Rey szemszöge
Sötét. Hideg. Félelmetes. Így tudtam volna jellemezni azt a helyet ahova kerültem. A hideg és a buborékok miatt úgy láttam hogy víz alatt vagyok. De mégis hogy tudok lélegezni? Ráadásul a sötétségből ítélve legalább 3000m méllyen vagyok. Vagy lehet hogy ez mind csak illúzió. Vagy egy gengjutsuban vagyok? Egyszercsak fényt láttam a sötétségben,ami egyrecsak közeledett, majd ideért és megállt tőlem egy lépésre.
-Te ki vagy? - kérdezten tőle.
-Én te vagyok.
-És én ki vagyok? - nem emlékeztem. Foggalmam sincs hogy kerültem ide.
-Azt neked kell kiderítened.
-Akkor legalább azt mondd meg hogy miért vagyok itt?
-Kómában vagy. A való világban a tested most alszik. Viszont meg kell ismerned önmagad újra hogy vissza tudj menni. - mondta majd azzal én egy újabb ismeretlen helyre kerültem vele együtt.
-Kik ezek a gyerekek?
-Ez egy 10 évvel ez előtti emlék. Itt 13 éves voltál. Azok a gyerekek pedig a barátaid. Minden nap együtt voltatok.
-Az én vagyok? - mutattam egy fehérszemű sötétbarna hajú lányra.
-Igen.
-És ki a szőke nő?
-Ő volt a mestered. Senju Tsunade. Kiválóan kitanított az orvoslás tudományában. Ő a legjobb sanitécninja az összes nemzet között. Ráadásul a 3 legendás sanin egyike.
-Jön valaki az úton. - mutattam egy maszkos gyerekre.
-Ő a legjobb barátod. Hatake Kakashi. Szoros kapcsolatban álltok egymással. Mióta az ANBU-ban van rengeteget dolgozik. Volt hogy egy fa tövében találtál rá véres kötszerekkel. Túlhajszolja magát. Sokan csak másoló ninjaként emlegetik.
Pár másodperc múlva már máshol voltunk. Egy szép tópart. Az esében a szenjános bogarak úgy világítottak mint sok kis millió lámpás.
-Ez az emlék 15 éves korodból való.
-Ki ez a fiú? - kérdeztem az engem szorosan ölelő középhosszúhajú fiúra mutatva.
-Ő az akkori és jel enlegi barátod. Shiranui Genma. Már az akadémia óta szerelmes volt beléd csak nem merte elmondani. Nagyon félt téged, és most a kórházi ágyad mellett ül, és várja hogy felébredj.
-Igazán jóképű. - jegyeztem meg elpirulva.
A következő helyszín teljesen más volt.
-Hé az előbb még nem Avarrejetkeben voltunk? Mik ezek a hatalmas épületek?
-Ez a hely a Lelkek világa, azon belül is a Tiszta Lelkek városa. Itt élnek a halálistenek. Mint például ők.
-De hiszen az én vagyok.
-Igen. Elszöktél a faludból hogy visszahozd az öcsédet és a barátodat. Otthon mindenki azt hitte hogy meghaltál. De visszamentél mert Orochimaru készült valamire. Megtámadta a falutokat és megölte a harmadik Hokagét.
-Emlékszem már. Mindenre emlékszem. Vissza kell jutnom a való világba! Fel kell ébrednem! Nem akarom megint elveszíteni őket!
-Ahogy kívánod!-mondta majd űjra éreztem "talajt" a lábam alatt, ami ez esetben egy ágy volt amin feküdtem.
Fertőtlenítőszagot éreztem, amit citromos légfrissítővel próbáltak eltűntetni. Lassan kinyitottam a szememet. A kórházban vagyok. Egy sima fehér szoba mosdóval és fürdőszobával. Az ágyam mellett éjjeliszekrény, az ágyammal szemben pedig egy ruhásszekrény. Az ablaknak háttal az ágyam mellett pedig egy alvó Genmát láttam. Próbáltam felülni aminek az lett a következménye, hogy sikeresen lelöktem az éjjeliszekrényemről a poharat benne a vízzel, és erre Genma fel is ébredt.
-Hogy mi van? Mi történt? - kérdezte de amikor meglátott elakadt a lélegzete. Könnyek szöktek a szemébe majd sírni kezdett. Odajött és szorosan magához ölelt. - Rey! Hála az égnek! Ne csináld ezt többet velem! Soha többet! - teste rázkódott a sírástól. Pár másodperc múlva visszaöleltem mire ő csak mégszorosabban ölelt.
-Genma így megfulladok! - jeleztem ezzel a mondatommal óhajomat felé, hogy engedjen el és úgy beszélgessünk tovább. - sajnálom hogy megijesztettelek. Nem akartam. De Orochimaru most sokkal erősebb mint volt. Úgy tűnik hogy az az 5 év amit a Lelkek világában töltöttem elpuhított-vakartam meg a tarkómat.
