Rey szemszöge
Az elmúlás hegyére érve megpillantottam a kapitányokat és hadnagyokat, akik kíváncsian nézegettek Kuchiki Rukia irányába.
Szegény lány. A halálistenek kivégzési módszereik kegyetlenek. Csupán azért mert a szükség úgy hozta, hogy átadja az erelyét csak azért hogy megmenekülhessen, ily kegyetlen módon kivégezni. Hiába ellenségek akkor is sajnálom. Nagyon nem bírom ha valakit igazságtalanul akarnak elítélni vagy kivégezni. Ichigoék remélem időben ideérnek. Akkor én nekem is fel kell fednem magam. Tudok Tosen kapitányék titkos tervéről. Valójában Aizen kapitány nem is halt meg hanem, csak megjátszotta a saját halálát azért, hogy el lophasson valamit ami Rukia testébe van zárva. Gondolkodásomból Jamamoto szavai zökkentettek ki:
-Nos Kuchiki Rukia. Még mielőtt kivégezzük, van bármi kérése?
-Azt kérem hogy a kivégzésem után Kurosaki Ichigót és barátait sértetlenül küldjék vissza az emberek világába.
-Úgy lesz.
Nem fogják teljesíteni. Eddig még egy halálisten kérését sem teljesítették, akit kivégeztek.
-Akkor elkezdhetjük. - mondta Rukia majd máris elkezdett emelkedni. Mikor a keresztfa tetejére ért, láttam, hogy egy könycsepp legördül az arcán majd motyogott valamit.
-Bárdot eloldozni! - adta ki a parancsot Jamamoto.
A bárd eloldozása után, hatalmas lélekenergia tört elő, amitől majdnem összeroskadtam. Az Elmúlás bárdja a levegőbe emelkedve szemezett Rukiával, majd támadásnak indult. Már lecsapni készült mikor valami, vagyis jobban mondva valaki megállította. Ichigo.
Kurosaki Ichigo szemszöge
Szerencsére sikerült időben odaérnem. Azonban mielőtt megmenteném Rukiát, kezdenem kell valamit az Elmúlás bárdjával. A tűzmadár amivel szembenálltam csak úgy rikoltott. Újra lecsapni készült,azonban ebben a pillanatban megérkeztek Ukitake kapitányék. A Shinoin ház címerével ellátott mágikus tárggyal sikeresen elpusztították az Elmúlás bárdját. Miután az Elmúlás bárdja megszűnt létsezni, gondoltam magamban, hogy elpusztítom ezt a francos vesztőhelyet. Gondolataimnak eleget téve, Holdpengét a keresztfába szúrtam, ami nagy lélekenergiák felszabadulása közepett eltörött. Rukia zuhanni kezdett. Én erre reagálva, a reptető köpenyem segítségével elkaptam majd újra a kettéhasított keresztfán álltam, Rukiával a kezemben. Csak boldogan mosolyogtam mikor hirtelen megütött.
-Hékás! Ezt miért kaptam.
-Te hülyegyerek. Miért jöttél utánam. Miért kockáztattad az életed értem?
Teljesen meghibbantál?
-Egyrészt azért mentettelek meg, mert a barátom vagy. Másrészt meg nem tűröm az igazságtalanságot. Harmadrészt pedig RENJI KAPD EL!
-HOGY MI VAN?
-Hé te hülye ne dobáld csak úgy! - mondta idegesen Renji.
-Most ne ezen veszekedj velem, hanem fuss vele olyan messzire amennyire csak tudsz.
-Rendben.-mondta majd elfutott.
-Mégis mit jelentsen ez? - kérdezte Jamamoto főkapitány.
-Nem tűröm el hogy igazságtalanul akarják kivégezni Rukiát.
-Majd megmutatom én neked hogy mi az igazságtalanság!-mondta Kurochutsi kapitány, majd megindult felém. Viszont olyan gyors volt hogy nem láttam semmit belőle. Amikor megéreztem hogy a kardját átszúrni készül rajtam, valaki kivédte helyettem.
Rey szemszöge
Ezt nem hiszem el. Renji is Ichigoék oldalán áll. Nos akkor talán nem lesz rám olyan pipa ha megtudja az igazságot. Gondolatmenetemből Kurochutsi kapitány szakított ki, aki villámgyorsan Ichigot vette célba. Nem nem fogom engedni. Én szinte fénysebességel Ichigo elé teleportáltam, majd kivédtem Kurochutsi kardját. Kuochutsi hátraugorva meglepődötten nézett rám.
-Köszönöm Rey. - hálálkodott Ichigo.
-Mégis mit jelentsen ez Haruki hadnagy? - háborodott fel Jamamoto főkapitány.
