Roxfort Titkos Románcai Vázlat

⁕7⁕

Pagrid

Pov: Petson

Ismét találkozom Hagriddal. A kapcsolatunk visszatért a régi kerékvágásba (már ha volt olyan...). Éppen Roxfort kertjében sétálgatunk. Hagrid olyan helyekre visz el, ahova a diákok nem mennek, így nagyon elszigetelt. Hagrid most különösen csendes, és csak én pofázok. Hirtelen mégiscsak megszólal, és az erdő felé kalauzol.

- Én vagyok Pedro, a banánod. Elviszlek egy titkos helyre. Ez a *kedvenc* helyem, ahová *nem* azért viszlek, mert meg akarlak erőszakolni, bár gyakorlatilag a *világ végén* van.

Nem kérdőjelezem meg, amit mondott, már megszoktam, hogy vannak ilyen furcsaságai. Bólintok, és követem az erdőbe. Kis ideig néma csendben vonulunk az ösvényen, majd megáll egy baszott nagy gödörnél. Hagrid párzási hangokhoz hasonlító vonyításba kezd. Mikor elnémul (végre) egy még baszottnagyobb pók jön elő. Végignéz Hagriden, majd egyenesen felém tart. Felkap az első két lábával, és a szemei elé tart.

 - Pfuj! Rossz kutya! Petson, a legtermékenyebb tehenünk nem kutyakaja!

A pók nyugodtan nézi Hagridet egyik szemével, a többivel még mindig rám koncentrálva. Egy perc feszült csend után a földre dob.

 - Hát nem édes? - kérdezi Hagrid mosolyogva. Az a szörnyeteg meg odafut Hagridhez, és a lábai elé veti magát. Hagrid megvakargatja a hasát, miközben gügyög neki. Én a sokktól meg sem tudok szólalni. Arra meg főleg nem tudok mit reagálni, hogy engem miért szólított tehénnek, a pókot kutyának, önmagát meg Pedrónak, a banánomnak.

Otthagyja azt a szörnyűséget a földön, és minden átmenet nélkül elém térdel.

- Leszel a férjem? - Kérdezi, egy gyűrűvel a kezében. Hirtelen szóhoz sem jutok. Hagrid reményteli tekintete ragyogva járja át az égboltot, és hatol be az én szívembe, és átforrósítja érzelmeim csendes viharját. Szerdán.

- Igen! - Kiáltok fel. Megkönnyebbülten vetem magam vőlegényem karjai közé.

Az eddig nyugodtan fekvő szörnyeteg hirtelen felugrik, és ismét rám veti magát.

- Hagrid! Csinálj valamit!

- Nem szabad! Köpd ki! - Kiabálja, mire ismét lerak ez az állatnak is alig nevezhető kreatúra.

Hagrid rám mosolyog, mintha nem most éltem volna át életem legsúlyosabb traumáját.

- Utazzunk el! - Kiált fel.

- Jó - válaszolok, és futásnak eredek. Hagrid azt hiszi, a boldogság hajt, és nevetve utánam szalad. Pedig csak attól a póktól menekülök.

***

Hagrid néhány fadarabot dob a kályhába, majd visszaül mellém a kanapéra. Már órák óta tervezgetjük az utazást, de nem tudunk megegyezni. Én Párizsba utaznék, ő viszont Ausztráliába. Végül arra jutunk, hogy nem jutunk semmire. Alszunk rá. Hagrid kunyhójában maradok éjszakára, és összebújva alszunk el. Vagyis Hagrid. Amint egyenletesen kezd lélegezni, megveszem a jegyeket Párizsba.

Doldemort

Pov: Voldemort

Dumbledore szemeiben gyönyörködöm. Tekintete sugárzik az értelemtől és a boldogságtól. Szemügyre veszem éles arcvonásait. Sokat változott.

Az ujjaival játszadozom. Gyönyörű, kecses ujjai vannak. Összefonom őket a sajátjaimmal, és egy csókot adok az arcára.

Rám mosolyog. Sose hittem volna, hogy újra sikerül ilyen könnyen, kötöttség nélkül együtt lennünk. Olyan üdítő elfelejteni a politikát, és csak szeretni.

Az egyik kecses ujját végighúzza az államon, majd megcsókol. Visszacsókolom.

Drarry

Pov: Harry

A bagolzoknál ülünk kettesben. Nézzük a naplementét. A bagolzok körülöttünk hangosan madárhangokat adnak ki. Csak az előző találkozásunk jár a fejemben. Ami a BÉZS szőnyegen történt. Draco egy olyan oldalát mutatta meg, amit eddig még nem láttam (duplán 😏), és nagyon tetszett.

Most az ablaknál ülünk, és a karomat a vállára fonva bújunk össze. Rám mosolyog, és még közelebb húzódik.

- Min gondolkozol? - Kérdezi.

- Rajtad - válaszolok.

Megcsókolom.

Pov: Ron

A bátyám felküldött a bagolzokhoz, hogy feladjak egy csomagot. Elég parasztság, hogy engem csicskáztat. Irritáltságtól túlfűtve kibaszom a bagolztorony ajtaját.

Két alakot pillantok meg az egyik ablaknál. Mintha Harry lenne... És... Miafaszom?!

- Mit csinálsz itt, Malfoy? - Kérdezem hidegen.

Harry megfordul, majd felugrik.

- Ron, meg tudom magyarázni. Esküszöm. Ne...

- Te... Te... smároltatok?! Azt láttam, hogy smároltatok! Te... buzi vagy. Te... Egy szobában aludtunk évekig!

- Ron, nyugi, nem jössz be. Barátom van - mutat Malfoyra.

- Te most azt mondod, hogy ronda és visszataszító vagyok?! Azanyádat Harry!

Draco ijedten összerezzen kiáltásomra. Harry összeszedi magát.

- Ne legyél már ilyen ítélkező, Ron! Az miért folyásolná be a barátságunkat, ha van barátom? Mellesleg nem meleg vagyok, hanem panszexuális.

Nem merem bevallani neki, hogy faszom se tudja, mi az a panszexuális. Valószínűleg valami betegség. Undorodva lépek oda az egyik bagolzhoz, és rákötözöm a bátyám csomagját. Az a két buzi meg csak áll ott, mint fasz a lakodalomba'. Mielőtt még végleg elhagynám ezt a melegházat (lol), körbehordozom a középső ujjamat a termen, és méltóságteljesen kisétálok. Hermionét is be kell avatnom, nem élhet abban a tudatban, hogy Harry nem buzi. Ráadásul egy Malfoyjal...