Roxfort Titkos Románcai Vázlat

⁕3⁕

Pagrid

Pov: Petson

I'M BACK, BITCHES! AND I DON'T WANNA HEEEEAAAAR THAT I'M "ACTING DIFFERENT".

Ledőlök az ágyra. Most érkeztem meg a Három Seprűbe, és fáradt vagyok a hosszú utazás után. Néhány órát alszom, majd lemegyek étkezni. Leülök a pulthoz, egy férfi mellé, és rendelek egy disznótaréjost hasábburgonyával és csalamádéval. Megszólít a mellettem ülő férfi.

 - Finom?

 - Igen. - bólintok.

 - Nem kaphatok egy picsikét?

 - Igen - Mondom, és egy jó nagy adaggal pakolom meg a villát, majd felé nyújtom.

 - Utoljára a svéd sztyeppén ettem ilyen jó disznótaréjost, onnan származik. Tudtad?

 - Igen, én is onnan származom - mondom, majd eszek még egy villával.

 - Öhh, ja jó hely az, nahh. Nagyon progergeszív, vagy mi a csuda.

 - Nem is olyan agresszív az, komám. Nagyon nyitott.

 - Úgy értettem bátyja. Olyan porgergerszív. - magyaráz teli szájjal, ami megdobja a hitelességet.

 - Jajj, tudom már! Argerszív!

 - Lényeg az, hogy nagyon előrehaladott ország! Hát ha a disznótaréjost kitalálták, nem lehet rossz hely. Csak az a baj vele, hogy nincs meleg.

 - Hát itt vagyok én.

Megdöbbenve néz rám, és néhány másodpercig csöndben van.

 - Én is. Mármint nem vagyok svéd, sem sztyeppei, csak meleg.

 - Akkor erre igyunk!

4 forralt mézborral később együtt kóválygunk fel a szobámba, kézenfogva. Hagrid becsukja az ajtót, és felém fordul. Felé lépek és megfogom.

Diton

Pov: Piton

Enyhén remegő kézzel lépek be az ajtón, és a mozgó csigalépcső felé veszem az irányt. Türelmetlenül várom, hogy felérjek. Amikor végre-valahára bejutok Dumbledore irodájába szemben találom magam vele. Megpróbálom magam összeszedni, de érzem a homlokom a hideg verejtéket, és nem tudom megállítani a kezem remegését.

 - Hoztál pénzt, vagy még mindig...?

 - Még mindig nem - Mondom a földet bámulva.

 - Tudod, van amiért eltörölném a tartozást...

 - NEM! - Mondom dühösen. Azért ennyire mélyre még nem süllyedtem.

 - Rendben - Válaszolja, és feláll a székből.

Odalép hozzám, elém áll, és megfogja mindkét karom. Érzem, hogy valami eltörik bennem, és remegni kezdek, ahogy nyál végigfolyik az államon. Csak a dolvus gyökér jár a fejemben... Kell... Nem bírom tovább...

Érzem, hogy Dumbledore elengedi a karom, és sejtem, hogy undorodva néz rám.

 - Tessék. Szívd... - Izgatottan kapok a keze után, és remegő kézzel rendezem csíkba a dolvust, a zsebemben lapuló papirusszal felszívom. Rögtön érzem, hogy szétáramlik a testemben. Pillanatok alatt abbamarad a remegés, és olyan mintha lebegnék. Ellazulok, és hagyom, hogy Albus azt tegyen a testemmel amit akar.

Drarry

Pov: Harry

Lenézek Dracóra. Érzem a kezeim közt a karcsú derekát. Döbbent tekintettel mered rám. Nem tudom, dühös-e. Továbbra is zavarodottan bámul, ezért úgy döntök, bocsánatot kérek és nem kínzom tovább.

 - Ne haragudj, nem akartalak bántani, kicsim.

Nem válaszol. Dühös rám? Úgy tűnik. Ugyanakkor nem lök el, a karjaim közt marad.

 - Csókolj meg - nyögi ki egy kis idő után. Erre nem számítottam.

Megcsókolom. Először csak gyengéden, felkészülve arra az eshetőségre, hogy meggondolja magát, de ehelyett átkarolja a nyakam. Egyre közelebb húz magához, míg végül leteszem a földre, és én is mellé fekszem.

Néhány másodperccel később realizálom, hogy ez így kényelmetlen, ezért fölétérdelek, és gyengéden folytatom. Beletúr a hajamba, ujjaival a tincseimet baszkodja (nem úgy naaaah). Draco felhúzza a térdét a lógó golyóim között, mire végigsimítom a combját. Halkan felnyög. Majd hangosabban. A kezeim testét róják, és végigcsókolom a nyakát.

 - Kérlek... Kérlek... - suttogja.

 - Mit szeretnél?

 - Köpj a számba. - hogy micsoda?

 - Nem.

Pár pillanatig tekintetébe révedek, majd nem teljesítem a kérését. Ismét végigcsókolom az állát, majd a mellkasát. Kigombolom a fogaimmal az inget, és az így meztelenné vált hasán is végighaladok. Draco homorít, és vonaglik a szám alatt. Ahogy lejjebb érek, egyre hevesebben kezd sóhajtozni.

Nem. Még gyakorlatilag gyerek, nem kéne továbbmennem. Még szűz, nem kint a füvön kell ezt elveszítenie. Nem tudom, készen áll-e, és a csóktól is annyira összezavarodott. Most nem. Majd később.

Hátrahúzódok, és a szemébe nézek. Draco értetlenül néz rám.

 - Most nem. Majd később, ha készen állsz.

 - Már készen állok...- Esedezik.

 - Kicsim... - Megcsókolom és magamhoz húzom.

Kint fekszünk a füvön és nézzük a csillagokat. Draco egyre egyenletesebben lélegzik. Bealudt. Elmosolyodom, és óvatosan felemelem, a vékony testét érzem a izmos karjaimban. Feje a vállamra hanyatlik. Elindulok a kapu felé.

A lépcsőn felfelé menet észreveszem, hogy Draco máshogy lélegzik. Felébredt, de nem nyitja ki a szemét. Játssza az alvást? Olyan édes.

Elérek a Mardekár ajtajához, és óvatosan felélesztem egy csókkal.

 - Mi a jelszó, édesem? - Kérdezem gyengéden.

 - Dolvus gyökér - feleli álmos hangon.

Belépek az ajtón, és a hálóterem felé veszem az irányt. Szerencsére teljesen üres. Lefektetem Dracot az ágyára és betakarom. Már éppen indulnék, mikor meghallom a hangját.

 - Maradj még, kérlek! Legalább amíg elalszom.

Beleegyezően bólintok, és leülök az ágya szélére. Magához húzza a karomat, és azt szorítva lassan elalszik. Óvatosan kiszabadítom a kezemet az öleléséből, felegyenesedek, és még mielőtt kimennék, egy csókot lehelek a homlokára.

Kimegyek a szobából, és elindulok a Griffendél torony felé. Ahogy haladok fel a lépcsőn, hirtelen éles fájdalom hasít végig a sebhelyen a homlokomon. Régen volt ilyen erős fájdalmam. A homlokomhoz kapok, és meg kell kapaszkodnom a korlátban, hogy ne essek össze. Valahogy visszavergődök az ágyamig és összeesek.