-Nemcsak engem ijesztettél meg. Mindenki nagyon feszült. A feszültségüket munkával vezetik le. Kakashi küldetést végez a csapatával, Raidou már 1 hete ki sem tette a lábát a házból, Izumo és Kotetsu Aobával és Yamatoval Esőrejtekben vannak. A csapat többi tagja, illetve Hisagi és Kira a többi halálistennel együtt a falut építik újjá. Még a geninrk is feszültek. Neji pedig nos.... 1 hete nem jött vissza a faluba.
-Mennyi ideig aludtam?
-Majdnem egy hónapig.
-Egy hónapig? - kérdeztem a számat tátva.
-A hang 4 es eléggé kiütött.
-Nem ők voltak. Még mielőtt lejöttem volna a tetőről, Orochimaru kígyója megharapott.
-Az akkor nem jelentheti az hogy.....
-De. A méreg szétterjedt a tesemben. Felszívódott a szövetekbe és a sejtjeimbe. Nincs visszaút.
-Kell hogy legyen valami megoldás! - esett kétségbe majd ismét elöntötte szemeit a könnyáradat.
-Ne sírj Genma. - öleltem át védelmezően.
-Te nem ezt érdemled. Méreg által halni meg... Ez nem méltó hozzád.
-Talán létezik egy megoldás. A kígyó mérge fém alapú volt. Fém idomítással talán ki lehetne szedni a mérget. Viszobt erre csak egy ember képes.
-Akkor menjünk el hozzá! Nem akarom hogy itt hagyj.
-Ez nem ilyen egyszerű. Köztársaság városba kellene elmennünk. Az kb 5 nap megállás nélkül. Ráadásul ha többen megyünk nyilván nem bírná mindenki.
Ez után a mondtatom után néma csend telepedett ránk. Pár perc múlva egy orvos lépett be.
-Ó látom felébredt. Hogy érzi magát.
-Soha jobban. Bár a sebek helyei még fájnak egy picit.
-Értem. Még egy éjszakát benntartjuk. Holnap hazamehet.
-majd azzal kiment.
-Na én megyek is. Reggel jövök érted. Szeretlek! - adott egy lágy csókot.
-Én is szeretlek!
Miután Genma elhagyta a termet egy fél órára rá újabb látogatóm akadt.
Kakashi lépett be az ajtón. Csak csendben sétált és egyre közeledett felém. Amikor az ágyamhoz ért csak leült a szélére és magához ölelt.
Csak csendben élveztük egymás társaságát, majd pár perc múlva elengedett.
-Hogy vagy? - kérdezte tőlem
-Egész jól.-persze nem mondtam el neki a méreggel kapcsolatos sztorit.űgy gondoltam ha majd az egész csapat ott lesz elmondom-Az orvos azt mondta hogy holnap hazamehetek.
-Az jó. Tudod a lakásodat azóta eladták. A cuccaidat elhoztuk a csapattal,de így most nincs hol laknod.
-Semmi baj majd a csapat osztagszállásán elleszek.
-Ó igen hogy az. Miután "itthagytál" minket, otthagytuk a helyet. Azóta is ott porosodik.
-Akkor majd kitakarítok.
-Viszont a gömbvillám osztag is feloszlott.
-Értem. Semmi baj. Megértem a döntéseteket.
Ez után még beszélgettünk majd mikor elment én elaludtam.
Másnap reggel 8 körül kelhettem.
Lezuhanyoztam, megmostam a hajamat hogy legaláb ne úgy nézzek ki mint egy homeless. Felöltöztem és ebben a pillanatban Genma lépett be.
-Indulhatunk? - kérdezte
-Persze, csak még összeszedem a cuccomat.
Egy 20 perc múlva, és sok sok papírmunkával később, 1 hónap után végre elhagyhattam a kórházat. Nagyot szippantottam az 1 hónapja hiányolt friss levegőből.
Genmával kézenfogva sétáltunk a háza felé. Út közben mindeféléről beszélgettünk. Majd szóba jött egy mai jonin gyűlés.
-Neked is ott kell lenned.
-Nem is tudom jó ötlet e. - gondolkodtam.
-Hidd el nem haragszanak rád.
-Ha igazad van akkor elmegyek.
