3 évvel később
-Rasengan!! - kiabáltam és az ellenség mellkasába fúrtam a technikát.
-Na ez a küldetés is készen van. Indulhatunk haza. - jelentette ki Raidou.
Miután hazaértünk és jelentést tettünk a Hokagénak elindultam magányos lakhelyem felé. Egyedül én laktam ebben a házban, és meglátszott hogy egy jó ideje nem takarítottam. Nagyjából rendbe raktam a házat és a hozzá tartozó kertet. Már javában sötét volt mire készen lettem majd, egy forró fürdő után kiültem a teraszra egy forró teával a kezemben. Ahogy a nyár őszbe fordult fák kezdték lombjaikat hullatni, a legtöbb állat pedig készülődött a téli álomra. Én pont úgy hullattam a könnyeimet, mint fák a leveleiket. A mai nap volt az a nap amikor 3 évvel ez előtt a Rókadémon és a Halálistenek megtámadták a falut. A mai nap volt az a nap amikor a testvéremet és a legjobb barátomat (igen két legjobb barátom van🙄)
elvitték azok az átkozott fekete ruhások. Sokáig töprengtem majd valahogy a semmiből úgy döntöttem hogy nem akarok tovább Hisagi és Kira nélkül élni.
-Vissza kell hoznom őket a faluba.
Kicsit gondolkodtam azon, hogy biztos jó ötlet e csak úgy szó nélkül itt hagyni mindent? Mindenkit akit szeretek? Csak úgy eltűnni nyomtalanúl? Végül úgy döntöttem hogy megteszem. Átlépem a falu kapuját anélkül, hogy bárkinek is mondanám hova megyek. Ki tudja mikor térek vissza. Ki tudja mikor látom újra a falut. A barátaimat. A szerelmemet. Ki tudja?
Minden fontos dolgot össze pakoltam majd elindultam elbúcsúzni két embertől. Mégsem mehetek el úgy hogy ők ketten ne tudjanak semmit viszont, nem az igazságot fogom nekik mondani. Elindultam Kakashi házához. Mikor odaértem próbáltam benyitni de úgy tűnt hogy nincs otthon, ezért egy cédulát hagytam az ajtaja előtt.
Igyekeznem kellett mert kb 7 óra és feljön a nap. Genma házánál nagyobb szerencsém volt. Ő otthon volt mert egy lámpa még világított. Halkan benyitottam, majd a szobája felé vettem az irányt. Genma az asztalán aludt mellette pedig egy csomó papírmunka volt. Odamentem és elkezdtem rázogatni a vállát.
-Genma! Ébredj!
-Mi? Hogy? Mi? Mennyi az idő? És te mit keresel itt? - kérdezte kómás fejjel.
-Nem bírok tovább Hisagi és Kira nélkül élni. Már nem...
-Mit mondasz? Ne Rey! Kérlek! Ne! Nem szabad öngyilkosságra vetemedned. Te vagy az avatár. Az embereknek szüksége van rád. Mellesleg.....
Gyengéd csókot kaptam ajkaimra utána pedig egy annál inkább védelmező szoros ölelést.
-Mellesleg te vagy számomra a legfontosabb. Nen akarlak elveszíteni.
-Genma légy erős. Te ne akarj ugyan arra a sorsra jutni mint én! Ég veled! Szeretlek! - az egyik Genjutsummal elkábítottam, majd egy utolsó csók után elhagytam a házat. Tudtam hogy kb már csak 6 óráig lesz kábult ezért villámgyosan mentem arra a helyre ahova majd a klónt fogom lehelyezni. A technikát a temetésig tehát a halálom után 1 napig fennn kell tartanom ilyen messziről. Neh~z dolgom lesz de nem szabad kiderülnie a dolgoknak.
Kaptam nem rég egy olyan információt, hogy egy távoli városban élő ember ért a halálistenekhez. Nem mellesleg 10 éve még a mi falunkban is járt mint kereskedő. Nem csak Hisagiék ügyében indultam el hozzá,hanen azért is mert észrevettem hogy a kardom hasonló a fekete ruhásokéhoz. Lehet hogy a kardom egy halálisten kardja?
Kakashi szemszöge
Hazaértem a küldetésről. Végre olvashatom a Nyali-Fali újabb kötetét.
Be akartam lépni a házba de az ajtó előtt egy levelet találtam. Kiváncsi voltam ki küldhet nekem levelet és hogy vajon mi állhat benne. Kinyitottam és el kezdtem olvasni.
Drága Kakashi!
Nem bírok tovább a testvérem és Kira nélkül élni. Egyszerűen nem megy. 3 év után is úgyan úgy fáj mint 3 évvel ezelőtt. Minden egyes nap azt álmodom ahogy elviszik őket. Nem bírom tovább. Itt hagyok mindent és mindenkit. Hidd el nekem is úgyan úgy rossz érzés mint nektek. Nem maradok tovább ezen a világon. Ha látni akarsz még egyszer utoljára, megtalálsz a Konohai erdő kanyonjánál.
Rey
-Ne! Ez nem lehet! Szólnom kell Genmának és a többieknek.
Eszemet vesztve rohantam a barátom házáig. Kopogás nélkül berontottam.
-Genma!
