddig még nem próbáltam.
Végig gondoltam hogy biztos jó ötlet e. Nagyon ciki lenne ha nem sikerülne előhívni a kardom 2 szintjét, de egy próbát megér.
-Bankai! Tündöklő Agapé!! - sikerült! A páncél már aranyból volt, egy sólyomcsőrös sisakkal egészült ki, valamint szárnyaim is lettek. A kardom puszta villámlássá alakult. Egy aranyosan izzó kötél volt az oldalamon.
-Na jó! Nézzük mit tud a bankai alak.
Szárnyaimat kihasználva a levegőbe emelkedtem és onnan készültem lecsapni a hadnagyra aki még mindig lefagyva álldogállt, de mikor észrevett támadásba lendült. A lasszómmal eltérítettem a kardját, odaérve hozzá pedig körétekertem.
-Áu ez éget. - mondta nyöszörögve.
-A harcnak vége.- jelentette ki a kapitány, mire én elengedtem Abarai hadnagyot. - Nos Haruki Novara. Üdvözlünk a 6 osztagnál.