Eljött az este. Lassan elindultunk a falu központi képülete felé. Amikor odaértünk nem voltak ám kevesen. Én csukjámat a fejembe húzva ültem le egy helyre majd vártuk, hogy elkezdődjön a megbeszélés. Ideges voltam. 5 év után visszatértem de a dolgok nem úgy alakulnak ahogy terveztem. Miután mindenki megérkezett, a gyűlés megkezdődött. Mivel a harmadik meghalt ezért helyette a falu két legrangosabbja vette át a helyét. (nem tudom mik a karakterek nevei ezért én neveztem el őket)
-Sok mindent kell megbeszélnünk a mai gyűlésen. Köztük az 1 hónapja történt dolgokat. - mondta Iroh és mikor már majdnem a gyűlés végéhez értünk közbehozott engem. Itt már levettem a csukjámat, viszont arcomat csak ő láthatta mivel a leghátsó sorban ültem. - mégmielőtt a gyűlést lezárnám, egy 1 hónapja kómába került személy felébredt, és hála Istennek jól van. Őszintén örülök hogy itt van ma köztünk Hyuga kisasszony. - erre a mondatára mindenki keresgélni kezdett a szemével, de akkor szegeződött rám minden tekintet amikor felálltam és elkezdtem Iroh felé sétálni.
-Én is örülök, hogy itt lehetek. Megmondom őszintén, hogy sokat gondolkodtam azon, hogy eljöjjek e erre a mai gyűlésre. A történtek miatt nagy bűntudatom van. Pláne azért mert hazudtam és csak úgy hirtelen megjelentem. Szeretnék bocsánatot kérni mindezért tőletek. Mindenkitől. De a legnagyobb bocsánatkéréssel úgy gondolom hogy a Gömbvillám osztag tagjainak tartozom. Cserben hagytam a csapatomat akkor 5 évvel ez előtt. 8 éve pedig cserben hagytam az öcsémet és a legjobb barátomat is. Amikor megszöktem tudtam hogy nem lesz egyszerű majd visszatérni, de vállalom a következményeket bármi is legyen az. Nem fájna semmi jobban mint az, hogy nem tudtok megbocsájtani nekem, de azt is megértem ha nem bocsájtotok meg.
A következő pillanatban a gömbvillám osztag tagjai felálltak, sarkon fordultak, és távoztak. Persze Kakashi és Genma ottmaradtak. Ők nem haragszanak, de a többiek úgy látszik hogy nagyon a szívükre vették a történteket. 5 év után először szó nélkül megjelenek, aztán pedig 1 hónapig kómában vagyok. Én is a szívemre vennén ha valaki ilyet tenne velem, ezért megértem őket.
-Nos akkor ezennel a mai gyűlést lezárjuk-mondta Naomi. - Rey, mi nem szeretnénk semmilyen bűntetést kiszabni rád, mert azt mi nem tehetjük meg. A hokage bíráskodhat csak szabadon a falu ninjái felett, így a következményeket csak akkor tudjuk megbeszélni, ha az új Hokage itt lesz.
-És mikor érkezik meg?
-Valószínűleg egy hét múlva ha Jiraya terve beválik.
-Jiraya? - néztem furcsán a nőre. Ezeknek elment az eszük? Jiraya mesterre bízni egy ilyen fontos küldetést? Értem én hogy legendás sanin de azért na. Ha hegyikéjenckedik akkor 2 hétig is várhatunk arra, hogy az új hokage megérkezzen a faluba.
-Igen. Ő neki volt javaslata,hogy ki legyen a hokage. - mondta Iroh
-Értem. Nos ha ennyi lenne én indulnék is haza. Még el kéne intéznem pár dolgot, valamint fáradt is vagyok-vakartam meg a tarkómat.
-Cska nyugodtan. Pihenje ki magát. Jut eszembe-vett egy levegőt Naomi -a méreg eltávolításának módszerére sikerült rálelni?
-Van hozzá ötletem de amíg nem épülök fel teljesen, addig nem megvalósítható.
-Rendben. Akkor jó éjszakát! - köszöntek el egyszerre.
-Maguknak is-majd kisétáltunk,és elindultunk hazafelé. Félúton Kakashi leszakadt tőlünk mondván, hogy neki dolga van. Nem tulajdonítottam neki különösebben nagyobb figyelmet. Amikor elhaladtunk Raidou háza mellett eszembe jutott hogy beszélni
kéne vele.
-Genma!
-Igen?
-Raidouval úgy gondolon beszélnem kellene. Nem akarom hogy valami hülyeséget csináljon.
-Menj, beszélj vele. Megvárlak az osztagszálláson-bólintottam majd elindultam.
