Abarai Renji szemszöge
Ichigo kérésére olyan messzire próbáltam futni, amilyen messzire csak tudtam. Már majdnem a kapukhoz értünk, mikor hirtelen valaki visszateleportált minket az elmúlás hegyére.
-Hékás! Ez meg mi? Aizen kapitány?
Maga mégis hogy van életben?
-Tudod néha az ember a saját érdekeiben hazugságra vetemedik vagy megjátsza a saját halálát. De, viszont most tedd le Kuchiki Rukiát a földre és lépj hátra!-parancsolt rám Aizen kapitány.
-Nem teszem!
-Azt mondtam tedd le és lépj hátra!
-Soha! - ellenkeztem még mindig.
-Nos renben van. Akkor így is játszhatunk.
Egy pillanat múlva annyit éreztem, hogy a karomat valaki megvágta.
-Áááá. - kiáltottam fel fájdalmamban majd féltérdre rogytam.
-Renji! - mondta a nevemet Rukia. - Tedd amit mond.
-Nem teszlek le. Bármi áron megvédelek. Ha kell az életem árán is.
-Nahát. Nem gondoltam volna hogy ennyire védeni fogod. - mondta Aizen kapitány. - De nekünk akkor is kell Rukia.
-Hát sajnálom, de nem kapjátok meg, amíg én élek.
-Értem. Ha nem teszed le, akkor búcsúzz az életedtől. - mondta majd Ichimaru kardja megvágta a vállamat. Alig eszméltem fel de már Tousen tartott felém. Felkészültem a biztos halálra, de valaki elémugrott.
Rey szemszöge
Az emlékek világának peremén Renjit vettem észre, aki egyik kezében Rukiát tarja, a másik, szinte teljesen véres kezében pedig kardját fogja, de nagyon erőtleül. A következő pillanatban Ichimaru kardja megvágta Renji vállát, majd később, Tousen indult meg felé.
-Gyerünk fiúk. Meg kell védenünk Renjit és Rukiát. - adtam ki az utasítást, amit a fiúk megértve még gyorsab tempóra kapcsolva elértük a lelkek világát. Ahogy átértünk, szinte azonnal Renjiék elé ugrottam, majd kivédtem Tousen csapását.
-Nalám! Hát visszatértél.
-Igen. És kész vagyunk teljesen visszafizetni nektek mindent.
-Kész vagytok? Kik a többiek?
-Nézz csak oldalra. - mondtam Tousennek, majd ő oldalra pillantva Hisagit és Kirát láthatta teljes, avarrejteki felszerelésben.
-Tehát akkor sikerült őket emlékeztetni mindenre. - mondta mire én csak bólintottam.
-Hisagi, Kira. Fedezzetek amíg ellátom Renji sérüléseit. Csak keményen. - adtam nekik egy kis biztatást.
Én Renjihez siettem, aki láthatólag alig állt a lábán, viszont Rukiát csodamódon még mindig tartotta.
-Renji tedd le Rukiát amíg ellátom a sérüléseidet.
-Novara te vagy az? - kérdezte tőlem, miközben a sebét gyógyítottam az avarrejteki technikámmal.
-Nem Novara vagyok, hanem Hyuga Rey. A te általad ismert Haruki Novara soha nem létezett. Sajnálom hogy hazudnom kellett neked. Hidd el én sem szívesen tettem. Nos a testvérelvesztés része valamilyen szinten igaz a történetemben, viszont nem halt meg a testvérem.
-És Hisagiék miért viselnek ugyan olyan ruhát mint te?
-Nos Hisagi a testvérem. Kira pedig a legjobb barátom. Ők is avarrejtekiek, csak a halálistenek 8 évvel ez előtt elrabolták őket. Aznap találkoztam először Aizennel, Tousennel és Ichimaru kapitánnyal.
-És az sem igaz hogy vak vagy?
-Az sem igaz. Azért tettettem magamat vaknak, nehogy a vérörökségemet, a byakugant felismerjék.
-Értem.
-Nagyon haragszol? - kérdeztem tőle félénken, miután meggyógyítottam a sebeit.
-Hát nem volt szép tőled hogy hazudtál nekem, - mondta majd folytatta- de nem haragszok rád, hiszen most én sem feltétlen a halálistenek oldalán állok.