-Nos azt hiszen ideje elmondanom mindent. Az én nevem nem Haruki Novara. Az én nevem Hyuga Rey, Konoha tűz országából, Avarrejtekfalvának Hyuga klánjából. Én vagyok Avarrejtek Hyuga klánjának legerősebb tagja, a gömbvillámosztag parancsnoka továbbá a világ védelmezője, az avatár. Sőt, én is ugyan olyan halandó vagyok akárcsak Ichigoék. Már 5 éve vagyok a Lelkek világában. Azért jöttem ide mert a halálistenek megfosztottak valami fontos dologtól 8 évvel ezelőtt.
-Mégis mit vettünk el tőled, hogy hazugságra és kémkedésre vetemedtél?
-Ó azt te neked nagyon is tudnod kéne, Tousen Kaname. Ahogy neked is Ichimaru Gin. Továbbá már feloldhatnád a láthatatlanság kötést, Aizen Sosuke.
Erre a mondatomra mindenki csodálkozva nézett.
-Nahát nem gondoltam volna hogy ilyen könnyen észreveszel. - mondta Aizen.
-Ugyan már. Azt hiszed hogy egy 32 es szintű kötéssel át lehet vágni? Ha ezt gondoltad akkor nagyon tévedsz. Ja és persze ha Rukiát akarjátok előre megmondom hogy nem kapjátok meg. Nem engedem hogy ellopjátok azt a dolgot.
-Milyen dolgot? - kérdezte Unohana kapitány.
-Aizenék el akarják lopni a lélekbontó gömböt, amit Rukia testébe zártak, hogy az után elpusztíthassa vele a Lelkek világát.
-Nem ez hazugság, Tousen kapitány soha nem tenne ilyet! -kiáltotta Hisagi. - Mellesleg sosem járt a faludban és soha nem vett el tőled semmit.
-Ha nem hiszel nekem akkor nyugodtan nézd meg Tousen kapitány emlékeit. Hisagi. - mondtam majd miután a villámlépéssel Hisagi mögé kerültem elvittem az emlékek világába. Nos hogy Kira is higyjen nekem így magamhoz teleportálva őt is becsatlakoztattam.
-Hol vagyunk? - kérdezte tőlem Hisagi.
-Ezek mind Tousen kapitány 8 évvel ez előtti emlékei. Látod azt ott? - mutattam arra az emlékre amikor Tousenék betörtek Avarrejtekbe. - Aznap a falu porrá zúzódott. Habár nem feltétlen a halálistenek támadása miatt. Aznap a kilencfarkú rókadémon is megjelent Avarrejtekben. Látod azt a másik emléket? Ez az amikor megküzdöttem velük. Viszont amint látod nem csk én vsgyok ott. Tudod ki az a két fiú? Felismered őket?
-Nem, ez nem lehet!
-De. Az te vagy Hisagi. A másik szőke fiú pedig Kira.
-Várj. Hogy kerülünk mi ide? - kérdezte Kira.
-Nos amikor azt mondtam hogy elvettek tőlem valami nagyon fontosat, azt Hisagira és rád értettem. Ti is Avarrejteki ninják vagytok. Továbbá a teljes neved Yamanaka Kira Izuru. Hisagi teljes neve pedig Hyuga Hisagi Shuuhei.
-Nem, ez lehetetlen. Hogy lehetek én Avarrejteki?
-Amikor elraboltak titeket valószínűleg átmosták az agyatokat. Ezért nem emlékezhettek semmire. Elhoztam a fejpántjaitokat. Csak vegyétek őket kézbe és nézzétek meg a saját emlékeiteket. - mondtam majd a kezükbe adtam. Néhány perc múlva kinyitották a szemeiket majd Hisagi szólalt meg először.
-Várj akkor te az én..
-Igen Hisagi. A testvéred vagyok.
-Nem hiszem el hogy eljöttél miattunk idáig.
-Eljöttem mert nem bírtam ki nélkületek. Belepusztultam volna a bánatba ha nem teszek valamit. - mondtam szinte már sírva a szavakat. Éreztem ahogy kettő majd még kettő ksr körém zárul.
-Nos most hogy itt vagy nem leszel egyedül.
-Igen. Mostmár itt vagyunk.-mondta Kira.
-Akkor hisztek nekem?
-Persze hogy hiszünk.
-Hiányoztatok.
-Te is nekünk. - mondták egyszerre.
-Nos akkor mutassuk meg Aizen kapitányéknak, hogy az Avarrejteki ninjákkal nem lehet szívózni.
-Rendben.
-Viszont ezeket tegyétek fel! - nyújtottam oda nekik a fejpántokat. - és ezt is.
-Ez csak nem orákulum?
-De. Bizony ő az. Váltsatok ruhát. A kardotok ugyan úgy rajtatok marad.
-Orákulum! Avarrejteki ruházat. - kiáltottuk egyszerre.
Az emlékek világában már nem halálistenek álltak, hanem avarrejteki ninják.