Nem jött válasz. A hálószobájába érve, megláttam hogy a földön fekszik mozdulatlanul. Biztos Rey genjutsuba ejtette, hogy ne tudjon utána menni.
-Kiold!
Pár másodperc múlva kinyitotta szemeit.
-Mi történt? - kérdezte kábultan.
-Rey genjutsuba ejtett.
-Rey?..... Jaj ne! Kakashi, Rey...
-Igen tudom. Ezért kell csipkednünk magunkat. Már szóltam a csapat többi tagjának illetve ANBU tagoknak is.
-Rendben. Siessünk! Talán még nem késtünk el.
-Mi az hogy talán?
-Úgy hogy Rey 6 órája járt itt. - mutatott az órára.
-Jaj ne!
Rohantunk a Konohai erdőbe. Út közben csatlakoztak hozzánk a többiek is.
-Figyelem emberek. Rey a kanyon környékén lesz. Mindenki keresse!
-Igenis! - kiáltották egyszerre.
Már egy órája kereshettük, mikor észleltem valamit a Sharinganommal.
-Srácok találtam valamit. - mutattam a kanyon ködös aljára.
Mindenki idegbe feszülten követett a kanyonba. Köpni nyelni nem tudtam. Még a lélegzetem is elakadt. Rey ott feküdt a kanyon alján mozdulatlanul vértengerben, üveges tekintettel. Éreztem ahogy arcomon meleg sós folyadék folyik le, a lábam pedig feladja a szolgálatot.
-Neeeeeeeeeeee! - a hangomtól az egész erdő visszhangzott. Közben az eső is eleredt, a villámlást pedig mennydörgés kísérte.
Hallottam ahogy Genma lába is felmond és ő is zokogva mellém rogyik.
-Miért? Miért kell mindenkit elveszítenünk akit szeretünk? - kérdezte Genma.
-Ez az élet rendje! - szólt közbe Izumo.
-Tényleg Izumo? Te is csak ennyit tudsz kinyögni? - állt fel Genma idegesen, és felrántotta Izumo gallérját
-Fiúk! Ne most veszekedjetek! - mondta Kurenai már sírva.
-Srácok! Szedjük össze magunkat és lássuk el Rey sebeit. Ne vértengerbe áztatva vigyük vissza a faluba.
A szanitéc ANBU-s ellátta Reyt azután elindultunk vissza a faluba. Az eső még mindig zuhogott. Reyt egy hordágyra felrakva négyen cipeltük. A faluban mindenki aggódóan néztett.
-Fiatalúr! - szólt egy idősebb néni-mi történt?
-Öngyilkosság. - válaszoltam tömören egy szóval.
Minden falusi döbbenten nézte végig az eseményeket. Reyt a kórházba vittük, a csaoat többi tagja a Hokagéhoz mentek, hogy elmondjanak mindent, én és Genma pedig elindultunk a Hyuga klán házához. Bekopogtunk, a kaput egy fegyveres őr nyitotta ki.
-Mit akartok?
-Hiashi nagyúrral beszélni. Itthon van?
-Igen. Kérem kövessenek.
Pár perc sétálgatás után az őr megállt egy ajtó előtt.
-Nagyuram! Két ninja van itt. Az egyikük Konoha fehér agyarának fia, a másik pedig Rey kisasszony szerelme.
-Engedd be őket.
Mindent elmondtunk Hiashinak és Nejinek.
-Értem. Ez szomorú hír. - mondta unokaöccsét vígasztalva.
Ez után még megbeszéltünk egy két dolgot a Hokagéval, utána pedig mindenki hazament.
Másnap volt a temetés. Az időjárás ugyan olyan volt mint tegnap. Még az ég is zokogott, hiszen a falu legjobb ninjája most veszett oda.
-Avarrejtek ninjái! A mai nap az év legszomorúbb napja. 3 évvel ez előtt a negyedik Hokagét, Namikaze Minatót vesztettük el számos jó ninjával egyetemben. De tegnap egy olyan ninja vesztette életét akit az egész falu kedvelt. Hyuga Rey öngyilkos lett a testvére és legjobb barátja elrablása miatt. Adózzunk neki 1 perc néma csenddel utána pedig Shiranui Genmát kérném meg, hogy vegyen végső búcsút Reytől. 1 perc után Genma kiment és elkezdte a rá kiosztott feladatot.
-Tudjátok, Rey sosem mondott le rólunk. Sosem mondott le a csapatról sem a szeretteiről. Ha itt lenne mindenkinek azt mondaná, hogy lépjünk túl a történteken és csak a jövőre koncentráljunk. Én három évvel ez előtt vallottam neki szerelmet. Mindig ott volt mellettem ha rossz napom volt, de akkor is ott volt ha jól éreztem magamet. Sosem hagyotr magamra. Azt mondta hogy legyünk erősek, és hogy ne akarjunk ugyan arra a sorsra jutni mint ő. Tegyünk hát eleget a kérésének. Védjük meg avarrejteket!
A temetés után az osztag feloszlott. Nem láttuk értelmét, hogy tovább működjünk, mint titkos szervezet.
Minden cuccunkat elhoztuk a főhadiszálláról és örökre ott hagytuk a helyet.
