Rey szemszöge
Fáj mindenem. Nem érzem magam jól. Várj! Egy pillanat. Hol vagyok?
-Az élet halál között.
-Ki vagy? És miért vagyok itt?
-Én a Lelked vagyok. Most élet halál között lebegsz.
-Mi? Én meghaltam?
-Nem. Még választhatsz, hogy élni akarsz - e. Viszont elég erős benned az élni akarás? Van miért élned?
-Én még nem halhatok meg. A barátaimnak szükségük van rám. Meg kell védenem őket. Ahogy a világot is mint avatár. De nem tudom hogy elég erős vagyok e hozzá. Most is kudarcot vallottam akárcsak 8 évvel ez előtt. Hagytam megszökni az ellenséget.
-Tudod ez a legnehezebb kérdés. De ezt csak te tudod eldönteni. Azt mondtad van miért élned. Akkor élj! Mondd ki a szavakat! Hidd el hogy elég erős vagy!
-Igen. Elhiszem hogy elég erős vagyok ahhoz hogy éljek,és megmentsem a barátaimat és a világot.
Hirtelen már nem élet halál között voltam, hanem éreztem hogy újra élek. Mellettem csak fájdalomtól megtört, síró arcokat láttam.
-Kérlek Rey tarts ki! Ne menj még el.
-Most hogy újra találkoztam veled, nem akarlak megint elveszíteni.
-Srácok. Ti meg miért sírtok?-kérdeztem rekedtes hangon.
-Azért mert meghaltál. - mondta Renji
-Renji...
-Hallom ahogy kimondja a nevemet.
-Renji még nem haltam meg. - mondtam nevetve.
-Mi? Rey. Hála az égnek életben vagy.
-Igen. De most azt hiszem baromira szarul nézek ki.
-Hát egy kicsit. - mondta nevetve Kira.
Láttam hogy tiszta seb vagyok ezért aktiváltam a sanitéc Jutsumat.
-Titkos jutsu. Pecsét felold. - mondtam majd a testemet fekete csíkok borították. A fejpánt a harc közben leesett rólam így tisztán lehetett látni a technika forrását.
-Emlékszem. Ez a Tsunadétól tanult titkos technikád.-mondta Hisagi
-Igen. Kicsit fejlesztettem rajta az évek során, viszont még most sem tudom 2 napnál hamarabb eltüntetni magamról, szóval az elkövetkezendő két napban eléggé erős és heves leszek.
-Akkor jobb ha vigyázunk. Bár nem mintha alapjáraton nem lennél piszkosul erős.-mondta Renji.
Pár perc múlva teljesen frissnek és energikusnak éreztem magamat.
-Nos azt hiszem meggyógyultam.
-Khmmmm. Nos azt hiszem magyarázattal tartoztok nekem és a Lelkek világának. - mondta Jamamoto parancsnok. - De szerintem a dolgokat egy kapitány- hadnagy gyűlés keretében beszéljük meg- majd intett hogy kövessük.
Nos a hatalmas erő miatt ami most felgyülelmlett majd kitört belőlem, szinte két másdoperc alatt odaértem a gyülés terembe,utánam pedig szépen sorban a többiek.
-Nos akkor kezdjük! Kérlek hogy mondj el mindent az elejétől fogva azzal kapcsolatban ami 5 éven keresztül zajlott a lelkek világában.
Elmondtam mindent amit kellett és jamamoto főparancsnok döntést hozott volna, ha nem jelenik meg avarrejtek ősi ellensége.
-Te kígyó mit keresel itt? - kérdeztem tőle azonnali választ váró hangon. - talán nem volt elég amit kaptál tőlem az elmúlt évtizedben?
-Ó ugyan már. Nem harcolni jöttem. Csupán figyelmeztetni akarlak téged.
-Mégis mire?
-Arra hogy a faludnak eléggé nagy szüksége lenne rád. - vigyorgott azzal az idegesítő mosolyával.
-Mit tettél Orochimaru? - kérdezte Hisagi eléggé idegesen.
-Még semmit. Legyetek tíz nap múlva Avarrejtekben, és akkor meglátjátok. - mondta még mindig vigyorogva - ha most megbocsájtotok mennem kell, de előtte.....
Orochimaru megindult a kapitányok leggyengébb láncszeme felé, Ukitake kapitány felé. Ukitake kapitánynál nem volt kard, és egyelőre a többi kapitány sem tudott gyorsan reagálni ezért kénytelen voltam tenni valamit, ezért a chidorit használva Ukitake elé ugrottam.
-Megállj Orochimaru! Úgy tudom jól ismered ezt a texhnikát.
-Á a chidori. Szép kis technika és úgy látom még mindig jól megy. - dícsért meg szarkasztikusan.
-Fűszerezzük meg! Shunko! - majd a halálisten mágiát használva megtízszereztem az erőmet. - gyere csak. De nem engedem hogy bárkit is megsebesíts vagy megölj a jelenlévők közül.