Az ajtó nyitva volt hál istennek így nem az ablakon keresztül kellett k{zlekednem. Az előszobában mint egy jólnevelt kislány levettem a cipőmet hogy ne koszoljak össze semmit. Az alsó emeleten nem láttam nagy mozgást így gyanítottam hogy az emeleten találom meg Raidout. Igazam is volt. A szobájában egy halom papirmunkával az asztalán feküdt. Biztos nagyon fáradt lehetett hiszen azt mondták Genmáék, hogy egy hete nem aludt. Óvatosan megfogdtam Raidout, átfektettem az ágyába majd betakartam. Úgy voltam vele hogy hagyom aludni és inkább holnap beszélek vele. A szobából kivezető úton a padló hangosan nyikorgott alattam mire az alvó barátom mozgolódni kezdett. Szerencsére nem ébredt fel. Ahogy kifelé sétáltam megakadt a szemem két fényképe. Az egyiken az osztag volt a másikon pedig a mi hármunk csapata. Én, Genma és Raidou. Emlékszem ahogy beosztottak minket, mennyire nem örültem annak hogy kettejükkel kell lennem. De most hogy így erre visszagondolok nem is volt rossz hogy velük kerültem egy csapatba. Mindigis jól végeztük a küldetéseinket. Hamar összehangolódott a csapat.
18 évvel ez előtt rey akadémiai éveiben
-Első nap az akadémián. Nagyon izgulok hiszen már félév van és én még csak most kezdek bele a tanulmányaimba az avatári taníttatásaim miatt. Egy fél évet kellett kihagynom mert apa elvitt valami Köz-izé városba ahol az avatari képességeimet tanultam meg irányítani.-meséltem az ikertestvéremnek miközben az akadémia felé sétáltunk. Mint tudniillik Hisagi már fél éve jár az akadémiára,mivel ő nem tartott velem és apával Köztársaságvárosba.
-De nézd a jó oldalát-próbál megnyugtatni-az avatari képességeiddel sokkal erősebb vagy mint a többiek. Simán leelőzöd őket.
-Sajnos nem használhatoma képességeimet.
-Miért nem? - nézett rám furcsán.
-Nem szabad hogy kiderüljön, hogy én vagyok az avatar. Azzal veszélybe sodornám a falut. Elkezdenek majd keresni engem a világ számos pontjáról, és mindenki azért hogy végezzen velem. - válaszoltam neki teljes komolysággal. - szóval te se pletykálj mint valami vénasszony!
-Nyugi hugi nem mondom el senkinek.
-Hé de hisz csak 10 perccel vagy idősebb.
-A 10 perc az 10 perc. - vigyorgott mint a tejbetök, mire én csak lekevertem neki egyet. - ugy látom nem csak a csakrád lett nagyobb. A bicepszed is mintha nagyobbnak tűnne.
-Urigykedsz? - vigyorogtam elégedetten.
-Fogd be!
Mire észbe kaptunk már az akadémiánál voltunk. Belépve az akadémiára hatalmas tömegbe csöppentünk. A diákok a folyosón fel s alá járkáltak, és siettek a termeik felé. Viszont voltak akik csak álltak és beszélgettek, esetleg közben megreggeliztek vagy úgy bújták a könyveket füzeteket, mint ahogy egy könyvmoj a könyvet, így felkészülve a dolgozatokra, esetleges feleltetésekre.
Már a terem előtt álltunk,azonban Hisagi hamarabb bement mint én, mivel a tanár külön megkért arra hogy vele együtt menjek be,hogy be tudjak mutatkozni. Lassan, kb 2 perccel a csengő után a folyosón feltűnt egy sárga hajú férfi. Egyszerű avarrejteki jonin öltözetet viselt a fején lévő fejpánttal.
-Szia. Namikaze Minato vagyok, az osztályfőnököd. Nagyon örvendek. Biztos te vagy Hyuga Rey, nem igaz?
-Igen. - bólintottam is.
-Akkor rendben. Készen állssz, hogy megismerd az osztályodat.
*Bólintás
-Akkor menjünk-majd kézen fogott és beléptünk a terembe.
Hi minna! Tudom. Tudom. Mondanotok sem kell. Nagyon nagyon elkéstem a résszel. De ennek számos nyomós oka van, mint pl az, hogy megkezdtem a gimnáziumi tanulmányaimat biosz-kémia tagozaton, és aki hasonló helyzetben van mint én, az tudja, hogy 1 biosz ora min 5 oldal a füzetbe.😶 De alapból is nagyon sok, sőt, szinte már töménytelen mennyiségű anyagot adnak le a tanárok. Az is nyomós ok hogy a nyáron sztem abból a 2,5 hónapból én 2 hetet voltam itthon,👏👌😂🙄 mivel 6 táborban voltam idén nyáron. De ne aggódjatok megpróbálom folytatni a könyveimet, ahogy tudok rajta leszek, hogy ne legyenek kihagyások.😅 Btw remélem tetszik a rész❤️ Addig is jó olvasgatást mindenkinek, aki pedig hozzám hasonlóan az iskolában haldoklik azoknak sok kitartást már csak 272 nap és újra nyári szünet 😘💪🤘