-Nos, készen állsz a harcra?
-Micsoda kérdés ez? - kérdezte hülledezve- persze hogy készen állok.
-Akkor adjunk nekik! Ideje hogy én is komolyra vegyem a harcot.
Renjivel megindultunk Aizenék felé.
-Nem hittem volna hogy ilyen gyorsan végzel a gyógyítással. Egyre jobban kezdessz érdekelni
-Hát még mimdig nem fogtad fel hogy az avarrejteki ninjákkal nem lehet szórakozni? De ha nem akkor hát nem. Most mindent visszakaptok tőlem. - mondtam majd elkiáltottam magamat. - BYAKUGAN!
Ahogy aktiválódott a szemem, hatalmas porfelhő keletkezett, majd levettem a szemüveget magamról. A körülöttem lévő emberek lefagytak. Mindenki halálfélelemmel vizslatta a vérörökségemet és annak kinézetét. Hát az egyszer már biztos hogy nem hétköznapi látvány.
-Látom még mindig alkalmazod a Byakugant. Mondjuk nem is csoda. Hiszen a te klánodban erről híresek az emberek. - mondta egy csúfos vigyorral Ichimaru.
-Befognád végre kígyónyelvű? Tudod túl sok a duma. Inkább kezdjük el! - mondtam majd villámgyorsasággal nekimentem ellenfeleimnek. Ahogy közel értem Tousenhez kézjeleket formáltam és a 128 csapás technikáját alkalmaztam.
-4 csapás, 8 csapás, 24 csapás, 32 csapás, 68 csapás, 98 csapás, 122 csapás és végül 128 csapás. - az összes ütés sikeresen célba ért. Tousen megtántorodva ugrott hátra.
-Azta. Hát ennyire sokat fejlődtél mióta nem találkoztunk.
-És ez még semmi. Ez az erőmnek még csak a negyede sem volt.
-Tudod szívesen megnéznénk a többi technikádat is de nem érünk rá. - ezzel a mondtatával Aizen a fekete koporsó kötéssel csapdába ejtett. Mire a mágia feloldódott Aizen már véghez vitte tervét. Félreállított mindenkit az útjából, és sikeresen ellopta a lélekbontó gömböt.
-Ez könnyebben ment mint gondoltam.
-Te kis.... - mondtam erőtlenül.
-Ilyen állapotban nem kén mozognod. Még a végén meghalsz. - mosolygott továbbra is azzal az idegesítő vigyorával.-De ha most megbocsájtotok nekünk mennünk kell.
Hirtelen az ég megnyílt és menosok jelentek meg. Ez nagyon furcsa volt.
-Menjetek onnan! - kiáltotta oda Jamamoto főparancsnok azoknak akik kardot tartottak az ellenségeink torkához.
Jobb is hogy elugrottak onnan. Ha nem ugranak félre akkor a fényoszlop elégette volna őket. Ott egy kinti világtól elzárt helyen vannak. De nem hagyhatom őket megint megszökni.
-Nem mentek sehova!!-kiáltottam majd előjött az avatrok ereje.
Renji szemszöge
Rey Aizenék után ugrott, de valami más volt most benne. A szeme fénlyett és hihetelenül nagy lélekenergia áradt belőle. Rey Aizen után nyúlt. Sikeresen áttört a fényoszlopon, és valami más technikával sebhelyet égetett Aizen kezére. Viszont Aizen sem volt rest. Rey a mélységbe taszította. Nem tudtam mozdulni így Rey kb 40 métert zuhant. Óriási nagy robajjal érkezett a földre. A csapás ereje olyan nagy volt, hogy alatta egy 2 m~ter mély gödör keletkezett. A lábam mégg mindig a földhöz ragadt,de muszáj volt megmozdulnom.
-REEEEEYYYY!!! - a nevét kiabálva futottunk oda egyszerre Hisagival és Kirával.
Rey nagyon rosszul nézett ki. Nem. Nem. Nem történhet meg. Még nem halhat meg. Ha meghalna sosem bocsájtanám meg magamnak hogy nem tudtam megmenteni. Kérlek Rey. Tarts ki!