- Tudod szívesen csatáznék veled de mennem kell. Ha megbocsájtasz..
-Nem mész sehova! - rátámadtam. Kiütöttem őt az épületből, de hiába. Egy klón volt ami csak azt várta hogy elmozduljak Ukitake kapitány mellől. Az igazi ott volt ahol az előbb még én és vigyorogva kardot tartott a kapitány torkához.
-Meg ne mozdulj vagy vége!
-Ukitake kapitány! Te szemét! Hagy őt békén! Még mindig így játszol? A leggyengébb láncszemet támados meg? Aljas vagy!
-Ha azt akarod hogy épségben maradjon, meg kell ígérned, hogy tíz nap múlva ott leszel a faluban.... - szünetelt majd folytatta- továbbá add át konoha legtitkosabb tekercsét ami úgy tudom hogy nálad van.
-Soha!
-Biztos vagy benne? Elvégre a kapitány élete múlik rajta....-de ha neked így is jó...
-Várj! Rendben van átadom.
-Tudtam én. De semmi trükk, vagy meghal!
Most nem lehetek vakmerő, hiszen ha átverném azzal nagyon nagy árat kéne fizetnem. Orochimaru kardot tart Ukitake kapitány torkához. Nem tehetek mást át kell adnom a tekercset.
-De ha te akárcsak egy gyanús mozdulatot is teszel, kinyírlak! - majd megindultam Orochimaru felé a tekerccsel a kezemben. Mikor odaértem felé nyújtottam amit ő el is vett.
-Köszönöm Rey kisasszony. De remélem tisztában vagy vele, hogy most írtad alá Avarrejtek halálos ítéletét.
-Le foglak győzni te kígyó! Kerüljön bármibe. Ha át is kellet adnom neked a tekercset, ha fel kell áldoznom magamat hozzá, hát legyen. Mert még így is jobb mintha megöltél volna valakit.
-Nagy szavak de tudod ahhelyett hogy rám figyelsz inkább a kapitányra figyelj. - mondta Ukitake kapitány felé pillantva, akit ebben a fillanatban szúrt át egy kard.
-UKITAKE KAPITÁNY!!!!!!!!! - ordítottam- Te szemét! Megígérted! Megígérted hogy egy ujjal sem érsz hozzá! - ordítottam könnyáztatta szemmel, Ukitake kapitányt a kezemben tartva.
-Megtanulhattad volna már hogy mindig ez a vége. Hagyod magad becsapni amiért nagy árat kell fizetned. De mindegy is hiszen a tekercs hála neked nálam van. És ha megbocsájtotok nekem mennem kell. - és ezzel a mondatával már el is tünt a senkaimonban.
-Az a szemét! Ha visszamegyek a faluba tuti hogy kinyírom! Megfizet mindenért!
-Rey nyugodj meg! Most koncentrálj Ukitake kapitány meggyógyítására!
-Igazad van Hisagi. - mondtam majd el kezdtem gyógyítani a megsebzett kapitányt. Eléggé nagy és mély seb volt, továbbá majdnem elhasználtam a teljes erőmet a harcra ezért kifejezetten lassan haladtam az avarrejteki gyógyító módszerrel.
-Ez így nem megy. Túlságosan sok erőt pazaroltam el. - majd itt aztán eszembe jutott valami. - van valahol egy kisebb tó?
-Igen. A kuchiki birtokon van egy kis tó. - felete Kuchiki kapitány.
-Kérem vezessen.-majd felemelve a séeült kapitányt követni kezdtem Byakuyát. Hamar odaértünk. Éppen telihold volt. Ukitake kapitányt a vízbe fektettem, majd elkezdtem koncentrálni.
-Avatárok szellemei kérlek segítsetek hogy megmenthessek egy életet kit most a halál fenyeget. Hadd mentsek meg még egy embert aki fontos a világnak, s hadd legyen ó is védelmező bástya mindenki számára.
A telihold erejét használva sikerült megmentenem Ukitake kapitány életét, aki ez után szemét kinyitva, fáradt hangon megszólalt.
-Mi történt? Hol vagyok?
-Reynek hála megmenekültél a halál elől. Ha ő nincs akkor nem sikerült volna megmenteni téged. - válaszolt helyettem is Kuchiki kapitány.
-Jama bá' tényleg jól gondolta. Te vagy a tökéltes a kapitányi posztra. - jelent meg a hátam mögött Kyoraku kapitány,a többiekkel együtt
-Hogy mi van? Én kapitány? Egy ember? Egy halandó?
-Pontosan. - jelent meg Jamamoto is. - Nos mit gondolsz? Belefér még a világ megmentése avatárként és Avarrejteki ninja léted mellé?
-Azt hiszem..... Igen. Ha ezzel is a világ békéje felé haladok akkor vállalom.
-Akkor hát.. Köszöntsük a Lelkek Világának 13 védelmi osztagának a 9 és 3 osztag új kapitányát, Hyuga Reyt!
